Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Lois & Superman
Percek telnek el, majd ismét egy fél óra, egy óra. Majd annyit veszek észre, egy egész üveg bor eltűnt.
- Ügyes vagy Lois... - megint bedőltem. Sóhajtok, legalább nem az utcán hagyott cserben, hanem mikor itthon vagyok. Felállok, és épp csuknám be magam előtt a terasz ajtót, mikor megcsap egy kis húzat, és furcsa suhogó hang csapja meg a fülem. Megfordulok, hajamat kiszedve az arcomból, és ott áll előttem széles mosollyal. A lábam mindjárt összecsuklik, és nem az üveg bortól.
- Jó estét... - pislogok zavaromba, nagyon jó , hogy spicces vagyok ilyenkor. Megköszörülöm a torkomat, majd igyekszem kijózanodni, és magamhoz térni.
- Köszönöm, hogy eljött. Esetleg egy kis bort? Azt hiszem van még valahol..... vagy úgy jó ittasan repülni? - kérdezem komolyan, de azért zavaromban elnevetem magam. Hajaj, hosszú lesz így. - Vagy esetleg egy pohár vizet? - elkomolyodok, és igyekszem összeszedni magam, csak ilyen mosoly mellett igencsak nehéz lesz.
Clark Kent
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Miss Lane + Superman
Csak a széltől fel-fellibbenő hópelyhek szegődnek mellém társként az áttetsző kristályok törhetetlenül statikus, egyszerre tudatosnak, s halottnak ható tekintetének kereszttüzében. Az Erőd némán figyeli töprengésemet, de a csend uralma ellen ádáz forradalmat hirdetvén az én fejemben még ott visszhangoznak Jor-El nemrég zengett szavai: "Készen állsz, Kal-El!"
Másodpercek teltek talán el, mégis úgy érzem, mintha a szavaktól, és így a hang gazdájától is, újra világok választanának el, távoli bolygókból képződött kozmikus hullámok, melyek kérlelhetetlenül sodorják egyre távolabb a tudós véleményét egy régen kihunyt csillag felé. Egy kataklizma közepébe, melyet már nem állíthatok meg.
- Köszönöm! - elsuttogom a szavakat, annak talán naiv reményében, hogy valahol a messzeségben, ezen opálos derengésű örökségen túl, pusztulásnak és halálnak fátyla mögött tisztán csendül számukra a hangom. Hallom az energia felgyülemlését körülöttem, a citadella pulzálását, miközben a levegőbe emelkedek és végtelenül hálás mosollyal veszem tudomásul szülőapám hangját ahogyan az égbolt felé tartok, az utolsó magasba nyúló jégcsúcsot is menetszelemmel érintve.
"Hosszú utat jártál be, Kal-El, s hosszadalmas az is, mi még előtted áll. De tudd ezt, fiam, mi sosem hagyunk el téged... még halálunk után sem."
A felhők birodalma fölé emelkedve a csillagokra vetül tekintetem, de hang nélküli párbeszédünk a távollal csupán pillanatnyi, ugyanis szemhéjamat lassan lecsukván hagyom, hogy a hallásom végigsöpörjön mindazon, mi most alattam terül el. Dühös sofőrök dudálásai, kiabálások, rádión riasztanak egy nyomozónőt a los angelesi rendőrségen, mániákus nevetés érkezik Gotham felől, a Pentagont értesítik, hogy azonosítatlan tárgy mozgását észlelik a légkörben. Itt az idő, és én tudom, hogy apámnak igaza volt... készen állok.
Kinyitom szemeimet és ereszkedni kezdek. Eleinte csak lassan, majd a sztratoszférába visszaérvén addig növelem a tempót, míg át nem lépem a hangsebességet. A távoli segélykiáltást választom fókuszpontként, puszta háttérzajjá zsugorítva a mellé társuló lángok táncának harsány ropogását...
- Szép estét, Miss Lane! - a mosoly nem tűnik el az arcomról, hiába próbál a szívem hangosabban kalapálva jelezni valamit.
- Nagyon sajnálom, hogy késtem! Erdőtűz ütött ki Kanadában és néhány tűzoltó egy kidőlt fenyő alá szorult. - megérdemli, hogy tudja, nem szerettem volna megváratni. A boros kérdésére tovább szélesedik mosolyom, mert van valami bájosan elbűvölő abban, hogy ez a mindig magabiztos, erős nő ennyire zavarban van.
Válasz gyanánt elmozdítom az eddig hátam mögött, vörös köpenyem rejtekébe burkolva tartott kezeimet. Az egyikben egy üveg vörösbor, a másikban egy csokor, a hajzuhatagához méltó tűzvörös rózsa.
- Nem voltam benne biztos, milyen italt szeret, de tettem egy kis kitérőt Franciaországba. - a szemüveges alteregóm egy közös nyomozás alkalmával megismerte Lois borok iránti ízlését, elég, ha tőlem ezt egy jól betalált tippnek sejti. Persze, hogy a kérdését se hagyjam válasz nélkül...
- Ami azt illeti, az alkohol nincs hatással a szervezetemre. De ha megtisztel azzal, hogy csatlakozik... - a mondat befejezéséül csak jelzésképp az asztalon lévő poharak felé pillantok.
Ez az ő terepe, ezért őt illeti, hogy válasszon, én pedig reménykedek, esélyt ad, hogy kiengeszteljem a késésemért.
Másodpercek teltek talán el, mégis úgy érzem, mintha a szavaktól, és így a hang gazdájától is, újra világok választanának el, távoli bolygókból képződött kozmikus hullámok, melyek kérlelhetetlenül sodorják egyre távolabb a tudós véleményét egy régen kihunyt csillag felé. Egy kataklizma közepébe, melyet már nem állíthatok meg.
