The First Meeting {Szomb. Júl. 08, 2023 3:06 pm}

The First Meeting {Szomb. Júl. 08, 2023 3:06 pm}

Lois + Clark

Az egész világ megörült, könyörgöm egy ember köpenyben repked az égen. A Daily Planet sose volt ennyire izgatott, Perry sosem volt ennyire mozgékony. Többet van az irodáján kívül, mint belül, és ez már nagy dolog. Állandóan infókat követel, ki mit tudott meg, Jimmy miért nem lőtte még el a következő címlap fotót róla,meg amúgy is, hogy-hogy még semelyik riportere nem készített vele interjút. Jelenleg élvezem azt a fél órás csendet - a helyhez képest, azaz Perry végtelen biztatását -. Valami új ember érkezett, és vele tisztázz le mindent az irodájában, én pedig tűkön ülök. Épp a legújabb cikkem a múltkori gyár robbanásról a szerkesztőnél van, valamiért mindig az én cikkeimmel van több munka... na sebaj, addig sincs most épp dolgom. Jelenleg a neten kutatok a köpenyes fickó után. Instragram, twitter, és amit utálok tiktok. Sajnos oda is fel kellett regisztrálnom, néha nem tudok megbékélni a mai világgal. No de információ szerzésre kiváló. Youtube-ot is böngészek,van pár forrásom, akik szívességért cserébe mindig linkelnek nekem valami érdekes, ha találnak.És ott is ott volt, a videón picivel látszik egy kék, piros paca, amint az égen el suhan. A gyár robbanás, ami tegnap történt elég durva esett volt,ami azt illeti eltusolást szagoltam, tuti nem ment minden a szabályok szerint, és ezért halt meg három ember, többen súlyosan megsebesültek. Így megírtam a cikkben minden gyanúmat, és bizonyítékot, Perry még nem hagyta jóvá, csak ha korrigálok néhány dolgot. Már a szerkesztőnél van, nem mindent korrigáltam, gondoltam majd ha szépen megformázva olvassa el, sokkal fogékonyabb, és engedékenyebb lesz. Amúgy is a mottóm: jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt. Eszerint élek. Bár azért szeretem a munkámat, így ezt természetesen minden tisztelettel teszem.
Valaki meg kocogtatja a vállam, és jó kedvűen nyújtja oda a matcha latte adagomat.
- Jimmy, egyszer örökbe fogadlak. - köszönöm meg, miközben beleszippantok a szívószálba. Amennyire undorítónak találtam ezt a zöld löttyöt úgy lettem a rajongója. A kávé adagom is megvolt reggel, de a napi három fekete expresso kissé soknak tűnt a szervezetemnek, így próbálok jó útra térni. Hozott abból a mini cukrozott fánkokból is, a szemem csak úgy csillog, miközben egyet már a számba is tömtem, ma tornáznom kell...
- Láttad már az új srácot? Én kísértem oda az asztalához, de azt mondta Perry lehet melléd kerül. - kérdezi izgatottan, nem tudom hogy csinálja ez a srác, hogy mindig ennyi energiája van. Rázom a fejem, majd mikor lenyelem a fánkot tudok neki válaszolni.
- Csak a hátát, de az egész ... széles. Gondolom jó pocakos is. Miért kerülne mellém?
- Doris azt mondta látta mikor bejött, és majdnem elájult.
- Megint a cukra? Amúgy hol voltam akkor? Nem ma jött be elsőnek?
- Nem, hanem állítólag dögös a csávó. Én ezt nem tudom meg ítélni, de az biztos, hogy jó kondiba van. Tegnap mikor terepen voltál, de nagy volt a nyüzsgés, és... - vigyorog és emelgeti a szemöldökét. Én hevesen rázom a fejem.
- Mit mondtam erről? Marha ijesztő, hagyd abba. És mikor ott hagytál mert lefotóztad a szárnysaspupákot, hogy minél előbb átad a képet. - majd magamhoz veszem az italomat, hogy még egy jó nagy nyugalmat magamba öntsek, de akkor kicsapódik Perry irodájának ajtaja. Hirtelen minden monitor fölött, mellől, alulról kíváncsi tekintetek bukkannak elő. Úgy látszik Doris nagyon hamar körbe vitte szerény véleményét az újoncról. Csak sóhajtok, ezeknek mindenki marha dögös, még a futár srác is, de nem sértegetek senkit.... Egyszerűen nekem ha valaki dögös az ... tényleg dögös. Perry mögött jön, a főni se egy kisebb darab, és mintha picit az illető összébb is húzta volna magát, így nem lehet látni csak a feje búbját.
- Lane! - keresgél mintha nem tudná, hogy hol ülök. - Lane! Na végre...
- Hisz végig a helyem voltam... - sóhajtok, majd felállok. - Igen főnök?
- Mivel neked éppen semmi dolgod...
- Azt nem mondanám...
- Mondom semmi dolgod... tegnap Jimmy megmutatta Kent-nek az asztalát, de mindenki elfoglalt volt, így rád bízom továbbiakba az újoncot. Lásd el minden JÓ tanáccsal, ne azokkal, amire te gondolsz jónak, majd avasd be az itteni dolgokba, Olsen-nek most dolga lesz. - biccent a fejével az irodája fel, miközben tartja Jimmyvel a szemkontaktust, majd elindul arra, majdnem meglátom ezt a Kent gyereket, de visszafordul. - Jah és majd pakoljatok át a szembeszomszédod lesz. Így könnyebb lesz odafigyelned rá. Még új neki a nagyváros- remek. Már csak ez hiányzott nekem, hogy óvó nénit játsszak.
- Hát akkor üdv a Planetnél. - Mikor felemeli a fejét, és zavartan megigazítja egyszerre a szemüvegét, és a táskáját a vállán, nem tagadom megakad a szemem rajta. Meg a szavam... Valóban dögös, Doris ezúttal jól mondta.
- Lois Lane vagyok. - nyújtom neki a kezem. El se hiszem, de zavarban vagyok? - És honnan zuhantál le közénk? -Ugyanis Perry említette, hogy új neki a nagyváros.

Re: The First Meeting {Szomb. Júl. 08, 2023 6:38 pm}

Lois & Clark

Az elmúlt években, érthető okokból, igyekeztem kerülni a feltűnést és a háttérbe olvadni. Éppen ebből a megfontolásból próbáltam tudatni a főszerkesztővel, hogy felesleges kijelölnie mellém valakit, mondván, nem kívánok senkinek sem a terhére lenni, Perry, s meglepő módon Jimmy (mint tegnap volt szerencsém megtudni a keresztnevét), ragaszkodtak hozzá. Így aztán minden egyes tekintetet éreztem magamon, ahogy elhaladtunk az asztalok között, s ennek hatására már nem csupán alibiből igazítottam ingem gallérján, és igyekeztem fejemet lehajtva követni a főnököt.
- Mr. White, erre tényleg igazán semmi szükség, egyedül is teljesen jól... - a mondatot el kell harapnom, mert úgy melei fel a kezét, mint aki ahirtelen mozdulattal kívánja elhessegetni az ellenkezést.
- Persze, ezt nem kétlem. De ha valamit megtanít ez a szakma, akkor az az, hogy jobb biztosra menni. Márpedig Olsen nem mehet maga után mindenhová, mert ő a legkompetensebb fotósom. De ezt el ne mondja neki! - villan egyet tekintete, miután rádöbben, mit osztott meg.
- Nem fordult meg a fejemben, uram.
- Helyes, mert letagadnám. A lényeg, hogy ha a megérzése helytálló, ő az egyetlen, aki képet készíthet Metropolis köpenyes ufojáról, vagy akármi is legyen.
Nyelek egyet. Átvillan az agyamon, hogy korrigáljam, hiszen Jimmy teóriájából kiindulva az UFO nem lenne korrekt megnevezés, de ezt végül a levegőt halkan kifújva vetem el.
- Maga szerint mi repülhet ilyen gyorsan? - vetek rá óvatosan egy pillantást, még mindig inkább mögötte, mint mellette haladva.
- Nem azért vagyunk itt, hogy találgassunk, Kent! - viszont ahogy ezt kimondja, vonásai mintha egyből enyhülnének is.
- Ott lesz a maga embere! - mutat előre, de az ujjával jelzett irányt egyelőre futólag követem csupán, ugyanezen pillanatnyi pillantással illetve a vörös hajzuhatagot. Amikor pedig Perry elkiáltja magát, hogy felhívja magára az asztalnál ülő figyelmét, mindent megteszek annak érdekében, hogy a férfi háta mögött maradjak, már amennyire ez lehetséges. Nem szeretném, ha a leendő kollégám úgy érezné, én uszítottam rá a főnökét.
- Köszönöm, de ez... - már tiltakoznék, hogy a tegnap megmutatott asztal is megfelelő, azonban szavaim süket fülekre találnak. A lágyabb hang felé kapom hát fejemet, de a hirtelen mozdulattól vissza kell tolnom megfelelő helyére a szemüvegemet.
- Nagyon örülök, Miss Lane! Én Clark vagyok. Clark Kent. - gyengéden fonom körbe ujjaimmal a felém nyújtott kezét, egy kiszélesedő, barátságos mosoly kíséretében. A vörös szálak által tökéletesen keretezett arcon (és azátható pillantásán) elidőzik tekintetem, amiből kifolyólag néhány másodperccel tovább tartom fogva a kezét, mint terveztem.
- Bocsánat! Csak most jutott eszembe honnan ismerős a neve... olvastam a cikkét a LexCorp által felvetett új energiaforrásról. - engedem el gyorsan a kezét, felfelé kanyarítva ajkaimat egy bocsánatkérő mosollyá.
- Kansasi vagyok. Smallvilleben nőttem fel. - ami több szempontból is igaz, de nincs rá ok, hogy feltűnjön neki, nem azt mondtam, hogy ott születtem.
- Remélem, nem túrok ki senkit! - mutatok az asztalra, aminek lepakolására Perry utalt az imént.

