Ide

- Esküszöm az Agancsosra, hogy te élőben is felvehetnéd a curiosityt, csak nyugodtan, megvárjuk - néz rám a mesélőm, én meg nem bírom ki, hogy ne vigyorogjak. Igen, komoly helyzet, igen, csapatban is nehéz, én meg random tényeket nyögtem be, meg lehet megint tilosban jártam az internet bugyrában. Kíváncsiságom fogja egyszer a vesztemet okozni. Képtelen vagyok izomagyat játszani, túl gyorsan rakok össze mindent fejben és túl okos vagyok hozzá, túl sokat tudok. Egyszer mikor vonattal közlekedtem, kifejtettem a mellettem ülő Karennek, hogy miért késik a vonat, erre Matt benyögte, hogy vegyem fel a vasutas mellényt. Hát na, okos vagyok, ügyes, kreatív, végtelenül szerény és makacs. Meg nem esek pánikhelyzetbe, mint például legutóbbi három egyes után, ahogyan néztem, hogy  karakterem sikeresen lefejli a betont és elájul, és a többiek is fogták a fejüket hogy wattafak.

-Te önző, akaratos, hülye ribanc! Mindig csak te, te, te, soha senki más, te kétszínű köpönyegforgató! Te neonáci degenerált faszfej! – Első kezébe kerülő tárgyat, nevezetesen egy fém kulacsot hajít felém, melyet a kezemben lévő bestiáriummal védek ki, majd megdöbbenve nézek rá, hogy na, ez azért durva volt, remélem, ő is így gondolja. De nem, Hans újabb támadásra készül. Igen, nem adtam oda a részemet, de nekem is szükségem van pénzre. és ha jégszívű, számító ribanc vagyok? Ez van! Ja, hogy az a baja, hogy most valaki meghalt? Ha nem történik meg, akkor mi kerülünk bajba. És ki jön vissza?

A hajam barna volt és hosszú, a lelkem ártatlan. Valaha. Nem vagyok magas, egyhatvanat se érem el, három centi hiányzik, se olyan extra hajlékony, bár egész fura pózokban tudok görnyedni. Szerencsémre szemüveges se vagyok, vagy végtaghiányos, minden testrészem megvan, pont ott, ahol kell. Pont úgy, ahogy kell. Persze talpamon bőrkeményedés, meg enyhe gerincferdülés is jelleme, és biztos, hogy van tápanyaghiányom is. Asszem. Izmaim vannak, agyamat edzem leginkább, ami azt illeti.

Történetünk egészen messzire, a múlt évezredre nyúlik vissza. Egy nő böngészi a netet, néha rá-rá pillant egy naplóra. Szedi össze az éveket, miközben végzi a munkáját, könyvtárosként. Az anyja orvosi leleteit nézi át, néha hümmög, néha lapoz, néha a zöldteából kortyol. Ezt láthatja bárki, aki belép az ajtón és kicsit közelebb jön. Megcsapja az orrát a poros könyvek illata, a letűnt korok bája. Láthat sok ezer könyvet, társasjátékokat, mindent.
Mindig találok érdekességet anyám iratai között. Metahumán volt, erre már rájöttem, ahogyan arra is, hogy volt néhány érdekes pont a fiatalkorában. Nem önként és dalolva vált azzá a naplója szerint, mely nem jelent mást, minthogy igazán szeretnék odamenni az illetőhöz és megverni. Szépen, lassan törni el a karjait, lefejteni róla a bőrt, vagy megnézni, meglehet-e vele etetni az agyát, Hannibalosat játszani. Bosszút óhajtok állni az anyámon ért sérelmek miatt. Haszonélvezője vagyok, én is emberfeletti képeségekkel rendelkezem, azokkal születtem. Egészen kicsi koromtól képes vagyok használni, de az is igaz, hogy rengeteg időt töltök el vele. Imádok számítógépes játékokkal játszani és imádom, hogy működik az egész gond nélkül. Rápillantok a rajzra, engem ábrázol, egy kis srác rajzolta, miután segítettem neki megtalálni egy traktoros könyvet. Merthogy mekkora hős a könyvtáros néni. De mitől lesz valaki hős? Tényleg csak néhány pillanat az egész?

