Give something to the poor - Selina & Bruce

Bat & Cat ️️️️️

Vannak olyan dolgok, amik nehezen hihetőek, mint a városi legendák és vannak olyan dolgok, amik annyira nehezen hihetőek, mint pl a Mikulás. Régóta kergetjük egymást a Denevérrel, húzzuk egymás idegeit - főleg én az övét - és bármennyire is szeretném tagadni, kétségtelen, hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Úgy értem, már meg sem fordul a fejemben, hogy nemet mondjak neki, ha segítséget kér. Holly megkérdezné, hogy beteg vagyok-e, de... nem tudom. Lehet? Nem vagyok az elköteleződő fajta. Egyáltalán nem vagyok az, hiszen macska vagyok: a saját fejem után megyek, ami kell, azt pedig megszerzem. Legyen tárgy, vagy ember. Visszatérve a mesékre: ha valaki korábban azt mondta volna nekem, hogy Bat álarca mögött Bruce Wayne lapul, körülbelül annyira képen röhögtem volna, mintha azt mondta volna, hogy de már pedig a fogtündér létezik. És még is, amikor beavatott a bizalmába és lehúzta magáról a maszkot, nem egy katona állt előttem, hanem egy playboy. Nem volt könnyű, de be kellett valljam magamnak: Batman még a színészi képességeimet is lekörözi lassan. Nem könnyű ám ezzel a gondolattal együtt élni. Mármint azzal, hogy jobban előadja a vagány milliárdost, mint én ... bármit. Az nem zavart, hogy ő Bruce Wayne. Csak egy kicsit irigy lettem rá.
Az Alley Town-i segélycentrum megnyitóját kihagyta, ami meglehetősen b... csípte a csőrömet, de érdekes módon, nem sokkal rá épp ő az, aki jótékonysági estet szervez a saját birtokán. Én különleges meghívót kapok: árverésre ad egy gyönyörű obsidián ereklyét. Gyengém az egyiptomi csecsebecsék, főleg Bastet és Sekhmet istennők szobrai.
Nőies késéssel érkezem egy olyan kihívó fekete ruhában, hogy a jelenlévő öregasszonyok következő megállója a kórház lesz. Bruce éppen a beszéde közepén jár, amikor belibbenek az ezüstös, swarowski berakásos magassarkúmban. Az egyik pingvin tálcájáról leemelek egy pohár pezsgőt, csak azért, hogy bele kóstolja, aztán le is tegyem fanyalogva. A beszéd végén nem megyek oda a férfihez, ó nem. A pillantásunk épp csak egy pillanatra találkozhat a tömegen keresztül, aztán már csak a hátam láthatja, ahogy eltűnök az egyik folyosón. Természetesen vendégnek erre nem szabadna járnia, de nem én lennék én, ha nem szegnék meg minden szabályt, ami csak létezik. Egyébként sem akarom megvenni a szobrot... El lopni akarom. Abban van az izgalom! Persze tisztában vagyok azzal, hogy Batsy követni fog, a gondolat pedig ravasz mosolyt csal az ajkamra. Ma is húzni fogom az agyát. Jó sokat.