Re: The First Meeting {Szomb. Júl. 08, 2023 10:38 pm}

Lois + Clark

Lehet kissé elkapkodtam a cikket, és túl gyorsan kész lettem vele. Ugyanis egész éjjel fent voltam, hogy megírjam, de elég lett volna munkaidőben. Egyszerűen nem tudtam aludni, és még dübörgött bennem az adrenalin. De ezzel úgy tűnik magammal szúrtam ki, mert remek célponttá váltam, hogy könnyűszerrel rám tudja akasztani az újoncot. Amint Jimmy ott hagy vele szigorúan nézek utána, és igyekszem a tarkójára írni: áruló.
Majd az újdonsült áldozatom szemem elé kerül végre, hogy tudhassam kiről van szó, és egy pillanatra valóban még én is meghökkentem. A kézrázás eléggé hosszúra sikerül, így kissé zavartan engedi el a kezem, de azért elmosolyodom. Nagyon nem úgy néz ki, mint aki tudja hova is került, és ki mellé. Szegény párát előre sajnálom, fogadnom kell Jimmyvel meddig marad nálunk. Szerencsétlen a tartása, semmi önbizalma nincs, zavarban van, és látom rajta mennyire ideges. Nem az esetem... Megköszörülöm a torkom.
- Igen, bár nem arra a cikkemre vagyok a legbüszkébb. Eléggé unalmas téma volt, remélem azért érdekesnek találtad. A jövő. - nem is igazán magára az írásra nem vagyok büszke, hisz egyszerű, nyers anyagról volt szó. A körülmények voltak zavarba ejtőek. Lex Luthor intelligens ember, már-már túl ijesztően is. Volt egy kellemetlen aurája számomra, de további interjút tervezek vele készíteni, amitől egyenlőre vonakodom, mert egy vacsora mellett ragaszkodott hozzá. Húzom az időpont egyeztetést ameddig tudom, de nem szeretném ha ezzel elúszna egy számomra remek jelentőség.
- Szóval tanyasi fiú. Nagy fába vágtad a fejszéd, Smallville. - bólintok elismerően. Ugyanis az unokatesóm Chloe is Smallville-ben nőtt fel, és volt szerencsém ahhoz a lehengerlő helyhez. Szinte sértő volt az a tiszta levegő, és a nagy semmi ami ott volt. Nem mondom megvolt a maga bája, de én vérbeli városi lány vagyok. Hangzavar nélkül nem tudok elaludni, és már egyedül érzem magam, ha az utcán minimum öten nem jönnek nekem, ahogy a munkahelyemre igyekszem.
- Az az asztal mindig üres, valamiért nem akar oda ülni senki. - vonom meg a vállam, pár napig bírja ott valaki, majd valami oknál fogva másik asztalt kértek. Úgyhogy a cuccaim továbbra tárolására használom, ami a sajátomra már nem fér el.
- És egy jó Kansasi gyerek, hogy került fel a nagyvárosba? Van valami múltad a szakmával kapcsolatba? Ha Perry felvett akkor nem lehetsz akkora kis hal, sokan lentebbről kezdtük. - ugyanis nem gyakornoknak hívta, ha gyakornok jön, akkor sokkal fiatalabbakat vesz fel, akiket nagyon jól lehet még irányítani. Közbe oda is megyünk a szemközti asztalhoz, és csípőre tett kézzel nézem a nagy darab kupac halmot amit ott hagytam. Van ott minden, kutatási anyagok. Sokáig tart a digitalizálás, ezeket mind a diákok, vagy gyakornokok végzik, de sokan kiesnek, és eléggé lassan haladnak velük, így van amit régimódon kezelünk. Azt hiszem a költőzés több időt fog igénybe venni, de hát ahogy a főnök is mondta, ráérek... persze amíg a kezébe nem kapja a szerkesztett cikkemet.

Re: The First Meeting {Vas. Júl. 09, 2023 7:07 pm}

Lois & Clark

Vállaimat továbbra is erővel lent tartva igazítok táskám pántján. Igazából nem csúszik, hogy szükség legyen rá, de jó pótcselekvés, amit átmeneti menedékként használhatok a nő fürkészése elől.
- Nagyon informatív volt. Azonban, ami a "jövőt" és a forradalmi megközelítést illeti, részemről továbbra is szkeptikus vagyok. Az volt a benyomásom, hogy a vezérigazgató a specifikus válaszoktól kíván eltérni a hangzatos filozófiai eszmefuttatásaival, amit nem tartok a legszerencsésebbnek, ha egyszer az emberei olyasmivel próbálnak játszadozni, amit nem értenek. - nem próbálom meg kétségbe vonni az üzletember gondolatai mögött meghúzódó intellektust, de ez nem jelenti azt, hogy a metódusaival és a kockázatvállalásával is egyet fogok érteni. Valami azt súgja, hogy ezzel nem vagyok egyedül, elvégre a szóban forgó cikk is meglehetősen visszafogottan tudósított a kísérleti erőforrás eredményességét illetően.
- Úgy gondolja, Miss Lane? Meglepődne... sokfelé megfordultam már. - ugyanakkor értem az asszociációját és nem hibáztatom miatta. A Kent farm békéje olyasmi, ami továbbra is közelebb áll a szívemhez, mint a dudaszótól és szirénáktól hangos utcák hálója. Viszont tényleg sokféle tájat volt szerencsém látni... az egész glóbuszt, ha úgy vesszük... így aztán megengedek magamnak egy sejtelmes félmosolyt.
- Ebben az esetben, remélem, nem veszi zokon, ha elfoglalom hosszabb távra. - tudom én, hogy tartanom kellene magamat az álcámhoz, a vidéki, láthatatlan próbálkozó szerepéhez, de érzékeltem ám a hanglejtést, amivel az asztal történetét ismerte, pontosabban a kételkedést, amely meghúzódott mögötte, így nem tudom megállni, hogy az eddigieknél egy magabiztosabb válasszal próbáljam meg kizökkenteni őt a meggyőződéseiből. Talán nem illendő az ilyen húzás, de... magamnak nem tudok hazudni, kíváncsi vagyok, milyen, mikor kibillen a megszokott komfortzónájából.
- Ó, Mr. White roppant nagylelkű! - igazítok a szemüvegemen zavaromban.
- Van némi tapasztalatom a Fáklyának köszönhetően, majd a Smallville High után gyakornokoskodtam a városi újságnál és írtam néhány tudósítást a CKU A&M-nek Dr. Milton Fine megbízásából. Ezután volt némi kihagyás, de nem olyan rég feltűnt egy összefüggés a lokális tűzesetek között, és úgy néz ki, Mr. White értékelte a perspektívát. - a beszámolót egy újabb barátságos mosollyal zárom, mielőtt követné mtekintetét az asztal irányába.
- Jimmy nem neked integet? - mutatok a helységre, amiben Perry nem olyan rég eltűnt és aminek az ajtajában James valóban megfigyelhető, igaz, nekünk háttal. De nekem az is elég, hogy Lois egy pillanatra elforduljon, és kihasználva, hogy éppen egyetlen kíváncsi tekintet sem vesz minket a célkeresztjébe, a szupergyorsaságommal kezdek el rendet tenni a papírok között. Ugyanúgy megtartom kupac küllemet, elvégre, nem szeretnék túl nagy feltűnést kelteni, de magukat a papírokat tematikájuk szerint kategorizálva helyezem egymásra, így könnyedén elkülöníthetőek a gazdasági, politikai és bűnügyi nyomozások.
- Lehet, hogy tévedtem. - szólalok meg alig egy pillanattal később, mikor a lapok már sokkal rendezettebben tornyosulnak egymásra, nagyobb rendet hagyva ezzel az asztalon.
- Ezeket hová tehetem? - mutatok a halmazra, mintha csak most látnám először, hogy egyből meg is ragadjam őket, mielőtt Lois úgy érezné, hogy önállósítja magát.
- Látom, nem én vagyok az egyetlen, aki utánanézett Garfield Lynns ügyének. - bökök állammal a legfelső papír felé (amit nyilván teljesen véletlenül helyeztem legfelülre), hogy visszautalhassak ezzel a korábban általam említett tűzesetekre.
- Maga mit gondol a gothami bűnöző elkapása körüli pletykákról, Miss Lane? - az eddigi őszintesége miatt nem gondolnám, hogy elkendőzné a véleményét, s jóllehet pont ez az ok, amiért annyira kíváncsi vagyok rá.

Re: The First Meeting {Vas. Júl. 09, 2023 10:53 pm}

Lois + Clark

A meglátásaira csak elismerően biccentek egyet. Szóval tényleg elolvasta, és nem csak imponálni akar nekem. Illetve a szókincse is eléggé megnyerő, fura ma már fiatal férfiak szájából ilyen szofisztikált mondatokat hallani.
- Első szabály, Kent: a szkepticizmus elvárt hozzáállás a szakmánkban. Mr. Luthor igencsak szereti addig csavarni, és formálni a szavakat intellektusa mögé rejtőzve, hogy simán meggyőz bármiről, mivel úgy érzi, közemberek úgy sem érzékelik a szavai mögött rejlő rejtett való igazságot. Bevallani ezt senki nem fogja, csupán helyeslően bólintanak. - tárom szét a karom színpadiasan. Tényleg egy közember mikor elolvas egy cikket, nem tudja már a sok a szépen megfogalmazott mögé látni, és csak bólint: oké ez jó lesz nekünk. - Nehéz megfogni Luthort, de igyekeztem. - kacsintok rá. Gonosz vagyok de kicsit élvezem mennyire kis szerencsétlen, és szétesett, nahát meg igyekszem cukkolni.
- Oh meglátjuk, sok magabiztos naiv újságíró jelentkezett, átment Perry elvárásain, aztán hanyatt homlok menekültek. Nem hiába van két szabad asztalunk is. Azért kösd fel a kantárod, bírni kell tempót. - jegyzem meg miközben az újdonsült szomszédom asztalát vizslatom, hogy ezt hogy fogom megoldani. Tulajdonképpen szégyellem, mert egyéb szemét is rejlik a kupacok között. Nem akarok senkinek megfelelni, de azért még sem szeretném egy rendetlen nő látszatát kelteni... rossz szokásommá vállt, miközben elgondolkdom rágni kezdek egy tollat. DE mikor, és hogy került a kezembe? Valószínűleg, mikor széttártam a karom, belerepülhetet a tenyerembe. Egyszer szétrágtam véletlen és tinta foltos lett a szám,majd mindenem, azóta óvaintem magam eme jó szokástól.
- Oh csak tessék szolgáld ki magad. -mutatok a kupira. - Szerintem erre kell majd ... pár nap, nem hiszem hogy rendszerint hagytam őket. - ami azt illeti tutira biztos, hogy nem.
- Fáklya? - megragadja a figyelmem. - Oh mintha Chloe unokahúgom említett volna, most emlékszem Kent, aki mindig eltűnik. Remélem javult a szokásod. - úgy tűnik, hogy nem csak én köszönhetem ezt a munkát Chloe-nak. . - Dr. Milton Fine? - Mintha olvastam volna róla, vagy hallottam volna a nevét valahol, de őszintén megvallom vakfolt. Nyitnám a szám, de akkor Kent felhívja a figyelmem arra, hogy Jimmy keres. Csak sóhajtok, és elindulok az iroda felé, majd nagy hévvel benyitok.
- Igen? - két érthetetlen tekintet mered rám, Jimmy már épp jött volna ki, épp indúlni készült.
- Kérdése van Lane? Baj van máris az Újonccal? Ne ijesszd el, csak finoman... - érthetetlenül nézek, majd ránézek Jimmy-re.
- Nem integettél, hogy jöjjek be?
- Valld be Lois, hiányoztam.
- Álmaidba kiscserkész. - sóhajtok, majd caplatok vissza.
- Tehát a tűz esett... - de megzavar valami. Nézek Kentre, majd a halomra. - Öhm, hozzájuk nyúltál? Mert esküdni mernék, hogy nem így voltak hagyva... - valamivel rendezettebb, felkapok egy-két papírt,és teljesen kategorizálva van. Én ugyan így tuti nem hagytam. Megvonom a vállam, lehet valakit idegesített a kupim, és rendbe tette, így már biztos nem találnék meg semmit.
- Minden lényegeset átolvastam, tulajdonképpen időm sincs, így vissza kerülnek a raktárba. Majd ha gyakornokok dolga lesz digitalizálni. - előveszem az asztal alól a karton dobozokat, amik szépen fel vannak címkézve. Összehúzom a szemöldökömet az említett névre.
- Garfield Lynns sok embert ölt meg, köztük egy jó ismerősömet. Azt gondolom, ha azt a rohadékot elkapnák, én tudnék róla legelsőnek. - ugyanis én semmi megerősítést nem kaptam a Gothami rendőrségen lévő forrásomtól. Vagy nagyon titokban akarják ezt elintézni, de az tuti hogy Ő nem tud róla. Egyszer úgyis el kell utaznom Gotham-be de erre még várnom kell. - Téged Smallville miért érdekel az a tűzes ganajtúró? - nézek rá karbafont kézzel.