- Köszönöm! - elsuttogom a szavakat, annak talán naiv reményében, hogy valahol a messzeségben, ezen opálos derengésű örökségen túl, pusztulásnak és halálnak fátyla mögött tisztán csendül számukra a hangom. Hallom az energia felgyülemlését körülöttem, a citadella pulzálását, miközben a levegőbe emelkedek és végtelenül hálás mosollyal veszem tudomásul szülőapám hangját ahogyan az égbolt felé tartok, az utolsó magasba nyúló jégcsúcsot is menetszelemmel érintve.
"Hosszú utat jártál be, Kal-El, s hosszadalmas az is, mi még előtted áll. De tudd ezt, fiam, mi sosem hagyunk el téged... még halálunk után sem."
A felhők birodalma fölé emelkedve a csillagokra vetül tekintetem, de hang nélküli párbeszédünk a távollal csupán pillanatnyi, ugyanis szemhéjamat lassan lecsukván hagyom, hogy a hallásom végigsöpörjön mindazon, mi most alattam terül el. Dühös sofőrök dudálásai, kiabálások, rádión riasztanak egy nyomozónőt a los angelesi rendőrségen, mániákus nevetés érkezik Gotham felől, a Pentagont értesítik, hogy azonosítatlan tárgy mozgását észlelik a légkörben. Itt az idő, és én tudom, hogy apámnak igaza volt... készen állok.
Kinyitom szemeimet és ereszkedni kezdek. Eleinte csak lassan, majd a sztratoszférába visszaérvén addig növelem a tempót, míg át nem lépem a hangsebességet. A távoli segélykiáltást választom fókuszpontként, puszta háttérzajjá zsugorítva a mellé társuló lángok táncának harsány ropogását...
- Szép estét, Miss Lane! - a mosoly nem tűnik el az arcomról, hiába próbál a szívem hangosabban kalapálva jelezni valamit.
- Nagyon sajnálom, hogy késtem! Erdőtűz ütött ki Kanadában és néhány tűzoltó egy kidőlt fenyő alá szorult. - megérdemli, hogy tudja, nem szerettem volna megváratni. A boros kérdésére tovább szélesedik mosolyom, mert van valami bájosan elbűvölő abban, hogy ez a mindig magabiztos, erős nő ennyire zavarban van.
Válasz gyanánt elmozdítom az eddig hátam mögött, vörös köpenyem rejtekébe burkolva tartott kezeimet. Az egyikben egy üveg vörösbor, a másikban egy csokor, a hajzuhatagához méltó tűzvörös rózsa.
- Nem voltam benne biztos, milyen italt szeret, de tettem egy kis kitérőt Franciaországba. - a szemüveges alteregóm egy közös nyomozás alkalmával megismerte Lois borok iránti ízlését, elég, ha tőlem ezt egy jól betalált tippnek sejti. Persze, hogy a kérdését se hagyjam válasz nélkül...
- Ami azt illeti, az alkohol nincs hatással a szervezetemre. De ha megtisztel azzal, hogy csatlakozik... - a mondat befejezéséül csak jelzésképp az asztalon lévő poharak felé pillantok.
Ez az ő terepe, ezért őt illeti, hogy válasszon, én pedig reménykedek, esélyt ad, hogy kiengeszteljem a késésemért.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Lois & Superman
Nem mondanám már egy üveg bor után túlontúl feszültnek magam, de a zavaromat még az se tudja eltakarni. Bár az is tény, hogy a pirulást lehet fogni a csípős hidegre, és a borra.
- Oh persze, persze semmi gond. Teljesen megértem. Nagyon remélem így, hogy nem lopom az idejét, igyekszem minél gyorsabb lenni. - csak mosolygok együttérzően, és csak reménykedem, hogy spiccességem miatt, nem azt a bugyuta vigyort sikerült.
Csak tátott szájjal nézem a bort, komolyan ezt Franciából hozta? Próbálom magamhoz térni.
- Maga tényleg lenyűgöző. - mosolyodom el. - De nekem úgy érzem az estére elég volt, amíg vártam lehet picit túl sokat ittam, így a zavaradottságomért elnézést kérek, de teljesen észnél vagyok. - jelzem mielőtt kiakadna azon, hogy egy része riporternek kéne adnia interjút, és a végén sok hülyeséget írjak róla. Erről szó sincs. Ha munkáról van szó, vagy a családomról, két pillanat alatt amúgy is kitudok józanodni. Az egyre hűvösebb idő is segít a józanság felgyorsítására.
- De nagyon jól választott, ami azt illeti pont ez a fajta bor a kedvencem. Netalántán a gondolat olvasás a képességei közé tartozik? - na szép kezdés az interjúra. - Ha megengedi be is kapcsolnám a diktafont, ha szabad. - véletlenül se hagyjak ki semmit, és ne írjak fals dolgokat.
Miután remélhetőleg igent mond, helyet foglalunk, és neki is kezdek.
- Tulajdonképpen. Kérdés sorozatok helyett egyszerűen: sokan csak találgatnak, hogy ki maga. Előbukkant egy köpenybe, repül, tűzbe megy, embereket ment. Valaki hősnek tartja magát, valakik szerint, pont hogy egy bűnöző, aki maga csinálja a baleseteket, hogy jó színben akarjon feltűnni az emberek között. Kérem tegye ezeket tisztába, hagy ismerjük meg magát. Honnan jött? Milyen, és mennyi képessége van?
Elővettem a jegyzeteimet is, hogy felírja még egy két meglátást, észrevételt, hogy reagál a kérdésekre. Eléggé merev ezt észre vettem, de valószínűleg elővigyázatos, és senki nem fog laza lenni, miközben ki kell teregetnie saját magát, hogy a világ megismerhesse.
Ajánlott tartalom
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.