World's Finest - Clark & Bruce

Superman & Bruce ️️️️️

Sokszor gondolkodom el, hogy Clark miként dolgozza fel azt, hogy ő a fajtájának utolsó élő példánya. Egy család elvesztése is elég nagy tragédia és óhatatlanul nagy negatív hatást gyakorol egy bárkire aki átél egy ilyen traumatikus eseményt, de léptékeiben mérve nem érhet fel azzal, hogy egy teljes civilizáció, egy teljes kultúra öröksége ül valakinek a nyakába.
Clark ugyan emberként nevelkedett és sokáig nem sejtett semmit arról az örökségről, ami egy sajátos metatartalmat ad a mellkasán díszelgő hatalmas S-szimbólumnak, de a képességei mindig is kívülállóvá tették. Az pedig, hogy nem tud valaki olyannal beszélni, aki nem csak átérezni képes azt a helyzetet, amiben van, hanem meg is tudja élni megint csak erős hátráltató tényező.
Mondanám, hogy teljesen értetlenül állok az előtt, hogy az életútja ellenére hős lett belőle és nem hódító, de ha valaha valaki találkozott már a nevelőszüleivel, az meg fogja érteni, hogy miért nem tért rossz útra. Jonathan és Martha Kent desztillált esszenciája az emberi jóságnak és az a fajta egyszerű, de józan bölcsesség amit mindketten képviselnek, nagyon is szükséges a mi túlkomplikált világunkban. Nem csak azért, mert jó példát mutattam a bolygó legerősebb bevándorlójának, hanem, mert az embereknek néha égető szükségük lenne arra, hogy a legrosszabb helyzetben is derűlátóak legyenek.
Furcsa gondolatok ezek. Főleg tőlem, de észben tartom, hogy Gotham nem az egész világ és remélhetőleg egy hősnek sem kell annyira borúlátónak lennie, mint nekem.
Természetesen nem unalmamban filozofálok az egyik jó barátom helyzetéről a világban. Megvan annak a hátránya, hogy szinte mindig készenlétben kell lennem és olyankor meg kell engedni magamnak ezeket a mellékvágányokat, amik az engem foglalkoztató problémákhoz kapcsolódnak.
A kérdésem egyszerű: Miként került a gothami öbölbe egy kriptoni űrhajó?
Az elmúlt hetekben több kisebb földrengés is megrázta a várost és mindegyiknek az epicentruma az öböl környékén volt.
Tartva attól, hogy Méregcsók egy újabb rögeszmés tervéről van szó, amivel ősi dzsungellé akarja változtatni előbb a várost, majd a Földet helyszíni szemlét tartottam és mélyen az iszapba betemetve egy ismeretlen eredetű, aerodinamikailag tökéletes fémes tárgyat és legalább három tonnányi kriptonitot találtam.
A Wayne Enterprises-en keresztül megszerveztem a lelet eltávolítását az öbölből és azonnal értesítettem Supermant is leletről. Elsődlegesen a kriptonit miatt volt aggodalmam, de a kiemelés során ismerős írásjeleket fedeztem fel a tárgyon, ami legvalószínűbben egy űrhajó lehetett.
Tanulmányoztam a kriptoni ABC-t, de a nyelvismeretem nincs olyan szinten, hogy értelmezni tudja az írásjeleket, így a civilizáció egyetlen élő szakértőjének segítsége felbecsülhetetlen lesz, ha a végére akarunk járni annak, hogy miként és hogyan került az öböl aljára egy elpusztult bolygó űrhajója.
Jelenleg mint Bruce Wayne várakozom a gothami Star Labs-ben, hogy Superman megérkezzem. Két perce küldtem neki az üzenetet és abban is biztos vagyok, hogy Metropolisban mindig akad valami megoldanivaló így elnézem neki, hogy már harminc másodperces késésben van.