Re: The First Meeting {Hétf. Júl. 10, 2023 8:09 pm}

Lois & Clark

Serényen bólogatok az általa említett szabályra, egyaránt jelezve ezzel egyetértésemet és éreztetve azt is, hogy elmentettem a mentális feljegyzéseim közé.
- Márpedig, ha valaki, akkor Lex Luthor elég intelligens ahhoz, hogy tisztában legyen egy ilyen taktika előnyeivel és hátrányaival. Ami egyből felveti a krédést, hogy akkor mégis miért tulajdonít valaki, aki elviekben biztos a dolgában, ekkora jelentőséget az energiapiacot illető retorikájára? Hacsak nincs valami olyan részlet, amely körül nem szeretné, ha bárki szaglászna és ami rossz fényt vetne a vállalatára, ha napvilágot látna. - megköszörülöm a torkomat, ahogy rájövök, hogy kezdek kissé elevezni a spekuláció vizeire. A pontos okát nem tudnám megmagyarázni, de van valami a nő energiájában, ami könnyűvé teszi a vele való társalgást.
- Azt mondanám... - a kacsintás hatására megpróbálok megtámaszkodni az asztal sarkánál, tudatosan kalkulálva félre a köztem és a bútor között lévő távolságot, így ujjaim a levegőt markolják meg. Az arcomra felkúszó forróság már egy egészen más történet. Azt nehéz lenne megjátszani.
- Azt mondanám, hogy sikerült. Megfogni... úgy értem. - ajánlom fel véleményemet egy kedves, szégyellős mosollyal, bár nem hiszem, hogy igazán kérdéses lett volna ez számára. Elég magabiztosnak tűnik a képességeiben és a szaktudásában, méghozzá abszolút jogosan. Bárki, aki olvasta azt a cikket, leszűrheti belőle, hogy Lois nem vezethető félre szándékosan elnyújtott gondolatmenetekkel.
- Ebben az esetben szerencse, hogy nekem egy asztal is elég. A másikat meghagyom a következő magabiztos, naiv újságírónak. És nem szokásom kantárt hordani. - megint rávesz arra, hogy szavaim erejéig elhagyjam az inkognitómként használt palástot, a visszafogottságot, hogy így egy kis ellensúlyozással szolgáljak az ő elrettenetési próbálkozásai számára. Tekinthetjük ezt egy "Szép próbálkozás, Miss Lane!" üzenetű provokációnak is.
Chloe nevére felkapom a fejem, hogy aztán egy zavart kuncogást hallassak.
- Szerintem az, hogy "mindig" egy apró túlzás volt a részéről, de nem tagadom, előfordult egy-két olyan alkalom, mikor hirtelen kellett elrohannom. Édesapám szívproblémákkal küzdött és megesett, hogy hirtelen kellett neki segítség, miközben a farmon munkálkodott. - hangomba költözik némi bús, melankolikus árnyék, ahogy apáról beszélek. Hiányzik.
- Remélem, Chloe jól van, sajnos megszakadt vele a kapcsolatom a Smallville High után. - mint mindenkivel, mikor elkezdtem a világot járni és több időt tölteni az Erődben.
- Nem, dehogy csak feltűnt a legfelső oldal. - küldök fleé egy ártatlan pillantást, mert ez egyszerűbb, mint megmagyarázni, hogy rendeződhettek a lapok tökéletes rendbe két másodperc alatt.
- Lehet, hogy azért nem hallottál róla semmit, mert nem az öböl túloldalán került rendőrkézre, hanem itt, Metropolisban. - félreteszem a kezemben tartogatott kupacot, hogy matatni kezdhessek a táskámban, és előhúzhassam a mappát, aminek tartalmát a jelentkezésemkor Perrynek is bemutattam.
- Tessék, ez minden, amit eddig összegyűjtöttem a Tűzbogárral kapcsolatban. Szemtanúk beszámolói szerint a tűz megmagyarázhatatlan módon, pillanatok alatt aludt ki és mielőtt még feldolgozhatták volna, mi történt, Lynns már nem az épületben volt, hanem az utcán, megbilincselve. - nyújtom át neki a papírokat, de a kézre kerítésének körülményei csupán az egyik fele a sztorinak. Ezt a részét nem kívánom tovább firtatni, mert nem annyira az én közreműködésemre próbálom ráterelni a figyelmét, sokkal inkább arra a kérdésre, hogy mit keresett valaki az ő bűnlajstromával ebben a városban, ha egyszer a profilja teljesen máshová köti.
- Vélhetően azért nem kapott az eset eddig nagyobb visszhangot, mert a GCPD már indított ellene nyomozást és kényelmetlen lenne számukra, ha kitudódna, hogy szem elől tévesztették az egyik bűnözőjüket. Főleg, hogy évek óta bírálják az eljárásaikat más ügyek kapcsán. - később rátérhetünk az önbíráskodás kérdésére, de most nem erre próbálok kilyukadni.
- Utánajártam és körülbelül egy hónappal ezelőtt Garfield Lynns ügyvédje kérvényezte, hogy végezzenek el egy újabb pszichológiai elemzést a védencén. Miután megszületett az orvosi szakvélemény, a megállapított obszesszív viselkedésformára hivatkozva benyújtott egy keresetet, hogy szállítsák át a Blackgate börtönből egy elmegyógyintézetbe. Ez még önmagában nem lenne meglepő, de Dr. Hugo Strange javaslata az volt, hogy Arkham helyett a Belle Reve rehabilitációs programjába kerüljön. Nem tartod furcsának, hogy éppen azután tűnik el és kezd újból gyújtogatni egy számára idegen városban, hogy egy közeli intézetbe kellett volna kerülnie? - az imént azt mondta, a szkepticizmus elvárt hozzáállás. Márpedig szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ez csak egy véletlen egybeesés lenne.

Re: The First Meeting {Kedd Júl. 11, 2023 7:51 pm}

Lois + Clark

Csak helyeslően biccentek, arra hogy bólint a szabályaimra. Ez tetszik, jó fiú. Majd karba font kézzel hallgatom tovább a Luthor nézeteit.
- Egyszerű a válasz: narcisztikus, pénzes. Eképpen bármit megtehet, és mondhat, úgy is az lesz. A tervei ígyis úgyis meglesznek valósítva, mert van elég pénze, hogy minden nemű szkepticizmus ellenére is végre hajtsa. Akár be is vallhatná, de miért tenné, akkor csak bizalmat veszít az egyszerű polgároktól, nem lennének szimpatizánsai. Így egyszerűbb ha azt mondja, amit az ember hallani, akar, és az újság keze is megvan kötve. Sajnálatos módon, hiába, csak tényszerű bizonyítékokkal írhatunk ... megcáfoló cikket. - köhintek egyet. - Második szabály: bizonyíték! Nem jegyzetelsz? - nézek rá szemrehányóan. Természetesen csak cukkolom, és figyelemmel kísérem a reakcióit, szeretném tudni ki rejtőzik a vastag keretes szemüveg mögött, ha már szomszédok leszünk. Hallom, ahogy valaki elmegy mögöttünk és hümmög egyet. - Ezt hallottam Jake... - suttogom magam elé. Igen ő volt az egyik padtársam úgy egy éve, aki új asztalt kért, mondván huzatos neki a hely.
Tetszik a zavara, kicsit élvezem is, de nem akarom teljesen kikészíteni szerencsétlen, így is látszik rajta, hogy teljesen elvan veszve.
Majd a válaszán azért elmosolyodom, és bólintok.
- Ez remek hír, mármint a kantár dolog, de a flanel ingről is el kéne társalognunk. - rázom a fejem, és mutatok egy nyaknyisszantás imitálást. Vidéken tudom divat, de itt túl tanyasi látszatát fogja kelteni, nem tudom mennyire lenézőek az emberek, nos de tudom: nagyon.
Meglepődök, mikor Smallville-t majd a fáklyát említi, Chloe is szóba hozta már őt, ahogy felrémlett a dolog, egy távoli emlék. Többször is említette tinikorában.
- Oh, értem. - reagálok az apjára, mivel múlt időben beszél róla, így gondolom már nincs az élők között, így kissé zavarba jövök, nem tudom ilyen helyzetekbe hogy kell reagálni, mit illik mondani. Csak dőlök egyik lábamról a másikra, kicsit szétnézek. - Sajnálom. - nyögöm ki végül őszintén, és tömören, röviden.
- Chloe remekül van, olyan Chloe-s még mindig. - nem tudom mit mondhatnék még, vagyis tényleg nem tudom Chloe mit engedne meg, ha mit mondhatnék el róla. Mindig is úgy tűnt nekem, ahogy beszélt róla, hogy tetszik neki. De lehet ezt csak magamba beszéltem, így szerintem elég infót osztok meg róla. Ha a városban él, még az is lehet összefutnak.
Majd végig hallgatom az asztalra támaszkodva, miután előveszem az asztal alól a dobozokat, amik fel vannak címkézve a megfelelő kategóriára. Épp kezdtem volna őket bepakolni, mikor a tűzbogár jelentését leadja, én pedig érdekfeszítően hallgatom.
- Állj, Smallville,.... még is hogy lehet hogy itt Metropolisban történik, és a Planet, meg egy újság sem tud erről, te pedig máris felmondtál egy kész jelentést róla? - nézek rá miközben kihúzom magam. Mellette elpillantok Perry irodája felé. Nem, Perry nem tenné meg, hogy előlem eltitkolja ezt, amúgy se játszaná ezt be hogy ne ő legyen az első aki megíratja a sztorit. Lehet másnak adta? Vagy a rendőrség parancsolt rá? Mindenesetre mielőtt berúgnám számonkérés néven az iroda ajtaját, megvárom a tanyasi fiú válaszát, mielőtt felrobbanok. Mappát szorongatom majd a felhő kezd gyűlni a fejembe.
- Ezt megmutattad Perrynek? Mit mondott? - van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül küldte rám Kent-et most, hogy kezdek lenyugodni. Közbe figyelmesen végig hallgattam a jelentést, és a mappát is lapozgatom.