-

Selina & Bruce ️️️️️

Ha valaki egy olyan képtelen igazsággal szembesül, mint Selina a múltkori találkozásunk alkalmával, akkor jobb esetben kicsit átértékeli a dolgokat az életben.
Lehetségesnek tartom, hogy egy ilyen releváció egy időre akár még vissza is vetheti a kapcsolatunkat. Mégis csak meg kell emésztenie a fejleményeket és azt is számításba kell venni, hogy Batman is sokat veszíthet a vonzerejéből. Ha egy szimbólumhoz arcot rendelünk, akkor óhatatlanul meggyengítjük, Selina pedig nem az a fajta nő, akit képes megszédíteni a Wayne-vagyon.
Ha pedig Alfred, Tim, Barbara és Damien előtt is felfedtem volna a tervemet biztosan nem jutottam volna el ehhez a lépéshez.
Néhányan haragudni fognak ezért a lépésemért, de idővel majd megbékélnek és eszükbe jut az is, hogy ki vezeti ezt a hadjáratot.
Évek óta ismerjük egymást és járjuk kettőnk furcsa táncát. Ezalatt az idő alatt volt alkalmam kiismerni őt és tudom, hogy miként tudok úgy üzenni neki, hogy arra választ is kapjak.
Az obszidián macskaszobor talán kicsit túl nyilvánvaló jelzés volt, de ezzel nyomatékosítom azt, hogy elég időt hagytam a sokk kiheverésére. Tudjuk egymás kilétét és ez részemről semmin nem változtat.
Több éves gyakorlat és az érzelemszegény lelkibeállítottság segítettek abbanm hogy megtartsam a pókerarcom a beszéd közben. Egy olyan szoknyapecérnek, mint Oliver biztos megakadt volna a szava, de az én meglepetésemet csak azok ismerték volna fel, akik évek óta és behatóan ismernek. Ebből pedig csak ketten vannak az épületben.
Mindig is csodáltam a nagyvilágiságot Selina civil viselkedésében. Velem ellentétben ő nem akar fenntartani egy elterelést, így megengedi magának, hogy maszkkal vagy anélkül is ugyanúgy viselkedjen.
Beszéd közben követem a szememmel, de nem megyek azonnal utána. Sajtófotók és pár újabb köszönés a később érkező gothami jómódúaknak. Ez Bruce Wayne adója Batman névtelenségéért.
Selina a nevéhez méltóan nem hazudtolja meg önmagát és egy közönség elől elzárt folyosóra húzódik be. Miután kimentettem magamat, én is követem.
Az élére vasalt selyem Armanim a hirtelen csendben nagyon hangosnak tűnik, de szerencsémre nem banditákat akarok észrevétlenül becserkészni.
- Örülök, hogy itt vagy. - lépek oda hozzá
A hangom egy kicsit határozottabb és karcosabb, mint odakint volt, de érezni benne, hogy egy régi kedves személyhez szólok.
- Remélem személyes okokból jöttél.
Persze készültem arra is, ha éppen szarkáskodni támad kedve, de nem kötöm az orrára. Ismer már és tudja, hogy így akár duplán is jól járhatnak a pártfogoltjai.

Bat & Cat ️️️️️

Nem csuklik meg a hangja a beszéd közben, mikor meglát, de nem is csodálom, olyan önuralma van, mint száz másiknak együtt véve, de azt is tudom, hogy ezt az önuralmat nekem sikerült már korábban megtörni, így nem aggódok azon, hogy ne keltenék benne elég mély benyomást. Míg a folyosóra "tévedek", ujjaimmal a drága tapétán játszok és megpróbálok egy-két ajtót. Háromból kettő nyitva van, mögöttük zene- és társalgó szoba. Az én figyelmem persze a zárt szoba fogja meg, mert óhatatlanul is kíváncsi vagyok, hogy mit rejt. Mire azonban odáig jutnék, hogy a combfixemre rögzített betörő készletemet előhúzzam, meghallom az öltöny susogását. Nem a lépteket. Az öltönyt. Innen is tudom, hogy ki érkezik: Bruce amilyen nagyra termett, olyan csendes. Vörös ajkaimra elégedett mosoly szökik míg felé fordulok, mint aki csak annak örül, hogy külön figyelmet szentelnek neki. Egyébként így van. Amikor közelebb lép hozzám, kezeimet mellkasára simítva futtatom fel azokat a nyakához, hogy amögött össze kulcsolhassam az ujjaimat.
- Engem mindig személyes okok vezetnek mindenhova. - dorombolom neki hozzá simulva, pillantásommal megsimítva az ajkait, majd felpillantok a szemeibe. Körmeimmel finoman marok a tarkójára és ajkaim finoman elnyitva kínálom fel őket neki, pont úgy, mint mindig. A viselkedésem épp olyan, mint azelőtt, hogy Bruce-al tudtam őt azonosítani - így jelzem számára, hogy a tudás nem változtatta meg a szememben... nagyon. Egyébként kíváncsi vagyok, hogy bezárja-e a távolságot egy csók erejéig - úgy még hű is lenne a szoknyapecér alteregojához, ha rajta kapnak minket -, vagy szerénykedik egy sort. Legyen csók, vagy ne, ajkam úgy nyalom végig, mint aki jól lakott, vagy mint aki éhes.
- Egyébként is megkaptam a meghívódat, szóval mindenképp eljöttem volna. - engedem és húzódom el tőle játékos csábítással a mozdulataimban. Belépek a randomra választott egyik nyitott ajtón, mint aki most fedezi fel az új otthonát. Ebben nincs semmi hátsószándék: én mindenhol úgy viselkedem, mint aki otthon van. Nem véletlenül neveznek pofátlannak!
- Oka is van, vagy csak kihívást kínáltál fel számomra? - kérdezem körmeimet végig húzva egy asztalon, míg elsétálok mellette az ablakig és közben még csak hátra sem pillantok Batre. A kérdésemnek van háttere: már régóta tudja ki vagyok és azt is, hogy East Enden székelek. Könnyedén megtalálhatott volna, de ő hívott... Ó várjunk!
- Csak nem ezzel akartad kideríteni, hogy mennyire sokkolt a kiléted? - fordulok felé bazsalyogva, hátamat neki döntve az ablaknak. Azt hitte, ha zavar, hogy ő Bruce Wayne, akkor nem jövök el? A kérdéssel a tekintetemben mosolygom rá várakozóan.

