The grand opening... and a surprise!

Lois & Irena ️️️️️

Irena Dubrovna, Gotham krémjének tagja, gyakori adakozó és egyébként egyszerű üzletasszony. Akkor szoktam magamra húzni ezt az álcát, amikor ilyen alkalmakon mint civil jelenek meg és inkognitóban szeretnék maradni. Most kivételesen nem azért vagyok itt, hogy lelopjam mindenkiről a nyakláncot és a tárcákat csempésszem ki a zakókból. Ó nem, a szívemen viselem a mai megnyitó sorsát, ugyan is mint névtelen adakozó, nagyon is sokat adtam ehhez az építkezéshez hozzá. Az Alleytown-i kölykök új bázisa lesz ez a hely, míg kívülről mindenki másnak csak kollégiumszerű segélyközpont. Nehéz volt azért visszafognom magam és nem magamra ölteni a karmaimat, mikor itt van nem csak Gotham, de Metropolis elit és meglehetősen tehetős rétege. Nem volt még példa arra, hogy a két város összedolgozzon, így kifejezetten nagy hűhót csaptak ennek az eseménynek. Minden fényes, minden csillog, minden drága és minden tökéletes. Épp az egyik bort kóstolgatom, amikor szemem sarkából meglátom megjelenni a firkászokat. Egyet kettőt ismerek a Gotham Globe-tól, de a vörös ördög - akiről egyébként Ivy jut eszembe - nem csenget meg egy harangot sem. Már pedig a kezében lévő toll és füzet jelzi felém, hogy nem a kaviárért jött.
Nem tudom, örüljek-e ennek a felhajtásnak és figyelemnek, ami a központot éri, de úgy vagyok vele, hogy majd elül minden és biztonsággal használhatjuk. Addig is, miért ne érezhetném jól magam? Leteszem a poharat egy arrajáró pingvin tálcájára, megsimítom magamon a fekete ruhát és vörös ajkaim megnyalva vetem magam a tömegbe, hogy a férfiak agyával játszak. És talán azért is, hogy még is csak be tudjak nyúlni néhány zsebbe.
Találok is magamnak egy szimpatikus fiatalembert, aki alig tudja levenni rólam a szemeit. Nem nehéz az ujjaim köré csavarni olyan szinten, hogy a végén már ő karolja át az én derekam, szabad utat adva az én kutakodó érintésemnek is. Ez az érintés azonban nem a bőrét keresi, hanem a bőrtárcáját. Mire kettőt pislog, már el is tűnt az én kistáskámban, úgy hogy észre sem vette. Végül úgy rázom le, mint a legtöbb férfit. Azt hiszed rád férne egy rágó. Erre persze a legtöbb pasas leizzad és már rohan is a fürdőbe, hogy kimossa a száját, ahogy ez a kiszámítható alak is. Már majdnem unottan sétálok az italos pulthoz a korábban látott vörös nő mellé és felsóhajtok.
- Persze, ha nincsenek szexi modellek meghívva, akkor Bruce Wayne soha nem jelenik meg. - sóhajtok fel, újabb boros poharat kapva a kezembe.

Lois & Irena ️️️️️

Végig mérem a nőt, miután beszélgetést kezdeményezek vele puszta unalomból. Jól választott ruhát és a cipője se mindennapi. Már csak azért is emlegetem Bruce Waynet, mert ő a legzsebesebb elit Gothamben és idegesít, hogy nem tolja ide a pofáját bele adni az én csodálatos kis bázisomba. Nem baj, ami késik, nem múlik. Tudom én, hol van a Wayne villa, majd teszek egy látogatást és behajtom a tetszőleges összeget a szegényeknek, amit most nem akar rájuk fordítani. A szemeim előtt különböző ereklyék és csecsebecsék jelennek meg, de aztán az álomvilágból kiragad a válasz.
- Azt hangoztatja magáról, hogy adakozó alkat, de mostanában ritkán látni. Sokszor hajtotta? - érdeklődöm kis mosollyal az ajkaimon. Amikor bemutatkozik, kezet nyújtok, úgy, mint egy tipikus pénzeszsák: még a kézfogásommal is jelzem, hogy felette állok. Ezt követeli meg a szerep.
- Irena Dubrovna, gotham üzletasszony. - válaszolom hasonlóan, már csak a vicc kedvéért is.
- Sejthettem volna, hogy Metropolisból is érkezik valaki a sajtótól... bár Gotham nem a szíve csücske... úgy bárkinek, aki nem itt él, szóval csoda, hogy egyáltalán itt van. - jegyzem meg mosolyogva, tökös nőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki egyedül ide merészkedjen. Gyakorlatilag bármelyik percben kirabolhatják az utcán - vagy akár itt is, khm.. -, szóval vagy felkészülten érkeznek ide az emberek, vagy többen jönnek, vagy hülyék.