Re: The First Meeting {Csüt. Júl. 13, 2023 12:54 pm}

Lois & Clark

- Nos, a nárcisztikus egyének gyakran túlzottan magabiztossá válnak a saját képességeikbe és a helyzeti előnyükbe fektetett, aránytalan bizalmuknak köszönhetően, ez pedig óvatlanná teszi őket. Így nézve csupán idő kérdése, míg találsz róla valamit, amit felhasználhatsz ellene. - küldök felé egy bátorító mosolyt. Lex befolyása és sokrétű tudása sem változtathat azon, hogy nem tévedhetetlen. Senki sem az. És valami azt súgja, hogy ha valaki elég kitartó ahhoz, hogy kivárja, amíg egy multimilliárdos hibát vét, akkor az az előttem álló nő. Mivel már úgyis súroltuk a magabiztosság témáját, megemlíthetném, hogy neki sincs oka panaszra, teljesen pozitív értelemben, persze, de végül ezt nyelvemre harapva elvetem, és inkább előkapok táskámból egy noteszt, hogy elvégezzek az első oldalán néhány tollvonást.
- Szkepticizmus és bizonyítékok. Kihagytam valamit? - mutatom meg az általa eddig hangoztatott két pontot , gondosan megszámozva az aláhúzott "Miss Lane szabályai" cím alatt. Lelkes vigyorral az arcomon nézek rá, amitől olyan hatást kelthetünk, mintha egy diák várná a megerősítést a kedvenc tanárnőjétől.
- Apropó, ha már itt tartunk! Mi a baj az ingemmel? - a kérdéssel egyidőben fel is kanyarítom a papírra a hármas számot, várva, hogy szabályt farag-e majd belőle, de addig még nem körmlök le róla semmit, amíg ki nem szedem belőle, hogy ez amolyan Planet-kódex része vagy személyes preferencia akar lenni. Egyébként pont azért esett erre a választásom, mert megfelelően átlagos... és az álcámat félretéve... szeretem is ezt az inget.
A részvétnyilvánítást egy hálás mosollyal és apró biccentéssel fogadom. Nem az volt a célom, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam, ugyanakkor hazudnék magamnak, ha azt mondanám, hogy nem találom aranyosnak a reakcióját. Ki gondolta volna, hogy Lois Lane épp egy vidéki szürke srác miatt fog kibillenni az egyensúlyából?
- Óh... késznek azért nem nevezném... és azt mondanám, hogy leginkább szerencsém volt az időzítéssel. - igazítok szemüvegemen, mielőtt folytatnám:
- Sokáig nem kötöttem össze vele a tűzeseteket. Éppen egy másik személy kapcsán végeztem háttérkutatást saját szakállra, amikor Lynns nevével először találkoztam. - egyelőre direkt nem megyek bele annak részletezésébe, hogy ki a másik személy. Egyrészt a mostani ügy szempontjából nem tartom elengedhetetlenül fontosnak, másrészt csak még több kérdést kockáztatnék meg azzal, hogy miért képezi a kutatómunkám fókuszpontját egy álruhás önbíráskodó.
- Mivel akkor már tudósítottak a lokális épülettüzek megugrott statisztikájáról, kíváncsi lettem. Összevetettem a tűzoltók jelentését mindazzal, amit a gothami gyújtogató ügyén dolgozó rendőrök korábban találtak. Mivel az eszközei saját készítésűek, s így nem köthetőek egyetlen specifikus céghez sem, igyekeztem a technológia sajátos tulajdonságaira kivinni a kutatásomat: a jellemzően használt égési akcelerátorra, terjedési sebességre és hőfokra. - mutatok végig az irataimon magyarázat közben, gondosan egymás mellé pakolgatva őket, hogy egyből láthassa is az összefüggést a két városban okozott pusztítások között.
- Úgy fest, Lynns obszesszív személyiségzavara kiterjed a kedvelt metódusaira is, mert a szakértői vélemény leírása az ebben a városban keletkezett károkról pontosan megegyezik azzal, amit Tűzbogár lángszórója és házi gyártmányú gyújtóbombái okoztak a múltban. Ezután már csak annyi volt a dolgom, hogy figyeljem a tűzoltói riasztásokat, hiszen ha a megérzésem helyes, tudtam, hogy újra le fog csapni. És ez bejött. A legutóbbi incidens lokációjánál az egyik szemtanú esküdni mert arra, hogy látott valakit a helyszínen, aki megszólalásig hasonlított Garfield Lynnsre. - koppintok rá finoman mutatóujjammal egy Tűzbogárról készült képre, amin jól látszanak a gyanúsított jellemzőjeként leírható sebek.
- A GCPD orvosszakértőjének megállapítása szerint Lynns testének kilencven százalékát égési sérülések borítják. Mivel ez eléggé felismerhetővé is teszi, kizárhatjuk, hogy egy másoló próbálkozott-e leutánozni a munkásságát. - izgatottan pillantok rá a beszámolóm után. Igazság szerint, ez az első "ügyem", ha úgy vesszük. És szeretnék bizonyítani. Perrynek, és neki is.
- Mr. White azt mondta, amire ilyenkor számítani lehet. Hiába mutatnak a nyomok egyértelműen egy elkövetőre, mivel két város rendvédelmi szerve is érintett lehet az esetben, nem hozhatja le a sztorit mindaddig, amíg nincs konkrét bizonyíték arra, hogy pontosan kinek állt az érdekében Lynns áthelyezése. - érthető okokból egy esetleges rágalmazási per lenne az utolsó, amire Perrynek és az újságnak szüksége van.
- Ami engem illet, első körben jobban érdekelne az, hogy miért próbált valaki rászabadítani a városra egy piromániás és nem mellesleg bizonyítottan visszaeső bűnözőt. - teszem hozzá, némileg halkabban, mert ez már nem az objektív spektrumon belülre esik, hanem egy személyes véleményt hangoztatok. De tisztában vagyok vele, hogy ezt veszélyes lenne a lapnak boncolgatnia a pánikkeltő hangneme miatt.
- Mi a véleménye, Miss Lane? - vissza a diák szerepéhez, aki az osztályzatot várja. Nos, legalább az idegességet nem kell megjátszanom.

Re: The First Meeting {Pént. Júl. 14, 2023 9:54 pm}

Lois + Clark

Csak elismerően bólintok, a teljesen helytálló meglátásán. Kezdem megérteni, hogy Perry miért vett fel egy ilyen szürke kisegeret. Bár igazából egyre inkább úgy tűnik, hogy nem is az, a látszat csal, és teljesen jó érzéseim vannak vele kapcsolatban. De az én bizalmamat nehezen lehet kiérdemelni, aminek megannyi okot is feltudnék sorolni. Igyekszem nem elítélni az embert azonnal, de eléggé fenntartásokkal kezelem őket.
- Jó meglátás Kent. Ami azt illeti, ez is a célom. - ezzel megis adta a löketet, hogy össze szedjem magam, és felhívjam. Ugyanis saját számát adta meg, ha bármikor benne lennék az interjús vacsorában. Nem vagyok egy ma született bárány, bármi is történne ott, megtudom védeni magam.
Az sem jelent hátrányt, hogy tényleg elkezdte jegyzetelni a szabályaimat, amikor jegyzetel picit elis bambulok rajta, azt veszem észre, hogy ajkamba haraptam. Mikor észre veszem mély levegőt veszek, és kihúzom magam.
- Nem, egyenlőre ennyi, majd lépésekben haladunk. - vagyis ahogy eszembe jutnak a dolgok, a szabályok, amire figyelnie kell.
- Semmi problémám vele, ami azt illeti elég csinos darab, de a tanyán. - mondom megvont vállal. - De természetesen abban jössz, ami neked tetszik, csupán iránymutatásként jegyeztem meg. - csak ne mosolyog.... morgok magamnak, mert egyszerűen, na jó esetlen, de a mosolya kibillent, amiért összekel szednem magam. Ezt igyekszem nem kimutatni, és profinak látszani. Nem fogom megmondani mit hordjon bizonyára hozzászokom. Viszont az emberek ítélkeznek, és van mikor az embert nem veszik komolyan, pusztán az öltözéke miatt. Az emberek előítéletesek, aminek a csapdájába én is beleszoktam esni, nem leszek képmutató.
Majd végig hallgatom a prezentációját, figyelmesen. Többször is közbe akarnék szólni, de végül hozzám nem méltó módon visszanyelem kérdéseimet, megjegyzéseimet. Csak csípőre tett kézzel hallgatom végig, mikor megkapom a mappát, és elkezdek bele lapozgatni, akkor követem azzal arányosan, ahogy mondja a dolgokat. Ami piszok nagy valóság: profi kutató munka. Magam sem csináltam volna jobban, és bármennyire is szeretnék belekötni nem tudok. Többet derített ki mint én és ez becsülendő.
- Őszinte leszek veled Kent, ez ... szép munka. - mondom ki őszintén, de végére elcsuklik a hangom.
- Ezeket többször át kell néznem, és megemésztenem a tényeket. Mint mondtam: bizonyíték. Nem véletlenül küldött Perry hozzám, szerintem közös ügynek akarja. - itt mély levegőt veszek. Mi a probléma? Nem vagyok csapatjátékos, egyedül dolgozom. Egyetlen egyszer szerepelt két név a cikkem alatt, mikor Chloe-val megírtam a belépőmet. - Így első hallásra, én aközött keresnék összefüggést, hogy hol gyújtogatott. Nekem szinte egyértelmű, hogy valakinek dolgozik a mocsok. Valószínű ezek szerint, hogy nem véletlenszerűen, lennie kell összefüggésnek. Ezt kell majd elsőnek megvizsgálni, ha az megvan, meglesz az indíték és a többi. - becsukom a mappát, majd visszanyújtom neki, bár szívem szerint ráragasztanám a kezemre. - Megkérdezhetem, miért ennyire szívügyed, hogy egy ilyen alapos kutatómunkát végeztél miatta? - én őszintén elmondtam neki, hogy onnantól lett fontos elkapni ezt a szemetet, mikor egy jó ismerős , akit még a seregben ismertem meg, majd tűzoltónak állt vesztette életét... Vagy tőle is elvett valakit, vagy fanatikus, vagy egyszerűen ennyire alapos, mikor szemet szúr neki valami. Én az utóbbira tippelek, és szívem szerint annak is örülnék.
- De előbb viszont rendet kéne tennünk, hogy legyen helyed egyáltalán kutatni. - felteszem a dobozokat. - Gyerünk Smallville, mindent a helyére.

Re: The First Meeting {Szer. Júl. 19, 2023 7:24 pm}

Lois & Clark

Nem kellene annyira örülnöm a reakciójának, mint amennyire végül teszem, óhatatlanul is azt kockáztatva ezzel, hogy kevésbé tűnök majd profinak a szemében. Mégis, szavai hatására azon kapom magam, hogy kihúzott háttal, egy magabiztos, s egyben hálás mosollyal pillantok rá.
- Köszönöm! De, mint mondtam, ez igazából csak egy háttérkutatás volt, és nem nevezném teljesnek az anyagot. Mivel egyedül abból indulhatunk ki biztosan, hogy a Tűzbogár állt a támadások hátterében és a veszélyes bűnözőknél nem standard eljárás a holmijukkal való együtt utaztatás egy átszállítás során. Így én is arra jutottam, hogy valakinek fontos volt Lynns akcióba lendítése. - ahogy arra Lois is jól rávilágított az imént, az egyik legfontosabb kérdésre, a miértre még hiányzik a válasz. A személyes meglátásom az lenne, hogy egy piromániásnak, aki már a múltban is nem egyszer mutatta kényszeres viselkedésformák jellemző jegyeit, nem szükségeltetik szilárd indíték, elég ha lehetősége nyílik a cselekvésre. Ez pedig, sajnálatos módon, jelen esetben adott volt. A "Miért?" kérdését tehát nem annyira magára az elköüvetőre kellene leszűkítenünk, mint inkább a titokzatos megbízójára.
- Megpróbáltam utánajárni, pontosan hány személy tudhatott a transzportálásról és kik voltak azok, akik a legcsekélyebb mértékben összeköthetőek a művelettel. Sajnos, ebben falba ütköztem. Lynns védőügyvédje gyakorlatilag eltűnt, az egyetlen elérhetőség, amit vele kapcsolatban elő tudtam ásni egy gothami magánirodához köthető, de a telefont senki nem veszi fel. - és ha ez önmagában nem volna elég nyomasztó, folytatom azzal, amit még Perryvel sem osztottam meg az információ nem túl legális forrása miatt. Ezért körbenézek, hogy megbizonyosodjak arról, senki sem próbál hallgatózni, majd Loishoz közelebb lépve, az előbbinél halkabban folytatom.
- Futólag együtt dolgoztam korábban egy... - megköszörülöm zavaromban a torkomat, ahogy a lehető legkifejezőbb, s mégis, legfinomabb jelző után kutatok agytekervényeim között.
- ... mondjuk úgy, hogy meglehetősen rátermett és találékony... nyomozóval. A privát szektorból. - a helyszín miatt nem bocsátkoznék részletekbe, de szerintem a szavaimból és a jelentőségteljes pillantásomból így is érteni fogja, hogy nem feltétlenül olyan személyről van szó, akit egy, a nevére adó riporter hivatalos forrásként jelölne meg.
- Mivel Gothamben tartózkodott, miközben kutatgattam, kértem tőle egy szívességet. - és van egy olyan érzésem, hogy Vic Sage meg fogja ragadni az alkalmat a jövőben, hogy emlékeztessen erre a kis szívességre.
- Ő azt mondta, az ügyvéden kívül senki másnak nem volt köze az irodához. Se egy jogi asszisztens, se egy ügyvédbojtár, még titkárnője sem volt. Ráadásul, a Gothami Várostervezési Osztály ütemterve alapján az épületet nemrégiben lebontásra ítélték életveszélyes szerkezeti hibák miatt. - ezekről nem fog feljegyzést találni a mappámban, érthető okokból a kollégámat nem kérhettem meg arra, hogy készítsen fénymásolatokat arról, amit talált. Egyedül abban bízhatok, hogy Lois hisz majd a megosztott infók hitelességében... hisz majd nekem.
- A forrásom szerint ez azt jelenti, hogy az ügyvéd... - itt tükrözöm az általa korábban alkalmazott nyaknyisszantás imitálást.
- ... már elvarrt szál. - Q. ennél nyersebben fogalmazott, de a lényeg benne van.
- Rajta kívül Dr. Strange az egyetlen, aki a legtöbbet tudhatott Lynnsről. Ő viszont hivatkozhat az orvosi titoktartásra és mivel nincs jelvényünk, se hatósági engedélyünk a nyomozásra, nem kell mondania nekünk semmit. - húzom el számat egy keserű, csalódott félmosolyra, miközben nekilátok rendet tenni az övével szemközti asztalon.
- Mert ezzel az üggyel kapcsolatban valami nagyon nem áll össze. És... van egy megérzésem... - megint körbenézek, mielőtt kutatni kezdenék a táskámban, hogy kivegyek egy fotót, amit átnyújtok neki, testemmel takarva közben, hogy lehetséges kiváncsiskodók ne szúrják ki. Maga a kép nem a legjobb, az alak elmosódott rajta és az éjjeli fényviszonyok sem a legmegfelelőbbek rajta, de a sötét köpeny és a sziluett kiugró elemei, a hegyes fülek így is elég jól kivehetőek.
- Valami azt súgja, sosem a metropolisi célpontok számítottak. Hanem ő. De azt még nem tudom, kinek vagy miért. - remélem, emiatt nem tekint majd valami elrugaszkodott konteó gyártónak. Vagy, ~~rosszabb esetben~~ denevér rajongónak.