Superman & Bruce ️️️️️

A legtöbben úgy gondolják, hogy Clark és én egymás szöges ellentétei vagyunk. Ez első elgondolásra talán még igaznak is tűnhet, végső soron ő a Remény ragyogó szimbóluma egy értékrendjét vesztett világban, akinek annyira alapvetés az emberi értékek példaértékű közvetítése, mint másoknak a levegővétel. Clark inspirálja az embereket, felemeli őket a maga szintjére és megadja nekik a lehetőséget, hogy őszintén higgyék a világ naponta jobb helyé változik.
Ezzel ellentétben engem a legtöbben egy pesszimista, paranoid és kifejezetten bizalmatlan embernek írnak le. Erre megvan az okuk, de ezzel a leírással azt nem veszik figyelembe, hogy Gothamnak nagyon másra van szüksége, mint Metropolisnak vagy úgy a világnak. Ez a fajta igény alapozza meg a bűnüldözésben tanúsított hozzáállásunk különbségeit.
Míg Clark megteheti, hogy empátiával és kedvességgel viszonyuljon azokhoz is, akik nem egyszer törtek az életére, az én nem engedhetem meg magamnak azt, hogy Gotham aljanépe ne úgy emlegesse a nevemet, mint egy legendabeli rémalakét.
A látszólagos ellentét ellenére mi nem ellentétei vagyunk egymásnak, hanem egy érme két oldala.
Amíg Clark erőt ad az embereknek, hogy ne maradjanak áldozatok és én vagyok az a kivont kard, ami a hüvelyében tart tízezer másik pengét.
Yin és yang.
Talán pont ezért volt eleinte problémás a viszonyunk és pont ezért alakult ki köztünk az a fajta kölcsönös és mély tisztelet, amit sokan csodálnak a Liga tagjai közül.
Mindketten tisztában vagyunk a saját erősségeinkkel és jól kiegészítjük egymást, de egymás ellentétei biztosan nem vagyunk. Inkább ugyanarra a kérdésre vagyunk két különböző válasz.
Amikor meglátom Gotham egén a fakó vörös csíkot egy tizedmásodpercre én egy leszek a rengeteg ember közül, akiknek megújítja a reményt a lelkében a látványt.
Amikor pedig meghallom a hangját a hátam mögül, akkor egy pillanatra azt is átérzem, hogy milyen lehet Jimnek, amikor hirtelen megjelenek mellette egy tetthelyen.
-Superman! – fordulok felé és kezet nyújtok neki
Már csak abba belegondolni is szédítő, hogy mennyire ösztönös szinten lehet az önkontrollja, hogy egy ilyen gesztusnál ne éreztesse senkivel sem mennyire fölényes helyzetben van.
Ettől függetlenül a kézfogása határozott és magabiztos, egyáltalán nem hasonlít arra, amikor szemüveget és öltönyt viselve találkozunk.
- Dolgod volt. – mondom neki Bruce Wayne hanyag eleganciájával – De örülök, hogy itt vagy.
Szerintem nem paranoia, hogy még kettőnk közt is fent tartom a civil álcámat egy nyilvános helyen.
- Gyere és megmutatom. – intek tekintetemmel a lift felé és elindulok a felvonóhoz
Megvárom amíg belép, majd megnyomom a 3-as alagsor gombját.
- Gondolom hallottál a közelmúltban történt földrengésekről a Gothami öbölben. – kezdem el a mondandómat – Volt egy alapos gyanúm, hogy nem természetes okai vannak és nekiálltam utána járni a dolgoknak. A változatosság kedvéért nem az öklömet, hanem a vagyonomat használtam és megszerveztettem egy ásatást a legjobb szakemberekkel a szeizmológia és történelem területéről. Találtunk három tonna kriptonitot, ami már úton van egy nukleáris szemetet szállító sikló fedélzetén a nap felé. Ami viszont érdekesebb, találtunk valamit, amiről nem tudjuk, hogy micsoda. Első blikkre űrkapszulának mondanánk. De ami a legfontosabb és ezért is vagy itt most te, kriptoni írásjelek vannak rajta.