Selina & Bruce ️️️️️

Nem tudom eldönteni, hogy Selina azért választotta a macskát jelképéül, mert annyira hasonlít rá ez az állat, vagy a választott szimbólumhoz kezdett el szép lassan hozzáidomulni. Egyik lehetőség sem éppen megnyugtató, de nem én leszek az, aki megpróbálja kigyógyítani őt a patológiással határos önzésből és éncentrikusságból.
Olyanok vagyunk mi ketten mint Sherlock Holmes és Irene Adler. Ha engednénk a másiknak és változtatnánk, akkor pont az a dolog veszne ki a kapcsolatunkból, ami miatt ennyire vonzódunk egymáshoz.
Strange vagy Harley biztosan megállapítaná, hogy a kapcsolatunk rettenetesen toxikus és önsorsrontó és a meglévő tudásom alapján nem tudnék ezzel vitába szállni, mégis nehezemre esik ellenállni annak a csábításnak, amit Selina jelent nekem. Tudom, hogy ez ésszerűtlen, sőt valahol legalább olyan káros, mint Harley kapcsolata a Jokerrel, mégsem tudom azt mondani, hogy ne többet. Constantine erre azt mondaná, hogy mindenkinek megvan a maga mérge.
- Vagy az okot teszed személyessé, hogy oda mehess ahova akarsz. – bár a felületes személő azt hinné, hogy csak tényt állapítok meg, de valójában viccelek
Ezen nem változtat a mosoly hiánya.
- Hiányoztál. – mondom neki, ahogy belesimul a karjaimba
Úgy tűnik nem zavarja, hogy most már civilben is húzogathatja a macskabajszom, legalább annyira incselkedő hangulatában van, mint bármikor ezelőtt. A kezem ráfonódnak a derekára és szelíden közelebb húzom magamhoz. Nem akaratosan, nehogy egy macskához méltóan kibújjon a kezemből, csak jelzésértékűen, hogy alátámasszam vele a szavaimat. Vészes közelségbe kerülnek egymáshoz az ajkaink és én valamilyen oknál fogva hagyom, hogy a nyilvános álcámnak megfelelően viselkedjek. Ha ő is elveszi azt, amihez kedve van, akkor néha nekem is megengedett, hogy ugyanezt tegyem.
- Volt egy olyan érzésem, hogy szükséged lesz egy kis további ösztönzésre, – nézek rá karjaimmal még mindig testközelben tartva őt
Nem is ő lenne, ha nem tudná megoldani a szabadulást, de ez a játszmája része és olyan természetességgel megy be az egyik szobába, mintha az övé lenne a birtok.
- Nincs olyan érvem, amivel meg tudnálak győzni. – lépek közelebb hozzá halkan – De így biztos voltam, benne, hogy eljössz.
Selina bár tartja magát a szerepéhez, kibukkan belőle az őszinte kérdés.
Megfordult a fejemben... -  mondom neki – De rájöttem, hogy te nem az a fajta vagy, akit a rejtélyek vonzanak.