Re: The First Meeting {Pént. Júl. 21, 2023 8:19 pm}

Lois + Clark

Elismerően mosolygok mikor látom valamit érnek a szavaim - kevés alkalmak egyikének számít -, és Clark kihúzza magát. A mosolyát inkább ezúttal is inkább figyelmen kívül hagyom, és túl lépek rajta.
- Tulajdonképpen eléggé alapos háttérkutatás. Perry pont az ilyen elszánt újságírókat szereti, és keresi. Sokan manapság félvárról veszik, fél híreket közölnek, mások cikke alapján írják meg sajátjaikat, vagy egyszerűen marhaságokat írnak. De mivel a főnökünk ennyire alaposan nem hiába tartják a Planet-et az egyik legnívósabb, és szavahihetőbb lapnak. - így számomra teljesen világossá vállt, hogy Clark Kent hogy kapott rögtön asztalt. Perrynek jó érzése van felfedezni a tehetségeket, nem hiába van akkora neve, illetve tekintélye a szakmában.
Az elmélet bizonyosan helyes, hogy valakivel tűzbogár szövetkezett, vagy egyszerűen megfelelő fizetséget kap, és valaki így felbérelte. Más magyarázat nem létezhet, ha már valaki ismeri ezt a szemét bűnözőt.
Csak bólintok a további információra.
- Van egy Gothami forrásoma rendőrségnél, de ezt nem tőlem tudod. - mosolygok rá. - Üzenek neki este, ha ő nem tud semmi infót adni, akkor nem tudom ki... - sóhajtok. Egyszer kihúztam a szarból, ugyanis nem buktattam le, hogy díjnyertes korrupt rendőr, így cserébe az én forrásom lett. Nem a nehéz fiúk közé tartozott, piti dolgokért nézett félre, és nem ember életekkel játszott. Így megragadtam az alkalmat, és készségesen segítségemre van bármilyen információra van szükségem. Viszont egy bibi van: ő nem hív magától. Lehet tud is mindent, de amíg nem hívom fel, vagy hagyok üzenetet neki, esze ágában sincs szolgáltatni számomra infót. Kivéve ha olyan dologról van szó, ami őt is érinti.
Majd Clark is elárul némi titkot, hogy neki is rendelkezésre áll némi segítség. A közelségétől automatikusan megdermedek, de kifújom a benntartott levegőt, nem értem miért hozza ezt ki belőlem. Lane nem az eseted... Csak elismerően bólintok.
úgy harminc év, és minden digitalizálva lesz.[/b]
- Elismerésem Kent, már úgy viselkedsz, mint egy profi. - belebokszolok karjába, se pacsi, se ilyesmi, nem is tudom, hogy jött ez a fura ... gesztus, de megrázom a kezem. - És még gyúr is... - sziszegek fel, és nem feltűnően igyekszem lerázni a fájdalmat, de nem olyan erős fájdalom, de éreztem. Kezemet fogva, tovább hallgatom a beszámolóját, és mély levegőt veszek.
- Azért nem találsz semmit, mert valószínűleg nagyobb dologba tenyereltél bele, mint kellett volna. - mondom én is halkabban. - Az eltusolást, kiiktatást, egy egész iroda eltüntetését, csak egy ... nagy ember tudja elrendelni, akinek vagyona, és hatalma van. Azokkal Smallville pedig óvatosan kell bánni. Ha túl sokat kutakodsz.... feltűnő leszel. - mondom én, aki mindenbe fejjel megy a falnak, mintha sérthetetlen lennék. De általában az ember jobban add tanácsot, mint megfogadja őket, én ennek mintapéldánya vagyok.
- Dr. Strange ? - elnevetem magam. - Hát sok sikert hozzá, egyszer próbáltam megizzasztani, és gothami rendőrség vitt ki az intézetből. - sóhajtok, nem a kedvenc doktorom, és nem is mennék hozzá, ha épp ésszel akarom megúszni. Közbe oda pakoltam a dobozokat neki, kezdjen el pakolni. Én agyam pedig folyvást kattog, és tudom ma se fogok aludni. Elismerésem Kentnek, de többször ezt nem fogom hangoztatni, egyszer megdicsérek valakit, ha nagyon különleges az illető akkor kétszer. De tényleg elképesztő munkát végzet.
- Mindenképp az én meglátásom, hogy valaki felbérelte, hogy intézze el, és valószínűleg ha majd jobban belemélyedünk látni fogunk összefüggéseket a helyszínek között. De gondolom már ilyen profi kutató munka után, nincs is mit tanítanom neked. - forgatom szarkasztikusan a szemeim, de azért elmosolyodom. Nem akarom elvenni a kedvét, mert kétségkívül igencsak tehetséges jövő riportere áll előttem, amit majd talán egyszer el is mondom neki.
Mikor bepakolunk felkapjuk a dobozokat, és megindulunk a raktárba. Útközben elmondom neki mit hol talál, és az archívum működését is.
- Általában mindig van itt egy gyakornok, de jelenleg ... egy sincs. - egy hatalmas nagy raktár féleségbe érünk , az alagsorban. Tetőtől padlóig dobozos szekrények felcímkézve. - Szerintem úgy harminc év, és minden digitalizálva lesz.

Re: The First Meeting {Hétf. Júl. 24, 2023 8:16 pm}

Lois & Clark

Miközben Perryt jellemezte, elpillantottam róla a főszerkesztői iroda felé, és hagytam, hadd időzzön el tekintetem az ajtón. Az biztos, hogy a mögötte éppen helyet foglaló férfit megkeményítették a múltban szerzett tapasztalai, de már a rövid beszélgetéseinkből egyértelművé vált, hogy egy jó ember, aki szívvel-lélekkel vezeti ezt a helyet és törődik az alkalmazottai sorsával. És akkor sem állna le a munkával, ha hirtelen bejelentenék, hogy közeleg az apokalipszis. Apa is ilyen volt.
- Nem irigylem. Lényegében most éljük az online média térhódításának aranykorát, szóval fenntartani egy stabil olvasói bázist, olyan közegben, ahol az emberek, főleg a fiatalok gyakran fel sem néznek a kijelzőikről, hatalmas felelősség lehet. Körülbelül úgy tudom elképzelni, mintha egyszerre az egész világ súlya nehezedne egy személy vállaira. - az utolsó mondatom mögött mélyebb megértés is lapul, mint amit Loisszal képes lennék megosztani. Smallville, Jor-El kiképzése és próbatételei, egyáltalán azt elfogadnom, hogy mi vagyok, vagy mivé kellene válnom.... nos, mondjuk úgy, hogy az utam több állomásán éreztem hasonlót, mint ami Perry White elméjében játszódhat le nap mint nap.
A platform ráadásul egy dolog, de nyugodtan idevehetnénk még azt, amit ő is említett: a hírközlés minőségét. Kiállni az igazság mellett egy rendkívül csodálandó erény, különösen akkor, amikor a szorult idők könnyedén bírhatnák rá a szerkesztőséget (mint tették azt másokkal) arra, hogy szenzációhajhásszá, üres, semmitmondó sztorik kürtjévé váljon.
- Tehát mindkettőnknek van forrása a testvérvárosban. - ez az apró részlet nyilván nem meglepő, hiszen egy profi riporterrel van dolgom, akinek nem ez az ügy lesz az első rodeója, de ettől még őszinte örömmel csillognak szemeim a lencsék mögött.
- Mi lesz, ha kiderül, hogy ugyanaz az illető? Válás esetén kié lesz a gyerek és ki fog látogatni? - azért erősen kétlem, hogy ez valós eshetőség vagy probléma lenne, mert Vic nem éppen az a beállítottságú személy, aki bárkivel készségesen és dalolva dolgozna együtt. Ahhoz túlontúl magának való típus. De ha már ebbe za irányba terelődtünk, megragadtam hát az alkalmat, hogy oldhassam a légkört egy kis humorral. Plusz, ezzel tudom sugallni azt is, hogy személyemben szükségtelen versenytől tartania. Nem vagyok egy kompetetív fickó.
- Óh... bocsánat! - pillantok aggódva a kezére, egy szégyellős mosollyal az arcomon.
- Nem, semmi ilyesmi! Ez csak a bálapakolás eredménye. A konditermes erősítés nem nekem való. Szerintem egy nagyobb súly alatt ottmaradnék a fekvenyomópadon. Aztán pedig a szégyen miatt soha többé nem mernék a hely közelébe sem menni, ezért mindenkinek jobb, ha tartom a távolságot. - a magyarázat közben alig észrevehetően jobban ráfókuszálok az ujjaira, egészen pontosan megvizsgálva a felszín alatti csontokat. Nincs nyoma hajszálrepedésnek, a fájdalma gyorsan alább fog hagyni.
- Khm... igen, eltűnni.. senki nem szeretne. - nyelek egyet a figyelmeztetésére, mint aki eme kockázatra nem gondolt egészen idáig. Való igaz, a sejtése, hogy befolyásos illető állhat az egész mögött, nagy valószínűséggel helytálló, félelmet mégsem érzek magamban emiatt. Viszont mindenképp szeretnék pontot tenni az ügy végére, mielőtt a rejtélyes alkalmazó machinálásai miatt még több ember kerül életveszélyes helyzetbe.
- És a faggatásának végeredményétől eltekintve mi volt a benyomásod róla? - fura kérdésnek tűnhet,. de ez fontos lehet, mert Strange már önmagában is sok kérdést felvet. Kezdetnek például azt, hogy egy pszichológusnak miért vannak ködbe burkolózó adatai. Tudom, hogy csak ma találkoztunk, de jó emberismerőnek tűnik és az éles meglátásai kapóra jönnek egy titokzatos doktor személyének lehetséges feltérképezésében.
- Ezt azért nem mondanám! - rázom meg fejemet, aprót nevetve a szemforgatásán.
- Mindig van hová fejlődni, én meg pláne kezdő vagyok. Aki szeret tanulni. - nem szeretném, hogy azt gondolja rólam, bármilyen módon kellemetlen helyzetbe próbálom hozni a főnökénél vagy azt, hogy nincs szükségem a tanácsaira.
- És ha már itt tartunk: köszönöm! A segítséget, úgy értem! Tudom, vagyis, inkább csak sejtem, hogy nem ez lehet a legfelemelőbb feladat, amit egy újságíró a főnökétől kaphat. - ami a pesztrálásomat illeti. Gondolom ma nem abban a tudatban jött be dolgozni, hogy kap a nyakába egy kvázi-gyakornokot, aki púp lehet a hátán.
- Stoppolom a felső polcokat! - igazából előzékenységnek szántam, de ahogy kimondtam, felismertem benne annak lehetőségét, hogy épp egy ilyen kijelentés miatt érezheti úgy, hogy átveszem tőle a kormányt, ami miatt küldtem is felé egy játékos, provokáló mosolyt, mintha egy "Ellenvetés?" üzenettel az arcomon várnék a reakciójára.

