I'm back {Szomb. Júl. 22, 2023 7:23 pm}

I'm back {Szomb. Júl. 22, 2023 7:23 pm}

Lois & Lucy

Én leszek ma a nagy meglepetés!
A nővérem nem tud az érkezésemről, arról pedig végképp nem, hogy egyenesen a munkahelyén lepem majd meg. Betelefonáltam a Daily Planethez, természetesen anonymként és az egyik ott dolgozótól kiderítettem, hogy Lois Lane már bent van, így nekem se kellett több, mint kiszállni az autómból és megindulnom a célom felé. Úgy tervezem, hogy hosszabb időre maradok Metropolisban, így több bőröndnyi holmit pakoltam be a kocsimba, amely a Planet előtt lévő parkolóban csippan, miközben megnyomom a központi zár gombját. Felpillantok a hatalmas épületre, majd egy apró sóhajt követően besétálok.
Nem mondom, hogy nem izgulok, mert nagyon is, hiszen rég találkoztunk utoljára a nővéremmel, de szükségem van rá és tudom, hogy neki is én rám. Vagy legalábbis ezt hitetem el magammal. A Planet egyébként elég forgalmas, csak kapkodom a fejem, miközben igyekszem útbaigazítást kérni Loishoz, akit legnagyobb szerencsémre nagyjából mindenki ismer, ezen pedig meg se lepődöm. Van egy stílusa a testvéremnek, és képtelenség Őt figyelmen kívül hagyni egy munkahelyen.
Ide-oda szlalomozok a helyiségek és asztalok között, majd amikor végre eljutok abba az irodába, ahol elvileg Ő dolgozik nos... sehol senki. De hát az előbb még itt kellett lennie, direkt kiderítettem. Visszalépek a folyosóra, elnézek jobbra, majd balra, aztán ismét be az irodába és kicsit hezitálok, hogy miként tovább. Zavartan a fülem mögé tűrök egy vörös tincset, amely kiszabadult hajgumim fogásából, majd megigazítom némileg fekete ruhámat is, mely elegáns megjelenést kölcsönös és amihez oly szépen illik a fekete, magassarkú cipőm is, amit viselek. Mielőtt idejöttem volna, be kellett ugranom egy állásinterjúra néhány háztömbnyire innen, de várnom kell majd néhány napot, amíg visszajeleznek, ezért az elegáns külső a kényelmes helyett. Bár én mindenben jól érzem magam, a munkám megköveteli, hogy a megjelenésem kifogástalan legyen a legtöbb esetben, természetesen a rendezvény témájától függ és az ügyféltől.
Egy vörös fej bukkan fel az egyik asztalnál, majd ahogy feljebb emelkedik izgatottan csillannak fel szemeim, majd már emelem is a jobbom, hogy széles mosollyal integetni kezdjek. Csak megtaláltam! Beljebb mehetnék vagy zavarni fogok? Ismét körbesandítok, de senki se foglalkozik velem, így kihasználva ezt besétálok az irodába, egyenesen Loist célozva meg.
- Meglepetés! - és most izgulok, hogy örülni fog-e nekem. Ha engedi, akkor megkerülöm az asztalát és rövid időn belül a nyakában kötök ki, hogy jól megölelgethessem.
- Úgy hiányoztál! - ismerem be, miközben kicsit eltávodok Tőle és lopva felmérem, hogy lássam, jól van-e.

