Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Lois & Superman
Itthon próbálom összeszedni magam. Az ezt megelőző órák konkrétan ködösek. Tudom, hogy megvizsgáltak, kikérdeztek... Perry egyszerre aggódott értem, és bosszankodott. Lex Luthortól a megannyi hívás, és üzenet. Viszont az utóbbit elintéztem sms-el, hogy minden rendben van, jól vagyok, csak ki kell pihennem. Kissé kellemetlenül érzem magam, hogy így le kellett ráznom, mikor csak aggódott, viszont most mással van teli a fejem. Például azzal, hogy hamarosan maga a csodacsávó, köpenyescsóka, maszat, és megannyi néven nevezett hős fog a teraszomon landolni. Ami életem legnagyobb lehetősége. Gyorsan lezuhanyoztam, visszafogottan kisminkeltem magam, és azért igyekeztem elővenni a belső nőmet az öltözködésnél. Felnyitottam a legfinomabb boromat, majd türelmetlenül állok, és igyekszem lenyugtatni magam hogy ne tűnjek olyan idegesnek, mint amilyennek érzem magam. Így leis gurul már egy pohár. A terasz ajtómat ki nyítom, friss, és egyben picit hűvösebb levegő csap meg, kissé összehúzom magam, de jól esik az idegességemre a hideg levegő. Mélyet szippantok, majd elkezdek a poharammal járkálni, és rátekintek az órámra. Már fél órája itt kéne lennie. Csak nem ültetett fel... ugye? Nem hiszem, nem olyannak tűnik. Lehet valami dolga akadt. Egy tűzvész megállítása, egy repülőnek segíteni leszállni. Erre a gondolatra kissé lelkiismeret furdalásom lesz, hogy remélem nem pazarlom majd el az idejét, miközben lehet valakit épp az interjú közben simán megmenthetne. Megannyi kérdésem lesz hozzá.... de majd hol kezdjem? Nem volt időm felkészülni, és túl feszült is kezdtem lenni, mikor elkezdtem írni a listámat.
Percek telnek el, majd ismét egy fél óra, egy óra. Majd annyit veszek észre, egy egész üveg bor eltűnt.
- Ügyes vagy Lois... - megint bedőltem. Sóhajtok, legalább nem az utcán hagyott cserben, hanem mikor itthon vagyok. Felállok, és épp csuknám be magam előtt a terasz ajtót, mikor megcsap egy kis húzat, és furcsa suhogó hang csapja meg a fülem. Megfordulok, hajamat kiszedve az arcomból, és ott áll előttem széles mosollyal. A lábam mindjárt összecsuklik, és nem az üveg bortól.
- Jó estét... - pislogok zavaromba, nagyon jó , hogy spicces vagyok ilyenkor. Megköszörülöm a torkomat, majd igyekszem kijózanodni, és magamhoz térni.
- Köszönöm, hogy eljött. Esetleg egy kis bort? Azt hiszem van még valahol..... vagy úgy jó ittasan repülni? - kérdezem komolyan, de azért zavaromban elnevetem magam. Hajaj, hosszú lesz így. - Vagy esetleg egy pohár vizet? - elkomolyodok, és igyekszem összeszedni magam, csak ilyen mosoly mellett igencsak nehéz lesz.
Percek telnek el, majd ismét egy fél óra, egy óra. Majd annyit veszek észre, egy egész üveg bor eltűnt.
- Ügyes vagy Lois... - megint bedőltem. Sóhajtok, legalább nem az utcán hagyott cserben, hanem mikor itthon vagyok. Felállok, és épp csuknám be magam előtt a terasz ajtót, mikor megcsap egy kis húzat, és furcsa suhogó hang csapja meg a fülem. Megfordulok, hajamat kiszedve az arcomból, és ott áll előttem széles mosollyal. A lábam mindjárt összecsuklik, és nem az üveg bortól.
- Jó estét... - pislogok zavaromba, nagyon jó , hogy spicces vagyok ilyenkor. Megköszörülöm a torkomat, majd igyekszem kijózanodni, és magamhoz térni.
- Köszönöm, hogy eljött. Esetleg egy kis bort? Azt hiszem van még valahol..... vagy úgy jó ittasan repülni? - kérdezem komolyan, de azért zavaromban elnevetem magam. Hajaj, hosszú lesz így. - Vagy esetleg egy pohár vizet? - elkomolyodok, és igyekszem összeszedni magam, csak ilyen mosoly mellett igencsak nehéz lesz.
Clark Kent
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Miss Lane + Superman
Csak a széltől fel-fellibbenő hópelyhek szegődnek mellém társként az áttetsző kristályok törhetetlenül statikus, egyszerre tudatosnak, s halottnak ható tekintetének kereszttüzében. Az Erőd némán figyeli töprengésemet, de a csend uralma ellen ádáz forradalmat hirdetvén az én fejemben még ott visszhangoznak Jor-El nemrég zengett szavai: "Készen állsz, Kal-El!"