Lois & Irena ️️️️️

Annyira jól esik most egy kicsit a földbe tiporni az alteregoját. Már csak azért is, mert kicsit pipa vagyok rá: elkényeztet, adja a tonhal konzervet meg simogat, felfedi magát nekem, aztán az egyik legfontosabb megnyitón meg nem vesz részt. Képzelem, mi lehet fontosabb ennél. A lelki szemeim előtt megjelenik Bat, ahogy éppen egy bűnözőt ver agyon. Egyszerre imponáló és idegestő.
- Nekem mondja? Amikor üzleti ügyben kerestem, akkor három hónapra kaptam tárgyalási időpontot.. Telefonon! - panaszkodok tovább úgy bólogatva Ms. Lane szavaira, mint aki teljesen együtt érez vele. Azon halkan elnevetem magam, hogy Bloody Maryhez hasonlítja.
- Ne felejtsen el tükörbe nézni, miközben háromszor elkántálja a nevét. - figyelmeztetem viccelődve, majd mosolyogva kortyolok a boromba.
- Egyiptomi ereklyékben utazom. Gothamben sok a műgyűjtő, félig én is az vagyok. - válaszolom meg a kérdést szemrebbenés nélkül hazudva. Jó, inkább féligazság, mint teljes hazugság, de nem is közölhetem vele, hogy tetőkön közlekedő tolvaj vagyok. Macskajelmezben.
- Majd akkor Star Cityben is lehet, hogy tiszteletem teszem. Már ha nem ütközik semmibe a naptáramban. - és lesz ott bármi érdekes, amit ellophatok... Egyébként nem kerüli el a figyelmem, ahogy Ms. Lane sokadjára is végig fürkészi a termet.
- Nagyon keres valakit. - jegyzem meg kis mosollyal, egy újabb korty előtt.
- Tényleg, egyedül jött a megnyitóra? - jut is eszembe a kérdés. Azért sok párt látni egymásba karolva beszélgetni. Általában ilyenek ezek a fancyzős esték.

Lois, Harley & Irena ️️️️️

- Egy éve próbálkozik? - lepődök meg mosolyogva. Nem azért, mert ne tudnám, hogy Bruce már még régebb óta húzná az időt, ha korábban kérte volna meg, hanem azért, mert Lois igencsak kitartó, ha pedig mást nem, legalább ezt értékelhetné az emlegetett szamár. A szeánsz említésére halkan nevetek, aztán ajkamhoz emelem a poharat.
- Ne felejtsük el a szakrális áldozatot! - bólogatok úgy, mint aki benne van a tervben, aztán feljön a munka kérdése.
- Ez olyan dolog, mint mikor valaki a hittel foglalkozik. Nem lehetünk minden hitvallásnak professzorai, de az egyiptomiak vallása nagyon rétegelt és a halottkultuszuk is érdekes. - meg mert az egyiptomiak istenként kezelték a macskákat, de ezt már csak azért sem említem meg. Szó esik más rendezvényekről más városokról, de azért csak feltűnik, hogy a hölgy keres valakit. A magamfajta már könnyedén olvas az emberek metakommunikációs jelei közt. El is pirul, amitől csak még biztosabb leszek abban, hogy "rajta kaptam". Ő munkatársakat keres, mire biccentek, a kérdésre pedig mindentudóan, sejtelmesen és némileg ördögien mosolyodom el.
- Egyedül jöttem, de ez nem jelenti azt, hogy egyedül távozom. - kacsintok a nőre, jelezve, hogy Wayne, vagy nem Wayne, valaki még akadhat horogra. ... Aztán belép az ajtón Harley. A mosoly gyorsan olvad le az arcomról. Nem azért, mert ismer és mert simán szét kürtölhetné, hogy ki vagyok, hanem azért, mert vele kézen fogva jár a baj. Ez a megnyitó és ez az épület viszont elég fontos számomra.
- Ha megbocsájt! - teszem le poharat és hosszú, gyors léptekkel sietek bohóc"né"hez.
- Harley te meg mit csinálsz itt?! - kérdezem fojtott hangon, elé lépve, végig pillantva rajta.
- Ugye nem hoztad magaddal a sápadtképű vigyorit? - már csak az kéne, hogy Joker is megjelenjen valamelyik ablakon keresztül fegyvert ropogtatva.