Bat & Cat ️️️️️

A szavaira ravasz mosoly terül el az arcomra. Minden viccnek igazság az alapja, és ha képes is lennék azt csinálni, amit mond, a jelenlegi helyzet messze áll ettől. Helyette élvezem a körém fonódó karokat, amelyek erejét szinte elrejti az Armani, a vallomásra pedig búgva ölelem át a nyakát.
- Miért nem jöttél akkor Alley Townba? - teszem fel a kérdést, ami miatt nőiesen megsértődhettem volna az elmúlt pár napban. Persze tudom, hogy miért nem jött a megnyitóra. Tudom, hogy Batman az első a vadászataival, és minden és mindenki más csak harmadik a sorban. De felkereshetett volna azután is, hogy szarrá verte Pingvinéket. Vagy tudom is én, kinek a seggét rúgta szét aznap este.
Mivel akkor nem tudtam, most viszont kitapogatom a határokat. Felkínálom az ajkaim, ő pedig él a lehetőséggel. Elégedetten szusszanva viszonzom a csókot szenvedélyesen, kezemmel tarkójánál a hajába túrva. Habár nem vallanám be, nekem is hiányzott, így talán kicsit tovább is húzom a csókot, mint illendő volna. Utána persze ki is csusszanok a kezei közül, hogy felfedezzem az egyik nyitott szobát - meg hogy ha olyan irányt vesz a beszélgetésünk, amit jobb, ha nem hall más, akkor kisebb esély legyen arra, hogy meghallanak minket. Körbe futtatom a szemem az antik bútorokon, körmeimmel játszok az asztalon és míg a társalgó másik végébe érek, felteszem a kérdéseim. Bruce persze jön utánam, a válaszait pedig megmosolygom. Valóban önérzetes szoktam lenni és nem vagyok kutya, hogy hívásra menjek bárhová is, de a megfelelő embernek egy macska is hallgat a ciccre.
- Hát... itt vagyok. - döntöm neki a hátam az üvegnek, míg szemeimmel alaposan végig mérem Batsyt. Korábban nem érdeklődtem Bruce Wayne iránt, maximum a vagyona mozgatta a fantáziám és a ritkaságok, amikkel megtöltötte ezt a birtokot, most viszont más megvilágításba került, ami miatt más tekintettel nézek rá.
- Az attól függ. Riddler rejtélyei kifejezetten taszítanak... - somolygok az orrom alatt, mert azért korábban az évek során próbáltam néha Bruce maszkja alá férkőzni. Ő mindig is érdekelt, hiszen ő inspirált, mikor világra jött a Macskanő. Emlékszem még, réges rég, amikor még arról próbáltam meggyőzni, hogy legyünk társak a szürkezónában, de nemet mondott. Aztán ő próbált engem meggyőzni, és én mondtam nemet. Nem vagyunk egyszerű esetek, de élvezem, hogy úgy állunk a vonal két oldalán, hogy néha átkacsintgatunk a másik oldalra. Ha közben elég közel lép, a nyakkendőjénél fogva húzom közelebb, aztán játékosan csillogó szemekkel, buja mosollyal nézek fel rá, lábam felemelve húzom azt combja mellé és simítom meg vele.
- És mit szeretnél, most hogy itt vagyok? - csábítóan teszem fel a kérdést, de valahogy kétlem, hogy azért hívott meg erre az estélyre, hogy annak közepén pótolja be az elmaradt napok fűtött szenvedélyét. Egy nőnek viszont nincs annál jobb elégtétel, mint olyan helyeken felizgatni a férfiakat, amikor kínos helyzetbe hozhatják őket. Szemétség, tudom, és Batsyn valószínűleg ez nem fog működni, de ha egy kicsit legalább le tudom kapcsolni az agyát, nekem már az is azt jelenti, hogy nyertem.