Re: The First Meeting {Szer. Júl. 26, 2023 7:07 pm}

Lois + Clark

Észre veszem, hogy közben Perry felé pillant, elmosolyodom. Ugyanis a tekintetéből, mintha tiszteletet lehetne kivenni, és ez a mai világba ritka. Mintha a tisztelet már gyengeség lenne. A mai fiatalokba például nem sok szorult, ezért is vagyunk folyamatosan gyakornokok nélkül. Mindegyik úgy viselkedik mintha ők szarták volna a spanyol viaszt, semmit nem tettek még le az asztalra, de elvárásaik vannak, és semmi tisztelet adás az idősebbnek, tapasztaltabbnak. Így főképp szimpatikus Clark.
Helyeslően bólintok, de azért felsóhajtok.
- Sajnos előbb vagy utóbb nekünk is fejlődnünk kell, mert pont az fogja az újság végét jelenteni. Ezt lassan neki is be kell látnia. Bár én imádom a frissen ropogós papír illatát, és tapintását. - mosolyodom el, majd hirtelen elkomolyodok. Ezt miért mondtam ki hangosan? Nem szoktam magamról ilyen nyíltan, és szabadon beszélni pláne egy teljesen idegen ember előtt. Megköszörülök zavaromba a torkom, majd körbeforgatom a szemem. Igyekszem összeszedni magamat.
Amint végzek, és otthon összeszedem magam a gondolataimat, és átnézem , hogy Clark miket szedett össze, felhívom a forrásomat.
- Humorérzék pipa. - ismét elismerő bólintás, és egy mosoly a jutalom. - Fél tőlem, úgy hogy több mint valószínű, hogy engem választana. A következmények, eléggé ... rémisztőek. - ha hozamosabb ideig itt fog dolgozni, megfogja érteni miről beszélek.
Majd valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, egy olyan gesztus jött ki tőlem, ami eddig senkinél nem jött elő. Bár ha belegondolok a katonákkal lehet így jópofiztunk egymással, mikor valaki menő volt, vagy jó volt. Nem igazán tudták az ilyet hogy kezeljék a nőknél, pláne nem egy gyereknél, így bele boxoltam az egyik karjába. Akkor lehet innen jött, hm.
- Hát igen a tanyasi élet... - azt hiszem ideje lenne értékelnem a vidéki férfiakat. - ... nem semmi. - bár nem emlékszem, hogy annyi izomgyerek lett volna, mikor tiniként eltöltöttem pár napot Smallville-be. Valamiért bujkálnak előlem.
És miért van olyan érzésem, hogy szerénykedik? Boxoltam, karatéztam katonákkal, nem ilyen egy puha testalkat. De lehet csak rossz helyre ütöttem... - ... ééértem. - azért mosolygok, cuki ez a szerény, bizonytalanság. De én pont az ellentettjét szeretem egy férfiban. Nem mintha bárminek kéne tetszenie Clarkban, vagyis helyes, meg széles a válla... de... Lois koncentrálj.
- Hogy mi a véleményem? Megerősítette azt a hipotézisemet mi szerint a dilidokiknak is szükségük lehet e dilidokira: Nála határozottan megerősítést nyert: nincs ki mind a négy kereke. Pletykák szerint, titkos kísérleteket végez a kórházban, de eltérő, és egyben eléggé zavarba ejtő, válaszokat kaptam. Vagyis: nem mentem semmire. - nézek rá gyanúsan - És neked mi dolgod volt vele? - bár lehet tűzbogár miatt kereste fel. Az a baj, sok száll vezettethet hozzá, de mint ő is kifejtette bizonyítékra van szükségem, és házkutatási paranccsal, rendőri kísérettel hajlandó körbe vinni. Gondoltam beszökök, de itt nem igaz az, hogy bejutni könnyű, de kifelé... na itt bejutni is nehéz... illetve szükségem lenne hozzá egy bűntársra is, egyedül ez kivételesen nem menne. Régi rémálmom diliházba kerülni, nem kockáztatnám meg, hogy nincs mentőövem.
- Megvan! Kimondtad a kulcsszót. - mutatok hirtelen felé, szegényt meg is ijesztettem. - A tanulás. Ez Perry kedvenc szava. Úgyhogy hangoztasd, és nyert ügyed lesz nála. - kacsintok.
- Ugyan Smallville.... végülis mi dolgom lehetne, megmondta a főnök... egyébként korrekción van, a szerkesztőnél a cikkem, és azt várom, a tegnapi tűzeset... - és hogy az én írásaimat feltűnően sok ideig kell korrigálni, de erről neki nem kell tudnia. - Amúgy is már rendet kellett tennem... - ami valóban igaz, de szerintem még pár évig elhúzódott volna.
Épp emeltem volna az egyik dobozt, majd Clark megelőz, csak pislogok. Nem igazán szoktam meg ezt az előzékenységet, ami azt illeti a mai férfiak előbb gáncsolnak ki, hogy előbb szerezzenek taxit, és beüljenek egy nő előtt. Így fel is húzhatna, de... pont ez miatt jól esik, néha jó... nőnek érezni magamat.
- Kösz, akkor a többit is feldobhatod Mr. Izom. - majd a mellkasához vágom a többit a kocsiról. Mivel nem bírtuk el mind az öt kartont így kis húzós kocsival húztuk magunk után. - Jól told be őket, mert rejtélyes kísértetek szoktak erre járni, és lepotyognak. - egy gyakornok szerint maguktól esett le vagy harminc doboz, amit napokig tartott a jó kategóriába visszatenni.

Re: The First Meeting {Pént. Júl. 28, 2023 8:12 pm}

Lois & Clark

Apró bólintással jelzem felé egyetértésemet azzal kapcsolatban, amit megoszt velem a papírhoz és a nyomtatási érához fűződő érzéseiről. El is raktározom magamban az információt, hogy egy lépésnyi sikerként könyveljem el. Szeretném azt hinni, hogy kezd fesztelenebbül viselkedni mellettem, de ugyanakkor kényelmetlen helyzetbe sem akarom hozni azzal, hogy ezt bármilyen módon kimutatom. Ehelyett reménytől felcsillanó szemekkel fordulok felé újra.
- Olykor néhány dolgot el kell engednünk, olyat is, ami sokat jelentett egykoron a számunkra, de ez még nem jelenti azt, hogy megszűnne a részünket képezni. Talán a változás ebben az esetben nem lesz feltétlenül rossz dolog. - ajkaim optimistán görbülnek felfelé, mielőtt folytatnám:
- Azok az emberek, akik ennyi éven át a Planet hű olvasói voltak, vélhetően a váltás után ugyanúgy azok maradnának. Elvégre, szakmailag csupán a technológiai szempontok változnának, a sztorik minősége nem. És ki tudja, még akár szélesedhet is az érdeklődők köre. - minden helyzetben szeretem meglátni a jót és az inkognitóm nem állít meg abban, hogy kicsit Loist is ebbe az irányba lökdössem, annak reményében, hogy enged majd levenni valamennyi súlyt a vállairól és segíthetek neki meglátni a lehetőséget az elengedés helyett.
- Ebben az esetben felírhatjuk következő szabálynak azt, hogy sose bosszantsalak fel? - hanglejtésem és a swzavak után elhangzó, halk nevetésem elárulhatja, hogy ez inkább volt részemről egy játékosan élcelődő megjegyzés, mintsem komolyan vehető kérdés. De azért ujjaim, miközben pillantásomat az ő szemein tartom, közelebb araszoltak a korábban lehelyezett noteszemhez. Biztos, ami biztos.
- Mindig is azt vallottam, hogy a vidéki élet nyugalmát kevés hely atmoszférája képes felülmúlni. - akad még egy-kettő, de egyik sem olyan, ahol az átlagember szívesen tartózkodna vagy akár segédeszközök nélkül túlélhetne. Sajnos nem volt szerencsém találkozni olyannal, akivel osztozhatnék a csillagok között uralkodó magányos békében vagy a sarkvidék idegen kristályai között érzett harmóniában.
- Illetve, segíthetett benne még apám életfelfogása. Sokszor hangoztatta az elméletét, miszerint a kemény munka nem csupán a testet és az elmét acélozhatja meg, de tisztán tartja az emberek szívét. Segít, hogy őszinték maradjunk, önmagunkhoz, s másokhoz egyaránt. - ahogy az előbb az ő esetében, úgy az én ajkaimról is könnyedén gördülnek le a személyes morzsát tároló szavak, mindennemű gát vagy bűntudat nélkül. A sors keserű fintora, hogy éppen ez az oroszlánszív volt az, mi a végzete felé hajszolta kérlelhetetlenül taszigáló kezekkel.
- Dolgom nem volt vele. Vagyis... csakis annyiban volt, hogy szeretek alapos lenni és megpróbáltam felmérni, mivel lehet dolgom. De amikor az orvos hátterét próbáltam átvilágítani, rá kellett jöjjek arra, hogy... nos, nem igazán van mit átvilágítanom. - és ez nem egy költői túlzás a részemről. A szóban forgó férfiról épphogy fellelhető annyi információ, amennyi kizárja annak lehetőségét, hogy egy semmiből feltűnt szellem.
- A múltja a legnagyobb jóindulattal is homályosnak nevezhető. A tanulmányai miatt elhagyta szülővárosát, de egyszerűen semmit sem lehet találni a professzorairól. Még azt is egyedül az ő elmondásából lehet tudni, hogy fő kutatási területe a kriminálpszichológia és már fiatalon foglalkoztatták a bűnözői elme rejtelmei. - amivel önmagában semmi gond nem lenne. Azonban...
- Semmi feljegyzés, nyilvános adat vagy anonim beszámoló nincs arról, merre járt pontosan és mit csinált, mielőtt az Arkham élére került volna. Olyan, mintha az igazgatóságát megelőző években eltűnt volna a Föld színéről. - ami, ha összevetjük Lois meglátásával a férfi gondolkodásáról és általános kisugárzásáról, több, mint nyugtalanító.
- Ugyan... - felnevetek a "megmondta a főnök" megközelítésére.
- Sok helyen megfordultam már. Volt köztük... egészen távoli is. De az mindenhol fellelhető, hogy amit a főnök mond, nem feltétlenül fogja tükrözni az alkalmazott valós érzéseit. Így jobb a te szádból hallani. - és közben minden erőmmel azon vagyok, hogy ne piruljak el a korábbi kacsintásától. Annyi biztos, hogy zavarbaejtően magabiztos energiákat, erős, független kisugárzást tudhat magáénak.
- Nem hiszek a kísértetekben. - ha ismerne... mármint, igazán ismerne, akkor ez a kijelentés extrán fura lehet az én számból. Vicces, hogy valakinek, akinek nem jelent gondot a gravitáció legyőzése, megfoghatatlan, és elképzelhetetlen lehet a túlvilág vagy az ittragadt lelkek kérdésköre. S míg ezen rágódok, a polcok takarásában alig észrevehetően levitálok egyet, hogy egy dobozkupacot fél kézzel arrébb tolva a helyére csúsztathassam az általunk behozott adagot.
- Te hogy állsz a témához? - érdekel, hogy valaki, aki a való világ ennyi eseményében merül el, miként közelít valamihez, amihez másfajta befogadóképesség szükségeltetik.
A dobozokkal végezvén várok hát válaszára (újra a talajon!), ekkor szúrva ki a polchoz tolt létrát, amin megpróbálok macsósan megtámaszkodni.... mire összecsukódik, én pedig a padlón kötök ki.
- Jól vagyok! Nem szellem volt!