Superman & Bruce ️️️️️

Azok alapján, ahogy a legtöbb Liga tag viselkedik velem, azt a következtetést kell levonnom, hogy a legtöbben nem hajlandóak megérteni az indítékaimat, vagy egyszerűen pszichopatának tartanak a módszereim és a bűnüldözéssel kapcsolatos hozzáállásom miatt.
Tény, hogy csak egy határ van, amit nem fogok átlépni soha, de a törvényen kívüli igazságosztásnak pont az a lényege, hogy olyan dolgokat is megtehessünk, amit normál emberként vagy rendőrként nem csinálhatnánk meg.
Bár nem értek egyet azzal, amire annak idején használták, de a Goebbels elvei nagyon hatékonyan működnek a gothami söpredék köreiben. Ha félnek egy szimbólumtól, akkor befolyásolhatóak és kiszámíthatóak lesznek.
Ezt kevés hős látja be, mivel szélsőségesnek tűnik, a szupergonoszok pedig túlságosan hatékonyan használják, hogy elfogadott módszer legyen.
Így a megértés hiánya miatt csak pár személy képes annak látni az általam alkalmazott módszereket, amik valójában. Szükséges rosszak, amiket a helyzethez való kényszerű alkalmazkodás szült.
Superman pedig azok közt az emberek közt van, akik megértik, hogy mit miért teszek. Lehet azért, mert tudja, hogy nem tudok neki ártani, vagy csak szimplán realizálta, hogy képességek híján nincs más választásom, mint annak lenni, ami vagyok.
Clark szinte már ösztönösen úgy viselkedik, hogy segítsen fenntartani az inkognitomat. Ezért pedig végtelenül hálás vagyok neki. Sokak számára ez már-már paranoiásnak tűnhet, de csak ritkán engedhetem meg magamnak, hogy Batman Bruce Wayneként is Batmanként viselkedhessen.
- Azok, akik képesek lehetnek erre vagy inaktívak, vagy az Arkhamban hűsölnek. – jelentem ki tárgyilagosan, majd egy kicsit barátibb hangon folytatom – Nagyra értékelem, hogy tiszteletben tartod a helyi hatóságok jogkörét.
Bár elég távolságtartónak hangzik, de Clark tisztában van vele, hogy e mögött a kijelentés mögött több hála van, mint amit egy kevésbé traumatizált személy tudna kifejezni felé. Lehet kissé territoriálisnak, vagy kifejezettem önzőnek hathatok azzal, hogy a Gotham ügyeinek felügyeletét magamnak követelem, de minden hősnek megvan a maga városa és az a város általában a hőshöz alkalmazkodik. Én sem fogom már bejelentés nélkül berúgni az ajtót Metropolisban, Star Cityben vagy Central Cityben. Ezzel csak csökkenteném az ottaniak tekintélyét.
A kérdésére csak bólintok egyet. Nem kell erre külön szavakat fecsérelni, bármi meglepő is, hogy nem csak Smallville és Metropolis van kitűntetve a frekventált földönkívüli jelenlétnek.
- Nem hittek a kapott értékeknek. – válaszolok – A kapszula erőteljes kozmikus sugárzással bírt, mintha most zuhant volna le a földre. Viszont a fölötte lévő iszapréteg vastagsága arra enged következtetni, hogy legalább húsz éve fekszik az öböl alján. Utána néztem, az utóbbi harminc évben nem történt semmi Gothamben, ami alátámasztaná, hogy az űrből lezuhanva került volna ide ez a kriptoni ereklye.
Tisztában vagyok azzal, hogy Clark kötelességének érzi a kriptoni technológia Földön elszórt darabjainak felkutatását és azzal is, hogy nem ő az első a bolygójáról, aki ide látogatott.
- Pont ezért hívtalak ide. – nézek rá komolyan – Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy ne akadtál volna a nyomára annak, ami már két évtizede itt van a Földön.
Így, hogy hangosan is kimondtam azt a logikai ellentmondást, ami már a tárgy megtalálása óta idegesít egy kicsit megkönnyebbültem, de szembesültem azzal is, hogy egy olyan dolog került az utamba, aminek a megoldása túlmutat a kompetenciámon. Ez az érzés pedig rendkívül kellemetlen. Főleg azért, mert olyan tényezőkből fakad, amik kiveszik a kezemből az irányítást.
- Ezeknek is utána jártam. A városban nem történt semmilyen olyan beruházás, ami közvetlenül befolyásolta volna a medret és az ár-apály sem mutatott különösebb eltérést a megszokott ciklusától. Viszont az utóbbi időben a napkitörések valami miatt megszaporodtak. A legutóbbi volt a legintenzívebb és utána két nappal történt meg a földrengés. A Wayne enterprises tudósai szerint a többi napkitörés során is voltak szeizmikus tevékenységek, de a hevességük elmaradt a legutóbbitól.
Tartok egy kis hatásszünetet és ránézek Clarkra.
- Az gyanítom, hogy ez a szerkezet a napkitörések energiájával töltötte fel magát, vagy az abból nyert energiát használta fel arra, hogy vészjelzéseket adjon. le.