Re: I'm back {Vas. Júl. 23, 2023 12:21 pm}

Lois & Lucy

Eléggé szétszórt vagyok mostanában, sok dolgom van, és sok felé jár a fejem. Clark bogarat ültetett - szó szerint - a fejembe, a tűzbogár kutatásával. Tobbyt a Gothami forrásomat nem tudom elérni, többször hívtam, üzenetet hagytam neki, de semmire nem reagál. A jótékonysági est után pedig semmi időm nem volt felkeresni, a történtek után csak beborultam az ágyba, másnap reggel ismét egy több órás kocsi út elé néztem. Aggódom érte, lehet nem véletlenül nem tudok semmit az esetekről, és hogy nem kapok infókat.... Ott van Lex-es interjú is, amivel igyekszem haladni, de nehéz egyszerre két "ügyön" is dolgozni. Szerencsémre az interjú nem lapzártás, de Perry így is a fejemre jár, ugyanis napok óta nem adtam le cikket, csak egy nyers élménybeszámolót írtam az estélyről. Egyszerűen fáradt vagyok, de természetesen sebből semmit nem mutatok be, úgy pörgök mint eddig, szellemes vagyok mint eddig. Maximum Clark veheti észre a szétszórtságomat, mert még őt is pesztrálgatom természetesen.
Ma is bent vagyok a Planetnél, igyekszem Clark kutatásait elemezni, utána néztem a tűzeseteknek, és teljesen helytállóak a kutatásai, semmi megcáfolni való nincs bennük. Egyszerűen csak bizonyítékunk nincs a tettesre, csak mi tudjuk hogy mik a stílusai a bogárnak. Sóhajtva felállok, most szükségem van egy kávéra vagyis a második kávémra, Jimmy nincs itt, hogy hozzon nekem teát, és itt csak kávé van, úgyhogy jön a pörgés ezerrel. Mikor viszont megindulunk egy ismerős hang zeng a fülembe. Remek már a húgomat hallucinálom, kéne aludnom. De az ölelés egészen élethű, én pedig sokkban vagyok, úgy pislogok rá mi történik.
- Lucy? - pislogok párat, természetesen visszaölelem. - Mit keresel itt? Miért nem szóltál? - nézek rá nem igazán fogom fel a jelenlétét, nem szokott ilyet csinálni. Eszembe jut egyszerre az a hatalmas nagy kupi, ami a lakásomban van, mert hát gondolom nálam fog megszállni, ahogy ritka alkalmakkor szokott.... de - Örülök neked, de mond mibe keveredtél bele megint? - kérdezem kissé gyanakodva.

Re: I'm back {Vas. Júl. 23, 2023 8:28 pm}

Lois & Lucy

Eltart némi ideig, mire megtalálom azt az irodahelyiséget, ahol a nővérem dolgozik, de amint megvan, már kutatni is kezdem az enyémhez oly hasonlatos vörös üstököt. Egy ideig úgy tűnik, hogy hasztalan, hogy talán még sincs bent, de amikor kiszúrom már kalimpálni is kezdek, majd a másodpercek tört része alatt érezheti meg teljes közelségemet, mivel szinte nyakába ugorva ölelem meg, jó szorosan, hogy érezze, igen, én vagyok.
- Ki más? - hátrébb húzom a fejem, pislogok is felé, majd eleresztem és nagyot sóhajtok.
- Azt hittem, hogy örömmel látod majd a húgod, nem tudtam, hogy be kell jelentkeznem hozzád, amikor meglátogatlak. - lehet, hogy mégis rossz ötlet volt? Nem, biztos csak meglepődött, azért néz így, csak nem zavarom. Remélem, hogy nem, mert az baromira kellemetlen lenne. A vádra pedig már kezeimet is összefűzöm magam előtt, felvéve azt a testhelyzetet, mely egyértelműen elutasítást sugároz és a tekintetem is jelzi, hogy kicsit azért fel vagyok ám háborodva.
- Már miért keveredtem volna bele valamibe? Nem kereshetem fel csak úgy a testvéremet? - duzzogok kicsit, engeszteljen csak ki. De jó, nem tart ám ez sokáig.
- Visszaköltözök Metropolisba. Már egy állásinterjún is voltam. - na, mit szól? Örülni fog vagy sikítófrászt kap és azon lesz, hogy minél előbb lebeszéljen a tervemről? Izgulok, istenem, de még mennyire. Bármit is mondjon, én akkor se fogok távozni. Eldöntöttem, hogy visszatérek és ez így is lesz!