Re: The First Meeting {Vas. Júl. 30, 2023 11:57 am}

Lois + Clark

Csak mosolygok a véleménynyilvánítására, nem valami megszokott, még írok között sem, hogy nem papíron ennyire szofisztikáltan, és szépen fejezzék ki magukat. Még arra is tudok gondolni, hogy annyira ideges, vagy zavarban van, vagy ennyire jó benyomást akar kelteni.
- Látom lenyeltél egy buddha kézikönyvet. Lazíts egy kicsit. Egy jó tanács ez is természetesen. Amúgy meg egyetértek veled, de Perry nagyon hagyományos, a végsőkig nem fog haladni a kórral. - de itt nem is bánjuk egyenlőre, akkor volt rossz a helyzet, mikor korszerűsíteni akarta a gépeket, mert szépen lassan behaltak. Egy hétig, amíg nem kaptunk új gépeket klasszikus módon gyártottuk az újságokat: írógéppel. Azóta tudom értékelni az online helyesírás javítót.
- Igen, szerintem... -oda hajolok a jegyzetéhez. -... nyugodtan egy 0., de egyben legfőbb szabálynak írd fel. - mondom teljesen komolyan. Tudom, hogy Ő viccnek kérdezett rá, de úgy vélem a közös munka, csakis abban az esetben fog működni, ha Miss Lane nyugodt, és épp nem haragszik a társára. Azért rámosolygok teljesen ne ijedjen meg.
- Hát ezt nyugodtan mondhatod egy ízig vérig városinak. Az biztos, hogy nyugodtabb, de mi ezt szoktuk meg. Néha mikor ellátogattam vidékre, olyan érzésem volt, mintha megsüketültem volna. - bár az tény, hogy nem volt rossz kicsit, nyugalomban lenni. Kirándulni, egy nyugtató hétvégét ott eltölteni, teljesen rendben van. De, hogy ott élni? Órákat kocsikázni bármiért? Neeeem, nem nekem való.
- Bölcs apukád volt. - bólintok helyesen. - Tábornak is valami ilyesmire tanított minket. - jegyzem meg kicsit halkabban, és leginkább magamnak. Ezt csak az érti meg, aki ismeri apámat, vagy legalábbis két mondatot legalább beszélt vele.
Dr. Strange témája szintén eléggé érzékeny téma nálam, mert többször igyekeztem megfogni, elkapni, de nagyon okos, és szinte sebezhetetlen.
- Micsoda kiscserkész, mindenkiből így fel vagy készülve. - nézek rá felemelt szemöldökkel. Még csak most kezd itt, de már minden bűnözőből kész prezentációval érkezett. - Lehet pályát tévesztettél, és nyomozónak kellett volna állnod. - pici gúny van a hangomban. - Egyébként mert vigyázz nem szeretik itt a strébereket, és a mitugrászokat, ez is jó tanács. Jó ha jól végzet a munkád, mindenkinek megvan a maga kategóriája, hogy ki miről ír, de mégis megy egyfajta versengés. - főleg, ha eddig úgy nézzük, én és Clark ugyanúgy a bűnözést, és a korrupciót választottuk.
- Igen eddig én is eljutottam kutatásaim során, hogy nincs miről kutatni vele kapcsolatban. Hamis papírokat használ egyértelműen, arra is gondoltam, hogy nem is Hugo Strange az igazi neve. Egy múltbéri kísértet, ahogy te is kifejtetted, és pont ez teszi még inkább gyanússá. Tudom mit művel, és kifogom deríteni, ebben ne kételkedj. - nézzek rá harciasan. Viszont Clark egy kiscserkész, karba font kézzel méregetem, még az is lehet ha ilyen buzgó, még segíteni is fog az ügyben. Bár az önbecsülésem, nem igazán hajlott soha afelé, - Chloe kivételével, és az is egy cikkre szólt, amikor bekerültem ide - hogy bárkivel közös cikken dolgozzam, hogy két név kerüljön a fejlécre. Sóhajtok. De ahhoz, hogy beszökjek kelleni fog segítség, Jimmy pedig túl ideges az ilyen szitukban, hogy őt ebbe belevonjam.
- De erre még visszatérünk később, ha jókiscserkész leszel, még az is lehet, hogy segíthetsz. - biztató mosolyt küldök felé. És ezzel kezd, amit szeretne. És azt se értem, hogy mikor kimondtam hangosan, miért tölt el izgalommal, hogy együtt dolgozzak vele, egy veszélyes, és törvénytelen dolgon? Már legszívesebben ma este belefognék... de ahhoz, hogy megbízzak egy ilyen küldetésben egy új fiúval ki kell ismernem. Az is lehet, hogy csak a szája nagy, és éles helyzetben pánikot kap, azzal ugyan nem mennék semmire.
- Én eléggé híres vagyok, hogy nem kertelek, és túlzottan nyersen megmondom az igazat, szóval ha bármi tanácsára, kritikára vágysz, szívesen segítek. - ajánlom fel készséggel képességemet.
Majd elkezdünk pakolászni, az-az én adogatom Clarknak a dobozokat, hagy dolgozzon csak.
- Miben a szellemekben? Objektíven csak abban hiszek amit látok. De nem zárkózom el előle, viszont eddig mindig a fizika megmagyarázta ezeket a különös dolgokat. De ha valaki bebizonyítja, nyitott vagyok rá. Eléggé narcisztikus gondolat lenne, hogy nem létezik se túlvilági dolgok, se földönkívüli élet. - mondjuk nem hiszem teljesen bevallanám inkább hajlok afelé, hogy valami biztos létezhet... egy komoly újságíró ilyeneket nem adhat ki magáról. Úgy járnék mint az a szerencsétlen az Inquisitornál, azóta mióta ufót kiáltott nem veszik komolyan a lapot, csak az összeesküvés elméletekkel megáldott emberek. Így ezek kényes témák, és vigyázni kell vele.
Majd elgondolkodásomba fura hangok ütik meg a fülem. Konkrétan Clark leesett. Csak kuncogok, nem tudom miért, mindig ez hozza ki belőlem más szerencsétlenül jár.
- Jesszusom, jól vagy? Bocsi, de ez ilyen reflex nevetés... - próbálom össze szedni magam, és segédkezek nyújtok Clark felé, remélve, hogy azért el is fogadja.

Re: The First Meeting {Kedd Aug. 01, 2023 5:32 pm}

Lois & Clark

- Buddha az elengedés művészetét erősen összekötötte a ragaszkodás negatív formájával. Én azért nem használnám ilyen túlzott, birtokló konnotációval és meg merem kockáztatni, hogy Mr. White sem ilyen típusú személy. - sikerül szemrebbenés nélkül levezetnem a gondolatmenetet, amit nevezhetünk egy bizonyos fokú bosszúnak a "Lazíts egy kicsit" tanácsára, hátha sikerül tovább provokálnom a komolyságommal és azzal, hogy kissé túlontúl szó szerint értelmeztem szavait, megtalálva bennük így a téves pontokat. Talán elmosolyodok közben halványan, talán nem... ezt úgyis csupán akkor veheti észre, ha közben végig szemmel tartja a vonásaimat.
- Máris, Miss Lane! - az aláhúzott cím alá kanyarítok egy nullát, hogy a legújabb szabály így a többi felett helyezkedhessen el, s a hangsúlyozás kedvéért még kettő ráadás felkiáltójelet írok, a fontosság kihangsúlyozásának kedvéért. Mégse mondhatja rólam, hogy könnyedén megfutamodok!
- Nos, ez érthető. - bólintok arra, mennyire más volt számára a vidéki élet.
- Annyi időt töltöttem Smallvilleben, hogy utána akárhány helyen fordultam meg, a maguk nemében mindegyik olyannak hatott, mintha egy másik világban jártam volna. - igaz, ez elsősorban nem a farmon lepergett esztendőknek tudható be, hanem annak, hogy az adottságaim miatt egy idő után minden hely idegennek hatott. Vagyis, inkább én voltam az bennük. Most sincs ez igazából másképpen, a különbség csak annyi, hogy megtanultam kezelni.
- Tábornok? - pillantok rá homlokomat ráncolva. A páratlan hallás hátránya, hogy az elmormogott szavakat is kristálytisztán hallom meg és az általa használt megnevezés elég szokatlan volt ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet.
- Ugyan, nem lennék én jó nyomozó! - vonom meg vállaimat egy szerény fejrázás mellett.
- Szeretek rejtélyeket és kérdőjeles témákat felderíteni, de maga a bűnüldözés szakterülete, legyen szó akármelyik osztályáról, elég távol áll tőlem. - van egy kis bűntudatom a füllentés miatt, de ez szükséges. És ahogy Jor-El mondaná, ilyenkor félre kell tudnom tenni a személyes érzéseimet.
- Plusz egy kissé fóbiás vagyok. Nem bírom a fegyvereket... se a vért. Amik nem a legjobb pontok egy rendőrjelöltnek. - a kijelentés írmagját megvizsgálva nem hazudok nagyot. Tényleg nem rajongok az erőszakért, inkább vagyok annak híve, hogy olyan megoldás érvényesüljön, melynek keretei között senkinek sem esik baja. A képességeimet is igyekszek mindig eme szellemben használni.
- Ettől felesleges bárkinek tartania, távol áll tőlem a kompetetív hangulat! - hallatok egy szégyellős kuncogást.
- De köszönöm a figyelmeztetést, mindenképp észben fogom tartani! - sajnos könnyen elképzelhető, hogy az inkognitóm részeként néhányan nem fognak kedvelni. Ezt már nagyon jól tudtam akkor is, amikor belevágtam, ahogy hasonló ellenérzésektől nem lesz mentes a másik alteregóm sem.
Dr. Strange témáját nem akarom tovább feszegetni, mert azzal tényleg kockára tenném a munkakapcsolatot, nem szeretném, hogy azt gondolja, azért teperek annyira, hogy elhappoljam előle a sztorit.
- Igen, ezt már tapasztaltam, az ingemre tett megjegyzés azóta is sajog! - széles vigyorommal adom tudtára, hogy nem kell komolyan vennie, viszont ha már ilyen nyíltan beszélt a mások által fájónak titulált őszinteségéről, úgy fair, ha megengedek magamnak egy kis kollegiális szúrást.
- Földönkívüliek? Úgy, mint kicsi színes emberkék három ujjal a kezeiken és antennákkal a fejükön? Akkor a szülővárosomat imádnád, szerintem a mai napig találnál ott olyanokat, akik szentül hiszik, hogy a két meteoreső során idegenek szálltak alá a kukoricásba. - úgy tartják, a legjobb mód valaminek az elrejtéséhez, ha az illető orra elé helyezik, így én ezzel a praktikával élek az igazságot illetőleg.
A felém nyújtott kezét elfogadom, de miközben épp feltápászkodok, a támaszkodáshoz használt balomat arrébb csúsztatom (úgy téve, mintha véletlenül siklana ki alólam), aminek köszönhetően saját testsúlyommal rántom le Loist. Az "esés" közben úgy pozícionálom magamat (vagyis, magunkat), hogy saját testemmel tompítsam az érkezését, protektíven csúsztatva kezeimet dereka két oldalára, hogy így támaszthassam meg az ő számomra tollkönnyűnek ható jelenlétét, mielőtt beüthetné a fejét a mellettünk lévő polcba.
- Jól vagy? Bocsi, ez ilyen reflex mozdulat... - nézek rá, enyhén zavarban, mégis elmosolyodva mikor pillantásom az íriszeivel találkozik. Újabb apró csíny, ezúttal a kinevetésért.
Szép kis első nap!