2017
-Négy vagy öt pillanat! – Rámeredek az ürgére, ahogyan felkiált, mintha bármivel meglehetne hatni. Mi négy vagy őt pillanat? Szerintem egy hős sokkal többször hős. Ahányszor csak beszál a vörös autóba és szirénázva mennek az égő házhoz. Ahányszor csak lövöldözésbe keverednek a rendőrök. Túsztartókkal tárgyalnak. Annyira múltévi ez az idézet, mintha tudnánk, hogy egy hős, csak addig hős, amíg nem éli meg, hogy ellenséggé váljon a kornak, és ne akarják megölni. Mindhiába, a ravaszt meghúzom, a karakterének annyi. Meglepően sokat fizettek érte, valakit nagyon felbaszhatott egy osztálytársa, de még ez a pénz se lesz elég. Lépek is ki a játékból, hogy utána újabb kapott jelszóval újabb problémát oldjak meg. Igen, vannak olyan szürkezónás weboldalak, miken keresztül lehet karaktert venni, vagy feladatra, egyébre felbérelni. Suli alatt, előtte, utána ezeken lógok. Valamiből meg kell élni, nekem meg természet adta adottságaim vannak hozzá. Lehetne jobb, lehetne több is, streamelhetném is ahogyan játszok, biztosan mindenkit érdekelne, majd macskafülben, bikiniben, ahogyan csak kis ablakban van los angeles utcáin vezetek, a nagyban meg a mellem van. Nem kössz, ha perverz faszikon akarnék élősködni, kimennék az utcára. Felsóhajtok, leveszem a fejhallgatómat, recseg, haldoklik a vezeték, nyújtózkodom, kiroppan a vállam. Gyomrom kordul, nyitom ki a zacskós levest, hogy a száraz tésztát ropogtatva kis shakes and fidgettel zárjam a napot. Hány éve is már?
Lehettem vagy nyolc, mikor az első srác bekörnyékezett, hogy látta, hogy játszok azzal a gyűjtögetőssel, adjak már el neki tojást a szokott 25 pengő helyett 10-ért csak, cserébe kifizeti a különbözetet igazi pénzben. Persze nem csak ez volt. Első megérzésből nem saját néven, hanem más születési dátummal, más névvel regisztráltam. Én lettem Dani, és azóta nem is kell más.

Ha én választhattam meg volna, biztosan nem így alakult volna. A múlt az múlt, nem lehet megváltoztatni. Hmm, megint meghosszabbítottak egy könyvet, másodjára. Érdekes, érdekes. Ennyi erővel be is hozhatná. Vagy rakhatnék rá egy előjegyzést és nem tudná meghosszabbítani, csak ketyegne a büntetés. Nem mintha nehéz lenne.
Feltápászkodom, itt az ideje leltározni, meglesni, mi veszett el az elmúlt fél év alatt. Nem mintha nem bíznék meg másban, de szeretem magam csinálni a gyermek részleget. Igazi kis kaland megkeresni a hiányzó köteteket és mások agyával gondolkodni, hogy kicsiként vajon hova rakhatta le. Ha kék, biztos a kékekhez. Van, mikor összeválogatják képek alapján. Máskor nagyság vagy színsorba rakják. Ártatlan gyermekek, semmi többek. Megoldom, átlátok a sorok között, értem, mi merre hány méter. Kilogikázom, meg szinte fejből tudom az egész rendszert. Ingyenes könyvtár, ingyen internettel és géppel, jótékonyan nézek félre, mert tudom, hogy nem mindenki engedheti meg magának a fél órás bérleti díjat.

2018
- Hey, Dani! – Rövid ideig meredek csak az üzenetre. Koordináták már az agyamba vésődtek. Mióta is foglalkozunk ezzel, két három éve? Kinek tűnik fel a rendszertelenül elromlott atmek. Oh, az egyik véletlenül száz helyett ezer dollárt adott? Jó, igazából nincs bizonyíték. Sosincs, erre ügyelek. Átírt kamerák, megrongált felvételek sokasága. Nem vagyok a világ legjobb hackere, nem ebben rejlik az én képességem, inkább állok le velük anyázni, mint hogy megerőszakoljam őket. Én az őszinte kommunikáció híve vagyok. Persze, mondhatná erre az átlagember, hogy ha-ha, de ez az igazság. Ha van telepata, miért is ne lenne technopata? Jó, üres pata is van, az a pária ennyi erővel, de a tevepatába nem menjünk bele, megteszik azt mások.
Tudom, tudom, de pénzre van szükségem, sose fogok kilépni, sose fogom megelégelni. Amúgyis, jobb helyen van itt, mint a nyomorult bankoknál. A gyerekeknek tanszerekre és normális táplálékra van szükségük. Az embereknek egészségügyi biztosításra, pénzre, mert az a csekély, mi van, nem elég a betegségekre. Szabadság országában még egy nyomorult megfázásba is szabadon beledögölhetsz. Cseszhetem, ha egy tüdőgyulladás elvisz.  Szabadon leszek kilyuggatott sajt az iskolában, mert milyen az már, hogy átlátszó hátizsákot kell hordani, nincs-e benne fegyver? Jó, akkor nesze, használt betét, nézzed. Szabadon megdögölhetek. Gyűlölöm, gyűlölöm ezt az országot és ezt a rendszert.