Re: I'm back {Vas. Júl. 23, 2023 9:59 pm}

Lois & Lucy

Csak pislogok a hozzám vágott információ hurrikántól. Próbálom összeszedni magam, és megfelelő módon reagálni. Mindig sokkban vagyok, de muszáj vagyok összeszedni magamat.
- Ha szóltál volna úgy készülök, kiveszek egy szabadnapot, rendet teszek... - mély levegőt veszek. Kicsit aggódom, hogy ilyen spontán látogat meg, mikor ez történt régen, mindig gyors segítség kellet neki.
- De persze, hogy meglátogathatsz,csak valljuk be, nem mindig van jó vége. De ha most semmi gond nincs, akkor persze. - mosolyom immár őszinte hugica felé, csak annyi mindenen jár az agyam egyszerre, hogy képes lennék felrobbanni. És még több meglepetés amit rám zúdít.
- Mi? Hogy-hogy? - lepődök meg, mivel mindig is nagyon szeretett anyával élni. Jó azt is el kéne már fogadnom egy kislány már, felnőtt nő. - És hogy sikerült az állás? Van ... van hol laknod? - mert gondolom ha nincs hozzám jön, és segítenem is kell majd lakást találni neki, előre látom. De őszintén most nem is érzem ezt akkora problémának Rég csináltunk bármit is együtt. Viszont mindig, mindig üvöltözés a vége minden látogatásnak. Felfogtam a múltkor mit vágott a fejemhez, hogy ne anyáskodjam felette, így mantrázok magamba, és igyekszem nem így tenni. Van anyja, neki van...
- És ... Ő mit szólt hozzá? - kíváncsi vagyok arra a nevelésre, és hogy mégis milyen segítséget nyújt neki. Olyan számomra az a nő, mint Voldemort , nem merem nevén nevezni. Igyekszem kiegyensúlyozott lenni, és nem felelősségre vonni, ez már nem az én felelősségem.

Re: I'm back {Hétf. Júl. 24, 2023 8:19 am}

Lois & Lucy

Ennél a fogadtatásnál azért egy kicsit pozitívabbra számítottam, de talán túlságosan megleptem és azért ilyen morcos vagy mert nincs túl jó napja. Nem tudom, de kivárok, mert nem, én tényleg nem akarok most veszekedni vele. Nem ezért jöttem. Eljöhetne már a békesség korszaka a számunkra. Vajon lesz ilyen valaha?
- Ugyan, erre nincs szükségm, nem akarlak zavarni a mindennapi életedben. - legyintek, miattam aztán nem kell készülődnie, egyébként se hiszem, hogy akkora kupi lenne nála, mert természetesen ott szándékozom majd dekkolni, legalább egy kis ideig, de mégse indítok máris ezzel. Nem kihasználni akarom, sosem tennék ilyet. A további szavaira viszont csak halkan sóhajtok, egy pillanatra talán félre is nézek. Jó-jó, jogos, előfordult párszor, hogy sikerült bajba keverednem, rossz társaságba és szükségem volt Loisra, de most eskü, hogy minden rendben van, nem csináltam semmi butaságot!
- Cserkészbecsszóra nincs! - lesz széles a mosolyom, amikor meglátom nővérem arcán is az övét, majd kijelentem, hogy maradni fogok. Igen, itt. Lehetnénk ismét egy család, mint régen, csak most már felnőtt fejjel rólam se kellene gondoskodnia. Képes vagyok megállni a magam lábán, ezt pedig alig várom, hogy bebizonyítsam Loisnak.
- Mondtam, hogy hiányoztál és mindig szerettem itt élni. - maradhattam volna ott, ahol eddig voltam, de tényleg hiányzott Metropolis, a környék és a sok-sok régi emlék, de mint mondtam, a nővérem elsődlegesen.
- Remélem, hogy felvesznek, addig ne is beszéljünk róla, mert így is nagyon izgulok. De ha sikerül, akkor ünnepelünk, majd szólok előre! - nem úgy, mint most ugyebár. A lakásra viszont csak mosolygok eleinte, majd kezeimet összekulcsolom hátam mögött, kicsit ide-oda mozdulok és nézek rendkívül aranyosan.
- Nos, arra gondoltam, hogyha nem gond, pár hétig nálad húznám meg magam, csak amíg találok egy megfelelő lakást, amit ki tudok bérelni. Természetesen beleadok a rezsibe és a kajába is! - mert már van jövedelmem és tartalékom, az elmúlt évek során is dolgoztam, így nem élősködnék rajta, csak nos, zavarognék, mivel egy kis időre meg kellene osztania velem az otthonát. Azt pedig jól sejti, az albérlet keresésben igényt tartanék a segítségére, Ő mégis csak jobban ért hozzá, hogy hol lenne a legjobb lakást nézni és hogy milyen szempontokat vegyek figyelembe. Egyedül még soha nem éltem… de itt lesz az ideje.
- Anya tudja, hogy felnőtt nő vagyok és így is sokáig maradtam nála. Ideje volt kirepülnöm a fészekből. - Lois is megtette már rég, én se várhatok tovább, elég idős vagyok hozzá, anyának pedig szintén jár a szabad élet, nélkülem. Bár jó ideje nem jelentek már neki gondot, nem is voltam folyamatosan otthon. És ha már anya…
- Beszélned kellene vele. Hiányzol neki Lois, te is a lánya vagy. Neked… nem hiányzik? - puhatolózom és igyekszem nem túl számonkérő hangot megütni. Én se akarok veszekedni, de anya megérdemelné, hogy a másik lányát is hallja néha, ha már meg nem is látogatja. A válás neki is fájó volt, főleg miattunk, mert akkor mindkettőnket elveszített, és bár engem visszakapott, a nővérem életéből se szeretne teljesen kimaradni, mégse mer Loisnál kezdeményezni. Megvan, hogy honnan örököltük a makacsságunkat. Bár apa se semmi…