Másodpercek teltek talán el, mégis úgy érzem, mintha a szavaktól, és így a hang gazdájától is, újra világok választanának el, távoli bolygókból képződött kozmikus hullámok, melyek kérlelhetetlenül sodorják egyre távolabb a tudós véleményét egy régen kihunyt csillag felé. Egy kataklizma közepébe, melyet már nem állíthatok meg.
- Köszönöm! - elsuttogom a szavakat, annak talán naiv reményében, hogy valahol a messzeségben, ezen opálos derengésű örökségen túl, pusztulásnak és halálnak fátyla mögött tisztán csendül számukra a hangom. Hallom az energia felgyülemlését körülöttem, a citadella pulzálását, miközben a levegőbe emelkedek és végtelenül hálás mosollyal veszem tudomásul szülőapám hangját ahogyan az égbolt felé tartok, az utolsó magasba nyúló jégcsúcsot is menetszelemmel érintve.
"Hosszú utat jártál be, Kal-El, s hosszadalmas az is, mi még előtted áll. De tudd ezt, fiam, mi sosem hagyunk el téged... még halálunk után sem."
A felhők birodalma fölé emelkedve a csillagokra vetül tekintetem, de hang nélküli párbeszédünk a távollal csupán pillanatnyi, ugyanis szemhéjamat lassan lecsukván hagyom, hogy a hallásom végigsöpörjön mindazon, mi most alattam terül el. Dühös sofőrök dudálásai, kiabálások, rádión riasztanak egy nyomozónőt a los angelesi rendőrségen, mániákus nevetés érkezik Gotham felől, a Pentagont értesítik, hogy azonosítatlan tárgy mozgását észlelik a légkörben. Itt az idő, és én tudom, hogy apámnak igaza volt... készen állok.
Kinyitom szemeimet és ereszkedni kezdek. Eleinte csak lassan, majd a sztratoszférába visszaérvén addig növelem a tempót, míg át nem lépem a hangsebességet. A távoli segélykiáltást választom fókuszpontként, puszta háttérzajjá zsugorítva a mellé társuló lángok táncának harsány ropogását...
- Szép estét, Miss Lane! - a mosoly nem tűnik el az arcomról, hiába próbál a szívem hangosabban kalapálva jelezni valamit.
- Nagyon sajnálom, hogy késtem! Erdőtűz ütött ki Kanadában és néhány tűzoltó egy kidőlt fenyő alá szorult. - megérdemli, hogy tudja, nem szerettem volna megváratni. A boros kérdésére tovább szélesedik mosolyom, mert van valami bájosan elbűvölő abban, hogy ez a mindig magabiztos, erős nő ennyire zavarban van.
Válasz gyanánt elmozdítom az eddig hátam mögött, vörös köpenyem rejtekébe burkolva tartott kezeimet. Az egyikben egy üveg vörösbor, a másikban egy csokor, a hajzuhatagához méltó tűzvörös rózsa.
- Nem voltam benne biztos, milyen italt szeret, de tettem egy kis kitérőt Franciaországba. - a szemüveges alteregóm egy közös nyomozás alkalmával megismerte Lois borok iránti ízlését, elég, ha tőlem ezt egy jól betalált tippnek sejti. Persze, hogy a kérdését se hagyjam válasz nélkül...
- Ami azt illeti, az alkohol nincs hatással a szervezetemre. De ha megtisztel azzal, hogy csatlakozik... - a mondat befejezéséül csak jelzésképp az asztalon lévő poharak felé pillantok.
Ez az ő terepe, ezért őt illeti, hogy válasszon, én pedig reménykedek, esélyt ad, hogy kiengeszteljem a késésemért.
Másodpercek teltek talán el, mégis úgy érzem, mintha a szavaktól, és így a hang gazdájától is, újra világok választanának el, távoli bolygókból képződött kozmikus hullámok, melyek kérlelhetetlenül sodorják egyre távolabb a tudós véleményét egy régen kihunyt csillag felé. Egy kataklizma közepébe, melyet már nem állíthatok meg.
- Köszönöm! - elsuttogom a szavakat, annak talán naiv reményében, hogy valahol a messzeségben, ezen opálos derengésű örökségen túl, pusztulásnak és halálnak fátyla mögött tisztán csendül számukra a hangom. Hallom az energia felgyülemlését körülöttem, a citadella pulzálását, miközben a levegőbe emelkedek és végtelenül hálás mosollyal veszem tudomásul szülőapám hangját ahogyan az égbolt felé tartok, az utolsó magasba nyúló jégcsúcsot is menetszelemmel érintve.
"Hosszú utat jártál be, Kal-El, s hosszadalmas az is, mi még előtted áll. De tudd ezt, fiam, mi sosem hagyunk el téged... még halálunk után sem."