Superman & Bruce ️️️️️

Aki nem Gothamben született vagy nem lakik már itt legalább egy évtizede, annak különös lehet az az anakronisztikus atmoszféra, amivel a városom bír.
Megvallom, hogy nehéz külső szemlélőként véleményt alkotnom, mivel benne élek a Schrödinger-dobozban, de jó detektívként kénytelen voltam feladni a részrehajlásomat, amikor elkezdtem tervezni a keresztes hadjáratomat a gothami szervezetbűnözés ellen.
Poe és Lovecraft is megdöbbenne ha Gotham City határait átlépve szembesülnének azzal a sajátosan nyomasztó hangulattal, amit eddig csak a saját írásaikban tapasztalhattak meg. Gotham-et átlengi valami nehezen beazonosítható, már-már túlviláginak tűnő aura, egy sajátos hangulat, ami mindennapivá teszi azt a kilátástalanságot és kiszámíthatatlanságot, amiben egy átlag polgár él.
Gotham az a város, ahol az sem lepné meg az embereket, ha minden sarkon vámpírokba, tébolyodott szektákba, vagy más túlvilági rettenetekbe futnának bele.
Ez a benyomás nem kis mértékben befolyásolta Batman születését.
Egy éjszakában bújkáló rém köré szőtt legenda a legerősebb fegyver, amit felhasználhatok Gotham rosszakaróinak sakkban tartására. Sokan nem értenek egyet velem, de a Háború művészetének egyik leghatékonyabb tanácsa az, hogy ha legyőzhetetlennek mutatod magad, akkor azzá is válsz.
Ebben nekem léptékekkel több munkám van, mint Clarknak, de mind a ketten más nézőpontból közelítjük meg a bűnüldözést.
Csak egy néma bólintással konstatálom a tiszteletadását. Hálás vagyok számára, hogy az elsők közt látta be, milyen fontos egymás felségterületének tiszteletben tartása. Ennek hatására mozdult el a közvélemény a Ligán belül az egyéni módszerek, korlátok és határok tiszteteletben tartása felé.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy nem a gothami öböl volt az eredeti célhely. – jelentem ki határozottan hagyva, hogy Batman szólaljon meg Bruce Wayne helyett – Csupán feltételezés, de úgy gondolom, hogy az út folyamán a hajó találkozhatott valami kozmikus anomáliával ami a téridő egyik véletlenszerű pontjára dobta ki.
A vészhelyzeti helyváltoztatás említésére érdeklődően nézek rá.
- Pontosan mit értesz az azonnali helyváltoztatáson?
Amennyire ismerem a kryptoni technológiát, van ötletem arra, hogy ez mit jelenthet és mi az a menekülő útvonal, amin keresztül haladhat a hajó, de a nálam nagyobb szaktekintély véleménye mindig mérvadóbb.
Nem kis aggodalommal tölt el, hogy egy ilyen szerkezet még Superman számára is érzékelhetetlenné tudott válni. Sokan hívnak paranoiásnak, de reális esélyét látom annak, hogy egy olyan fenyegetéssel is szembe kerülhetünk, amit csak a jó alkalomra vár, hogy megpróbálja megfosztani a világot Supermantől. Clark elmondása alapján Jor-El-nek nem egy olyan ellenlábasa volt a Kryptonon, akik még a síron túlról is képesek lennének bosszút állni.
- Látod bármi esélyét annak, hogy ez a hajó valami olyat tartalmaz, aminek az a célja, hogy az életedre törjön? – kérdezem tőle
Bár egymás közt vagyunk, azért megrovom kicsit magamat, hogy engedem meglazulni az álcámat. Batman nem Bruce Wayne. Legalábbis a publikum előtt. Még akkor sem hagyhatom összemosódni őket, ha történetesen csak olyan személyek tartózkodnak a szobában, akik tudják a kilétemet.
Clark szavait hallva a segélykérés valószínűségéről észbe kapok és megdorgálom kicsit magam. Túlságosan földhöz ragadtan gondolkoztam és nem számoltam a túlélő kryptoniak gyakoriságával.
Öregszel Batman. Egy ilyen hibát öt évvel ezelőtt nem vétettél volna.
Clark félbehagyott mondata súlyosan lóg a levegőben. Érzem, ahogy küzd az elméje a következtetés és a felismerés súlyával.
Remény. Öröm. Kétség.
Ha tényleg az lesz a hajóban, amire Clark gondol az egész élete fog megváltozni. Lekerül egy hatalmas teher a válláról, de egy másikat kell majd a nyakába vennie.
Belegondolni sem merek, hogy mit érezhet most, pedig hasonlót én is átéltem.
Jason halála, majd visszatérése azonban nem olyan léptékű, mint a felismerés, hogy nem te vagy az utolsó a fajtádból.
- Bármi is van abban a hajóban, csak a megfelelő óvintézkedések mellett próbálhatjuk meg a feltárni a belsejét.
Bár hidegen és számítóan hangzik, de ezzel nem érzéketlen szeretnék lenni. Csupán így próbálom emlékeztetni Clarkot arra, hogy számíthat a segítségemre.