Re: I'm back {Hétf. Júl. 24, 2023 8:43 pm}

Lois & Lucy

Kicsit mantráznom kell magamba folyamatosan. Nem szeretem ha váratlanul jön, jobban szeretek felkészülni. Úgy tervezek, kitakarítok, lelkileg úgy szívom fel magam és a többi. Nem szeretem az ilyen váratlan meglepetéseket, főleg azért, mert jelenleg például rossz az időzítés. De közben természetesen örülök neki, mindig örülök, hogy ha láthatom, tudom hogy jól van. És mindig jól esik, hogy még mindig szüksége van rám.
- Nem akarok kötekedni, de pont azzal nem zavartál volna, ha előre tudok róla. - mosolyodom el kissé keserédesen. Mantra Lois, mantra.
Mikor megígéri, hogy semmi balhéba nem keveredett, kifújok némileg eddig bent tartott levegőt. Megkönnyebbülök, és ez nem titok. Majd elmosolyodom a többi infóra. Többször is említette Metropolist, imádja a nagy várost, nem csodálom teli van boltokkal, és lehetőségekkel. Ebben az egyben talán hasonlítunk: vérbeli nagyvárosi lányok vagyunk.
- No lám, saját lábadra állsz. Büszke vagyok rád. Rendben, ha megkapod az állást ünnepelünk. És természetesen én fizetek.
Igen, tudom, hogy ez lesz a vége, hogy hozzám fog jönni. Ami azt illeti papír, és mappa halmazok vannak mindenütt, és talán a kínai kajám dobozai is szanaszét, ugyanis elaludtam, semmi esélyem volt rendet tenni, mielőtt berohantam, így is késéssel.
- Meg van még a kulcsod? - tudom, hogy a biztonság kedvéért kapott tőlem másolatot, de a lelkére kötöttem, hogy szó nélkül soha ne állítson be.
Igen anya tudja, hogy felnőtt nő, és mégis mikor gyerek volt akkor is cserben volt hagyva. Haragszom erre a nőre, elismerem az anyám, így minden tiszteletem az övé, viszont nem tudok vele beszélni. És tudtam, hogy felfogja hozni.
- Tudod Ő is egy felnőtt nő. Nem csak a lányai. Ha akar tőlem valamit, megtudja tőled, hogy hol lakom és szépen eljön. Tudod a véleményem erről, és ha hosszabban szeretnél nálam időzni szerintem hanyagoljuk a témát, nem hiszem, hogy úgy kéne együtt laknunk, hogy előtte összeveszünk. - tudja, hogy ez nálam kényes téma. De megfogom a vállát, és rá mosolygok, ez nem neki szól. Teljesen érthető az ő része, és soha nem fogom kérdőre vonni. Viszont anyánknak dacára annak, hogy elváltak joga lett volna láthatáshoz, joga lett volna eljönni meglátogatni, joga lett volna értünk harcolni.... semmit nem tett. Én nőttem gyerekként, és neveltem a húgomat, ami meg is tette a hatását a kapcsolatunkra. Majd mikor semmi gond nem volt vele, szinte felnőtt, már teljesen jól elvolt a lányával... nem nem tudom ezt megbocsájtani, és nem is akarja mindezt megmagyarázni.
- Figyelj úgyis egy kávéért indultam. Mesélj egy kicsi, hogy jött ez az egész, melyik céghez jelentkeztél? - azért szeretném leellenőrizni, rengeteg kamu cég van, aki a hiszékeny fiatal lányokra nagy bajt hozhatnak.