A felhők birodalma fölé emelkedve a csillagokra vetül tekintetem, de hang nélküli párbeszédünk a távollal csupán pillanatnyi, ugyanis szemhéjamat lassan lecsukván hagyom, hogy a hallásom végigsöpörjön mindazon, mi most alattam terül el. Dühös sofőrök dudálásai, kiabálások, rádión riasztanak egy nyomozónőt a los angelesi rendőrségen, mániákus nevetés érkezik Gotham felől, a Pentagont értesítik, hogy azonosítatlan tárgy mozgását észlelik a légkörben. Itt az idő, és én tudom, hogy apámnak igaza volt... készen állok.
Kinyitom szemeimet és ereszkedni kezdek. Eleinte csak lassan, majd a sztratoszférába visszaérvén addig növelem a tempót, míg át nem lépem a hangsebességet. A távoli segélykiáltást választom fókuszpontként, puszta háttérzajjá zsugorítva a mellé társuló lángok táncának harsány ropogását...
- Szép estét, Miss Lane! - a mosoly nem tűnik el az arcomról, hiába próbál a szívem hangosabban kalapálva jelezni valamit.
- Nagyon sajnálom, hogy késtem! Erdőtűz ütött ki Kanadában és néhány tűzoltó egy kidőlt fenyő alá szorult. - megérdemli, hogy tudja, nem szerettem volna megváratni. A boros kérdésére tovább szélesedik mosolyom, mert van valami bájosan elbűvölő abban, hogy ez a mindig magabiztos, erős nő ennyire zavarban van.
Válasz gyanánt elmozdítom az eddig hátam mögött, vörös köpenyem rejtekébe burkolva tartott kezeimet. Az egyikben egy üveg vörösbor, a másikban egy csokor, a hajzuhatagához méltó tűzvörös rózsa.
- Nem voltam benne biztos, milyen italt szeret, de tettem egy kis kitérőt Franciaországba. - a szemüveges alteregóm egy közös nyomozás alkalmával megismerte Lois borok iránti ízlését, elég, ha tőlem ezt egy jól betalált tippnek sejti. Persze, hogy a kérdését se hagyjam válasz nélkül...
- Ami azt illeti, az alkohol nincs hatással a szervezetemre. De ha megtisztel azzal, hogy csatlakozik... - a mondat befejezéséül csak jelzésképp az asztalon lévő poharak felé pillantok.
Ez az ő terepe, ezért őt illeti, hogy válasszon, én pedig reménykedek, esélyt ad, hogy kiengeszteljem a késésemért.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Lois & Superman
Nem mondanám már egy üveg bor után túlontúl feszültnek magam, de a zavaromat még az se tudja eltakarni. Bár az is tény, hogy a pirulást lehet fogni a csípős hidegre, és a borra.
- Oh persze, persze semmi gond. Teljesen megértem. Nagyon remélem így, hogy nem lopom az idejét, igyekszem minél gyorsabb lenni. - csak mosolygok együttérzően, és csak reménykedem, hogy spiccességem miatt, nem azt a bugyuta vigyort sikerült.
Csak tátott szájjal nézem a bort, komolyan ezt Franciából hozta? Próbálom magamhoz térni.
- Maga tényleg lenyűgöző. - mosolyodom el. - De nekem úgy érzem az estére elég volt, amíg vártam lehet picit túl sokat ittam, így a zavaradottságomért elnézést kérek, de teljesen észnél vagyok. - jelzem mielőtt kiakadna azon, hogy egy része riporternek kéne adnia interjút, és a végén sok hülyeséget írjak róla. Erről szó sincs. Ha munkáról van szó, vagy a családomról, két pillanat alatt amúgy is kitudok józanodni. Az egyre hűvösebb idő is segít a józanság felgyorsítására.
- De nagyon jól választott, ami azt illeti pont ez a fajta bor a kedvencem. Netalántán a gondolat olvasás a képességei közé tartozik? - na szép kezdés az interjúra. - Ha megengedi be is kapcsolnám a diktafont, ha szabad. - véletlenül se hagyjak ki semmit, és ne írjak fals dolgokat.
Miután remélhetőleg igent mond, helyet foglalunk, és neki is kezdek.
- Tulajdonképpen. Kérdés sorozatok helyett egyszerűen: sokan csak találgatnak, hogy ki maga. Előbukkant egy köpenybe, repül, tűzbe megy, embereket ment. Valaki hősnek tartja magát, valakik szerint, pont hogy egy bűnöző, aki maga csinálja a baleseteket, hogy jó színben akarjon feltűnni az emberek között. Kérem tegye ezeket tisztába, hagy ismerjük meg magát. Honnan jött? Milyen, és mennyi képessége van?
Elővettem a jegyzeteimet is, hogy felírja még egy két meglátást, észrevételt, hogy reagál a kérdésekre. Eléggé merev ezt észre vettem, de valószínűleg elővigyázatos, és senki nem fog laza lenni, miközben ki kell teregetnie saját magát, hogy a világ megismerhesse.
Ajánlott tartalom
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.