Re: The First Meeting {Pént. Aug. 04, 2023 7:08 pm}

Lois + Clark

Nézek rá, és ez a nézés szerintem mindent elárul, egy szót se kell szólnom. Ezzel szoktam emberekbe belefojtani a szót, és rájönnek, hogy itt icikepicikék, és jobb ha többet nem mondanak.
Hát igen a nagyváros és vidék két különböző dolog. Nagyon meglátszik ki honnan jött pár mondat után, van mikor már egyszerűen az öltözékéből, viselkedéséből.
Na és még szuperhallása is van, mert a tábornok szót valóban csak motyogtam az orrom alatt. Viszont egy jó pont, hogy oda figyel arra, amit mondok.
- Igen az a pár amerikai katona. - legalább így tisztában lesz vele, hogy miért vagyok olyan amilyen. Milyen is? Nem velem semmi gond, kedves vagyok. Tanultam egy kis fegyelmet, ami mind a mai napig előtör belőlünk, ahogy meglátjuk apánkat. - De szerintem jobb is, ha csak ennyit tudsz róla, higgy nekem. - Lane tábornok ugyanis szereti felforgatnak azoknak a férfiaknak az életét, akik közel vannak a lányaihoz. Így nem is igazán beszélek neki senkiről, még ha lenne is. Rövid, tömör, és tárgyilagos jelentéseket szoktam neki minden péntek este tízkor adni.
- Hm, igen ez megnehezítené a dolgot. Szóval fegyverellenes vagy. Soha nem is fogtál? - nekem van egy minim otthon, biztos ami biztos 18. szülinapomra kaptam a tábornoktól. És örültem neki. De ezt akkor lehet nem kötöm Kent orra alá, nehogy megijedjen.
- Akkor viszont az oknyomozó riporter éppen ideális lesz neked, ha megütöd természetesen a mércét. Az biztos, hogy szeretsz beleszállni a dolgokba. - kezdem a fickót versenytársnak érezni, de biztos nem fogom hagyni, hogy a fejemre nőjön. Több éve vagyok itt, és több dolog után is nyomozok, ha úgy tetszik. Az is lehet, és már terveimben is szerepel, hogy inkább társulok vele. Még úgyis újonc, nagy cikkeket egyenlőre nem fog írni, és örülhet, hogy ha magammal ráncigálhatom. Oh terveznem kell.
- Oh, hát mi sem egyszerűbb: cseréld le, és nem fog többet fájni. - vigyorgok vissza harciasan az ingre, már lelki szemeim előtt lejátszódik a jelenet, amin felmegyünk a tetőre, és elégetjük, majd még szétütjük baseballütővel.
- Igen, igen tudok a meteoresőkről Chloe odáig volt érte, összeesküvés elméletei voltak neki is, majd úgy tűnik kinőtt belőle. Egyébként igen az Inkvizítor főszerkesztőjét is városod ihlette meg. Sajnos már kezdenek netes bloggá alacsonyodni, mint komoly újsággá. Szóval vigyázni kell az ilyenekkel. Kicsi zöld emberkék nem, azt hiszem az volt a mániája, hogy pont Smallville-ban járt akkor, és látott valamit becsapódni a susnyásba vagy mi. Lemeri fogadni, hogy űrhajót látott ott. - forgatom a szemeimet. Azóta már sok más ilyen cikket villantottak, égitestekről, amik gyanús frekvenciákról, amit az űrből kaptak el. Sok apró fincsiség.
Miután ledobja magát Kent a földre igyekszem segédkezet nyújtani neki, a nevetés közben, de a vége az lesz hogy rajta kötök ki. A két kezemmel egyenesen a mellkasára... hát nem mondom nem puhára estem. A szemei eddig is ilyen kékek voltak? KHm...
- Mi lenne ha nem mosolyognál ilyen önelégülten ? - kérdezem zavaromba, meg amúgy se mosolyogjon mert esküszöm ezzel világot tudna hódítani,de természetesen ezt nem mondom ki hangosan. De valamiért nem mozdulok, ... de igyekszem magamhoz térni, és a zavaromat legyőzve. Végül felállok.
- Tanyán is ilyen kétbalkezes voltál Smallville? Nem lehetett túl szerencsés?- csipkelődés, minden zavar elhárítása...

Re: The First Meeting {Szomb. Aug. 05, 2023 9:10 pm}

Lois & Clark

Elraktározom magamban az általa megosztott morzsányi infomációt a katonai felmenőről, ezen felül azonban nem teszek mást, csupán megértően biccentek, további firtatás nélkül fogadván el a némileg kurtábbra fogott választ. Nincs oka bíznia bennem, egy idegenben (a szó többszörös értelmében), ráadásul végképp nem volna előnyös olyan témával feszegetnem a láthatatlan határokat, amellyel beljebb sodornám egy viharos tengeren. Így is érezhető volt a hangulatában beállt, felszín alatti változás, akár a szélirány fordulása egy magányosan hánykolódó hajó fedélzetén állva. Érthető módon. Meglehettek a maga kihívásai azzal, hogy olyasvalaki mellett nőtt fel, akit ilyen mértékű odaadás, dedikáció köt a hazájához, s sosem lehet tudni, mikor ragadja el erről a világról egy végzetes küldetés.
- Egyszer, még sok évvel ezelőtt. - kezdek bele egy nosztalgikus mosollyal az egyedüli alkalomba, amikor lőfegyver került kezeim ügyébe.
- Apámnak volt egy régi puskája, amit még nagyapától örökölt. Ő szeretett eljárni vadászni és... nos, sosem árulta el senkinek, miért, de a családi történetek szerint kissé paranoiás is volt. Jobban érezte magát, ha van egy fegyver a házában, arra az esetre, ha bármi történne. Amikor betöltöttem a tizennégyet, apa kivitt a mezőkhöz, hogy megtanítson lőni, pont, ahogy az ő apja tette vele azelőtt. A madárijesztőt használtuk célpontnak. - helyenként kénytelen vagyok alkalmazni egy apró módosítást, mert a valóság igazából az volt, hogy én szerettem volna próbára tenni a képességeimet és emeltem le a falról a puskát apám tudta nélkül. Tényleg a madárijesztőre céloztam vele, de a szalmabábut sosem érintette lőszer.
- De azt hiszem, már az első visszarúgásnál nyilvánvalóvá vált, hogy nem nekem való. - vonom meg enyhén vállaimat. Valóban, inkább állok golyók elé, semmint én legyek az, aki kilövi őket.
- Mármint... - követem az ingemre vetülő tekintetét, hogy aztán bizonytalanul visszaemeljem őrá a pillantásomat:
- ... úgy érted, hogy itt helyben? - vonom fel szemöldökömet, megállítva ajkaimat abban, hogy felfelé görbülhessenek, nem számít, mennyire sikerül magamat zavarba hoznom a saját felvetésemmel. De úgy érzem, belefér annyi, hogy a saját kijelentését ily módon fordítsam ellene. Kétélű fegyver, de vállalom a kockázatot.
- Szerintem ez a figyelem főleg annak köszönhető, hogy az első zápor után az ott élők felfigyeltek néhány furcsaságra. A meteoritokkal kötötték össze a halva vagy éppen fizikai elváltozásokkal született borjúkat, a gyorsabban növő kukoricát, ilyesmiket. Chloe biztosan mesélt neked ezekről. - azt viszont már nem tudom, mennyit említhetett olyan egyénekről, akik később különleges adottságokra tettek szert, így ezt szándékosan hagyom ki a felsorolásból.
- Annyit viszont bizonyosan állíthatok, hogy egyszer sem találkoztam földönkívüliekkel, akik beültek a Talonba egy presszókávéra. - másutt? Igen, az már egy teljesen más kérdés. De nem olyan, amibe kész volnék belemenni.
- Oh... azt tenném? - kissé félredöntöm a fejemet, így vizsgálgatva az átható szempárt, de a kérdés ellenére nem törölve le arcomról a mosolyt.
- Nem tűnt fel. - nézek rá ártatlanul és... igazából, fogalmam sincs, miért tartom még mindig. Amire akkor eszmélek rá, mikor megpróbál felkelni, én pedig összerezzenve kapom le kezeimet róla, mint aki valamiféle transzból ébredt éppen.
- Nem! Vagyis, dehogynem... azt hiszem. Úgy hiszem, ez olyasmi, ami időközben vált hangsúlyosabbá. - porolom le magam egy zavart nevetéssel vegyítve mozdulataimat, miután sikerült magam mögött hagynom a padlót.
- De ez nem a legjobb védőbeszéd, igaz? - költői kérdés, amivel, meglehet, az ő zavarát kívánom enyhíteni. Elképzelhető, hogy van egy hangyányi bűntudatom az előbbi miatt.
- Az is lehet, hogy a reggeli kávé hiánya okozza a gondot. Esetleg... ismersz egy jó helyet? - nézek rá, egy gyors szemüvegigazítás után. Nyilván egyszerűbb lenne megkérdeznem tőle, hogy engesztelésül meghívhatom-e egy kávéra, de valamiért az egyszerű sosem szerepelt a szótáramban.

Re: The First Meeting {Szer. Aug. 09, 2023 4:21 pm}

Lois + Clark

A történetét apukájáról végig hallgatom figyelmesen, magamat meghazudtolva nem szólok közbe. Tehát volt már a kezében fegyver, de megijesztette. Nekem pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem. A visszarúgás elég erős, fontos a helyes testtartás, és hogy erősen fogd a puskát. Én addig gyakoroltam, amíg csak egy picit tántorodtam meg. Nekem inkább kihívás volt, és izgalmas.
- Természetesen érthető, nem lehet mindenki vérszomjas. - igyekszem kicsit poénkodni.
Kissé zavarba hoz az inges résznél.... ami azt illeti kicsit el is kezdtem fantáziálni, ahogy napsütötte tanyán emelgeti a nehéz cuccokat félmeztelenül... bár a képzeletemben izmain meg csillanak az izzadáscseppek, nem hiszem a valóság ezt ennyire visszatükrözné.
- Öhm... ahogy érzed Smallville. - várok összefont karokkal. Természetesen ebből nem lesz semmi, de legalább vissza kapta a zavarba hozást. Abban jó vagyok.
- Hát igen furcsaságról elégről lehetett hallani onnan. - nem hiába mentem bele végül, hogy pár napot nyáron Chloe-nál töltsek. De semmi nem történt, marha unalmas volt, a legizgalmasabb hely, a Talon volt, ahol két agymenő focista összeverekedett a helyi pomponlányért. Na az volt a legjobb része,.. Két fejű állatokhoz, és szuperkémességgel rendelkező egyénekhez nem volt szerencsém sajnos.
Továbbiakban csak figyelem Clark zavarát, ami eléggé szórakoztat, de aztán szerencsétlen egyre rosszabb lesz.
- Öhm, szerintem is menjünk kávézni. Azt is fontos bemutatnom, a munkához tartozik. Enni ettél már?
Felmegyünk, összeszedjük a táskánkat, majd elindulunk felfedezni Planet-hez közeli Metropolisi helyeket.

Hétf.	Kedd	Szer.	Csüt.	Pént.	Szomb.	Vas.
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31