Re: I'm back {Pént. Aug. 04, 2023 9:41 am}

Lois & Lucy

Én tényleg csak kellemes meglepetést akartam okozni a nővéremnek ezzel a meglepetéssel és őszintén szólva fáj, hogy ez nem jött össze. Kicsit olyan, mintha nem örülne nekem, pedig olyan jó, hogy újra láthatom.
- Pedig pont azt csinálod, kötekszel. De felfogtam, hogy zavarok, akár el is mehetek. - jegyzem meg kicsit epésen, majd durcássá válik a hangom, miközben kezeimet is összefűzöm magam előtt. Nem akartam, hogy miattam feszült legyen és megfelelési kényszeres, hogy úgy érezze, muszáj ragyogóvá varázsolnia a lakását. De mi ketten eléggé különbözünk, máshogy állunk dolgokhoz és ez még mindig kiütközik rajtunk.
Valahol az is bántó, hogy azt hiszi, csak azért látogattam meg, mert belekeveredtem valamibe, pedig most tényleg nem csináltam semmi rosszat és a legutóbbi pasim se volt alvilági fószer, egyszerűen csak… nem jöttünk ki jól. És nem, nem miatta költöztem el, nem menekülök előle. Én is mantrázom magamban, hogy nyugodtabbnak kell lennem és nem felhúzni magam jobban. Mi mindig ilyenek voltunk, furcsa is lenne, ha nem esnénk egymásnak nos… rögtön az első percekben.
- Igazság szerint eddig is így volt, már jó pár éve végeztem az egyetemen és dolgozom, egyszerűen csak anyával laktam. Nagy a ház, felesleges lett volna külön költöznöm és egy idegennek fizetni a bérleti díjat. - minek tettem volna? Így anya és én se voltunk egyedül és tudtam félrtenni is. De most valóban teljesen a saját lábamon állok majd, olyan Loisosan is, ha minden igaz. Bízom benne, hogy felvesznek a céghez.
- Mmm, benne vagyok! - mosolyodom végül el, majd kitérek arra is, hogyha nem gond, néhány hétig nála laknék. Csak addig, amíg megtalálom a tökéletes albérletet, mert venni még nem tudnék új kéglit, de talán pár év múlva igen.
- Persze, magammal hoztam! - de nem lennék olyan pofátlan, hogy oda beállítsak hívatlanul, meglepetésből… Na azon jogos lenne a kiakadása. De a kulcs kérdés arra is utal vajon, hogy most megkaptam az engedélyt és mehetek? Nélküle is akár? Ami pedig anyát illeti, természetes, hogy szóba kerül, hát az anyánk, akivel én évek óta együtt élek. Neki miért nem hiányzik? Pedig anyának a nővérem nagyon is.
- Nem akarok veszekedni, de egy kicsit te is engedhetnél Lois. És nem azzal kellene jönnöd, hogy akkor ne lakjak nálad, ha anyáról akarok beszélni. - sóhajtom, mert ez nem szép ám Tőle. Végül ahogy vállamra kerül a keze finoman ráfogok átlósan a kézfejére, majd megsimítom. Jól van, lépjünk egyelőre tovább ezen a témán, egyikünk se szeretne komolyabb vitát.
- Uhh, én is kérek! - imádom a kávét! Remélem, hogy egy kávézóba akar lemenni, nem pedig a szomszéd szobáig. Kétlem, hogy itt túl finom lenne a kávé.
- Úgy, hogy rendezvényszervezést végeztem az egyetemen és már rég túl vagyok a gyakornokságon. Néhány évet dolgoztam már a szakmában, kaptam ajánlást is, így jelentkeztem az egyik helyi rendezvényszervező cégnél. Itt van néhány sarokra az irodájuk. Sokat filóztam, hogy magánvállalkozást kellene nyitnom, de ahhoz még kellene némi tőke és nem ártana talán több tapasztalat, így ugródeszkának szerintem jó lesz. Amúgy a Raverlor Corporation az. Nyugi, utána jártam már előre, sőt, utána is érdeklődtem, rendben van a cég és mindenféle eseményt szerveznek. - lesz bőven lehetőségem kibontakoztatni a tehetségemet, fejlődni és persze pénzt keresni, mert az szükséges a mindennapi élethez.
- Na és veled mi a helyzet, Lois? Azt látom, hogy munkád van bőven. Na és van valamilyen pasi a láthatáron? - szemöldököm vonogatom is némileg, ajkamon ott van az a bizonyos sunyi mosoly is. Meséljen, van valakije?