Selina & Bruce ️️️️️

Selina arcára kiül egy mosoly. Nem az a tipikus női bájmosoly. Sokkal inkább egy olyan ragadozó mosolya, aki megérezte az áldozata első ballépését, de még türelemmel kivár és élvezi a helyzet feszültségét.
Talán imponálnia kellene számomra, hogy jól idomított kiscicaként simul bele a karomba, de tudom, hogy ő nem csinál semmit se ok vagy érdek nélkül.
- Dolgom volt a Ligával. - próbálok belecsempészni egy lehetletnyi gyengédséget a hangomba – Meg az öböl alján is találtunk valamit, aminek a kiemelését meg kellett szerveznem.
Szinte már előre látom magam előtt a reakcióját válaszomra. Az érdeklődő villanás a szemben, az alig kitáguló orrcimpák, a pupillák enyhe tágulása. Ismerem már annyira Selinát, hogy tudjam mik az önkéntelen reakciói, amikor valami felkelti a figyelmét. Bár most még nem jelenik meg semmi az arcán, de mernék fogadni elég nagy összegben, hogy hamarosan visszaköszönnek ezek a jelek. Ha szerencsém van, talán még egy halk dorombolással is megjutalmaz.
- Bár nem hiszem, hogy túlságosan érdekelne. – próbálom terelni a szót, bár most már inkább az olajat öntöm a tűzre – Egy rakás veszélyes hulladék került elő, aminek az eltakarítását kellett megszerveznem.
Bár sokan az önkontroll és a racionalitás emberének ismernek, de néha még egy olyan magamfajta megrögzött emberkerülőnek is szüksége van a társasággal járó örömökre, mint bárki másnak. Persze, sokszor meg kell játszanom a léha élvhajhászt, de azoknak pont annyi jelentősége is van. Viszont Selina ajkának íze egy röpke pillanatra kiszorít a fejemből mindent. Se az igazgatótanács folyamatos méltatlankodása, se a party, se a Liga nem számít. Még a köpeny jelentette felelősség súlya se nehezedik a vállamra arra a pár másodpercre, amíg ajkunk összeforr.
- És pompásan nézel ki. – nézek rá, majd hagyom egy kicsit a Wayne sármot kibontakozni – Ebben a ruhában is.
Volt ugyan kétségem, de most már látom, hogy a kilétem nem fogja megzavarni kettőnk közt a dolgokat. Selina van olyan intelligens, hogy lássa ki az álca és ki a valós személy.
- Nem csodálom. – válaszolom – Egy nárcisztikus, önimádó szociopata. Neki az a lényeg, hogy ő legyen reflektorfényben.
Egy tizedmásodpercbe beletelik, mire rájövök, hogy nem vagyok ilyen beszédhez öltöve.
- Bocsánat. – mondom kurtán
Furcsa egy táncot járunk mi ketten. Sosem fogunk egyetérteni bizonyos dolgokban és mégis megpróbáljuk rácsábítani a másikat a saját utunkra.
Az ellentétek ugyan vonzzák egymást, de hosszú távon az ilyennek nem szokott jó vége lenni.
- Gondolom úgy is szeretted volna felmérni a terepet. – ül ki egy visszafogott, de elég kétértelmű mosolyszerűség az arcomra – Mit szólnál ahhoz, ha körbevezetnélek?
Tudom, hogy ez nem kicsit kockázatos, de ismerem annyira már Selinát, hogy tudjam még indokolt esetben sem élne vissza egy ilyen gesztussal.
A drága dolgaimon meg amúgy is van biztosítás.