Felsóhajtok, elrakom a papírokat. Iskola kezdés, megint sokan fognak beiratozni, megint nem hozzák vissza a kötelezőket, megint lesznek, kik csak itt fognak tudni tanulni, mert haza nem mernek menni. Aztán jön az október, a november, a téli hónapok, mikor melegruhára, ételre, fűtőanyagra van szükség, és gyógyszerre, mert sok alultáplált, vitamin- és tápanyaghiányos kölyök van, akit ruháztatni kell. Nem az én dolgom lenne, de nélkülem és a képességeim nélkül sehol lenne a banda. Most is tervben van egy pénzszállító autó. Érdekes lesz azt összehozni, előre is fáj a fejem már a kialvatlanságtól és a stressztől, na meg  a gyomrom is, tudván, hogy megint addig fogom nyúzni magam, amíg bírom. Érdekelnek amúgy a határaim, esküszöm a császárra. Például kíváncsi vagyok, be tudnék-e törni egy szuperhőshöz. Annyira karrierem csúcspontja lenne és tudom, hogy nem szabad, mert csak addig jó, amíg a zavarosban maradok, de na. Ínycsiklandó mézesmadzag, hogy vajon képes vagyok-e rá. Ahogyan az is, hogy képes vagyok elkapni azokat, akik anyámat megváltoztattak, és tudok igazságot szolgáltatni, vagy nem. Anyámnak és apámnak.

2019
Ha valaki megkérdezi, hogyan lehet az, hogy a fehérbőrű kisasszony egy csapat sötétbőrű bűnözővel egy cellában tartózkodik, miközben harmadjára rúgja meg a rácsot, hátha kilazul vagy bármi, miközben két ijedt tizenéves kölyök pedig idegesen magyaráznak egymásnak spanyolul, melyben helyet foglal egy papucs, egy anya, és több fájdalom, mint amennyi hamu Auschwitzban.  De ez van. Őt pedig viszik kihallgatásra.
- Ugye tudod, hogy szüleid nem lenne büszke rád? – Dacos tinédzser világfájdalom őt mindenki is bántja, oldalra néz, mintha nem lenne semmi dolga se lenne, mintha ez lenne az élet dolga. A rendőr felsóhajt, persze hogy ismerte Aellae-t, a nőt, aki már tizenkét éve hamuvá lett. Tűzoltó, igazi hős, életét más életekért adta, mindenki tudja a nevét a többen. A kisvárosban, hol felnevelkedett, még külön kis táblát is kapott, a nő, ki első éles helyzetében tizennégy kutyát mentett meg az égő állatmenhelyről, testi épségével nem törődve. Továbbá Bernandot, a férfit, aki iskolai lövöldözésekben vett részt, eltűnteket talált meg, kinek neve a falon is szerepel. Munkatársa volt, és végignézte, ahogyan elvérzik kezei között, mikor félrelökött egy kisgyereket, és őt kapta telibe az autó. Nem lehetett sokat tenni. Ő is az életét áldozta másokért. És most itt a lányuk. Kisebb lopások, vandalizmus, betörés, graffiti, lógások. Egy év, és felnőtt lesz. Fél év, és már börtönben fog kikötni, még egy ilyenért.
- Okos kölyök vagy. Szedd össze magad, és kérlek, meg ne lássalak itt még egyszer, mert kénytelen leszek fiatalkorúak börtönébe küldeni téged. Nézz magadra, nem vagy te hülye gyerek, csak kicsit kapd össze magad, előtted a világ. Választhatnád a továbbtanulást. Ösztöndíjat is szerezhetnél – teszi hozzá, reménykedve, talán sikerül feléleszteni benne azt a reménysugarat, mely arra késztetné, harcoljon a jóért. Használja ki a lehetőségeit. Ne okozzon több problémát. Ne hozzon szégyent szülei nevére.
- Hősök voltak.


Azt mondják, egy gyereket mentett meg. Én is ezt hittem. Minek is kételkedne bárki a felnőttek szavaiban, főleg, ha felnéz rájuk az ember. Én hittem nekik. Elhittem, mindig is jó gyerek voltam, hittem bennük, bíztam bennük! De ez csak egy rút hazugság. Tudom már vagy másfél éve, tudom, hogy mikbe keveredett, tudom, hogy az nem baleset volt. És azt is, hogy le fogom vadászni minden egyes nyomorultat, akinek köze volt hozzá. Korrupció melegágya a rendőrség, és ha valaki nem hódol be, mindig történnek balesetek.

Technopátia, vagy legalábbis ő így hívja. Képes az elektromossággal működő gépeket irányítani, beszélni velük. Bár fizikai kapcsolatra nincs mindig szüksége, de fontos számára, hogy a közelben legyen, maximum két méteres körzetében. Ha sikerül fizikai kapcsolatot létesítenie, sokkal több mindenre képes, például nem csak kikapcsolni a lámpát, vagy a gépet hanem akkor már rögtön rendszerekbe jutni, átvenni az önvezető autótól az irányítás. Leginkább játékokban használja ki, például mindig az adható legnagyobb támadást adja a karakter, vagy már alapból megoldottra nyomja át a küldetést. Ha túl sokat használja a képességét, kimerülté válik, fejfájás, hányinger jelentkezik. Nem ő lesz az, aki egycsapásra feltöri a pentagon rendszerét, ahhoz azért már egy szakképzett hacker kifizetődőbb és biztosabb. Most még. Aztán kitudja, ha kimozdul a komfortzónájából és erősítenie kell magán, meddig jut el.