Re: I'm back {Szomb. Aug. 05, 2023 7:28 pm}

Lois & Lucy

Csak felhúzom fél szemöldökömet. Kötekszem...kötekszem? Egyszerűen csak megdöbbentett. Ő is valószínűleg hasonlóan reagált volna, ha én kopogtatok hirtelen az ő munkahelye ajtaján, minden megbeszélés nélkül. Ennek megszokott lenni a módja. Ha az kivan hagyva, persze már rosszra gondolok.
- Nyugalom Lucy, örülök neked. - reagálok higgadtan, a ki nem mondom... hisztire. Egyrészt önuralmat tanusitok, másrészt nem szeretnék itt cirkuszt a munkahelyemen. Amúgy is elég jól megy már ez, hogy háromig számolok, mielőtt kinyitom a szám. Sok gyakorlat, sok idő, de tényleg nem akarom, hogy elmenjen.
Volt otthonunk apával, de csak ... ünnepnapokon voltunk ott. Így kicsit megértem Lucyt miért menekült el végül, és most is, hogy miért akar saját otthont. Én is, ahogy kereső képes lettem elsőnek egy lyukban éltem, majd ahogy egyre jobb lett a fizetésem megengedhettem már magamnak egy olyan lakást, amit nevezhetek otthonomnak. Szeretném ha a húgom is megtapasztalhatná ezt, bár Ő pár éve anyánknál már élvezte a valódi otthon melegét. De nem panaszkodom, Lane tábornok szigorú volt, elfoglalt, de soha nem hagyott cserben. Jó apa.
- Megértem, és támogatlak benne Lucy. Nos nem sokat vagyok otthon, de szívesen látnak addig amíg nem találunk neked valami lakhatót. - mindent megfogok tenni, ahogy helyzetünk megengedi méltó helyett találjak neki. Nem áll tőlem távol, hogy segítsek is anyagilag a kezdetekben, bár annyira jól én sem keresek...
- És ... öhm.... anya, segít a kezdetekben? - nagyon remélem igen. Van pár szülinap, karácsony amit be kéne pótolnia.
- Jó, akkor menj majd nyugodtan haza, a kupiért bocs... szerintem későn fogok haza érni, de tudod mit hol találsz. - ágynemű, törülközők és a többi fontos otthoni dolgok.
Csak sóhajtok, mindig feljön anyánk témája, de mindig ugyan az a vége: veszekedés.
- Beszélhetünk róla, ha nagyon kiakarod beszélni magadból. Majd ha úgy érzem itt az ideje, akkor beszélni fogok vele, de nem nagyon törte magát érte, így én sem érzem magamban a megfelelő motivációt rá. - felköszönt ünnep napokon, tömör üzenetben vissza jelzek neki. Tudja, hogy haragszom rá, és elítélem, így tisztában vagyok vele, hogy óvatosan bánik velem. De könyörgöm, Ő az anyám, aki elhagyott, bárhogy nézzük... ha egyszer beállítana könnyes szemekkel, hogy márpedig Lois megbeszéljük, elmondom az én verziómat, hogy megértsem.... de semmi ilyen nem történt. Ha találkozunk is, akkor is rövid időre, és csak köszönés, és hogy vagy.... ennyi.
- Akkor gyerünk, van itt nem messze egy jó kávézó. Lehet eszem egy szenyát is, ma még nem is ebédeltem.. - öhm, jut eszembe... Jimmy nem tudom hol van, Clark se hozott ma kaját, őket szoktam kiküldeni, mondván fontos dolgom van,de csak élvezem annak érezni magam.
Csak bólintok Lucy helyzetjelentésére. Szoktunk beszélni, de általában a munka soha nem jön szóba, a suli sem, mert mindig féltékenységet vált ki belőlem, és mogorva leszek. Viszont büszke is vagyok rá, és most csak erre koncentrálok.
- Remek, de azért ha megengeded, kicsit jobban átvilágítom majd azt a céget. Soha nem lehet tudni. - hogy melyik van egy maffia kezébe.
Pasi kérdésre reflexszerűen elnevetem magam, majd megköszörülöm a torkom.
- Semmi komoly. Nincs időm, sem türelmem ilyenekre. Még az kell egy férfinek nevezett gyereket pesztráljak, borzasztóak. - sajnos harminc felett válogat már az ember, nem hiába szingli valaki már ilyen idősen.
Közben köszönök pár embernek, majd kiérünk a Planet-ből. A kávézó csak pár saroknyira van, de beszívom a "friss" levegőt. Jól esik kicsit kimozdulni.
- És neked? Van épp valaki? - sandítok rá gyanúsan. Azt is kinézem belőle, hogy azért van az egész költözés mert menekülőre fogta valaki elől.

Hétf.	Kedd	Szer.	Csüt.	Pént.	Szomb.	Vas.
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31