Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Superman vs. Luthor
Fontosnak tartom ezt a ma esti rendezvényt, amelyen a LexCorp sikereit és eddig elért eredményeit vázoljuk egy jótékonysági gála keretében, ahol a haszon egy része az egyik gothemi kórház javára megy egy új gép beszerzésére. Az ilyen estek mindig előnyt nyújtanak, az pedig kimondottan jó kezdet, hogy Gotham városába is elnyúlik így majd immár a befolyásom, ha kezdetlegesen is. Az új energiaforrások kutatása, a bolygó védelme és kímélése tehát misszióm lett, amit reményeim szerint Ms. Lane is belát majd előbb utóbb az interjúink során. Addig is, szokásomhoz híven egyedül sétálok a színpad környékén, megköszönöm a részvételt személyesen egy-egy ismertebb vendégnek, elcsevegek velük pár illem kört, majd tovább állok. A pezsgős poharamból még nem ittam, egy jó scotch kellemesen érlelt ízével igen kevés alkohol versenghet, mégse lenne megfelelő példa pont azt kortyolgatnom a beszédem előtt. Én tudós vagyok nem szónok, ennek ellenére nincs választásom, retorikai készségeim is fejlesztenem kell, ha felül akarom múlni apám cégét. Sok vendég van a listámon, nem csak Metropolis előkelőségei és vagyonosai, hanem riporterek, tudósok és mindazok, akik valahogy képesek voltak meghívót szerezni az eseményre. Biztonsági szolgálat is van, több tucat ember az épületben, mert a LexCorp jól őrzött és biztosított terület, ez a bérelt rendezvényház pedig ugyan olyan jól védhető, mint a cég maga. Én legalább is teljesen meg vagyok győzödve arról, az embereim elvégezték a házi feladatot, tehát nem számítok ellenlábasok felbukkanására. Nyíltan nem. Ebből adódik, hogy nyugodtan sétálok a pódiumra mikor elérkezik az idő.
-Hölgyeim és uraim, kedves vendégek! Nagy megtiszteltetés Önöket itt köszönteni a LexCorp rendezvényén, ahol személy szerint remélem hasonló megelégedéssel követik nyomon a cég fejlődését és elért eredményeit, ahogy magam is. - Vezetem fel a beszédem, majd egy kivetítő segítségével bele is kezdek a prezentációba. Igyekeztem minimalizálni a számszerű eredményeket és valós képekkel, videókkal megtölteni a beszédek közti szüneteket. Valamint túl hosszúra se kívántam nyújtani az előadást, lévén az emberek könnyen elunják magukat, holott szórakozni tértek be ide, senkit se tévesszen meg az est témája. Egészen gördülékenyen folyik le a dolog, míg az egyik vendég, egy öltönyös férfi fel nem csattan az új energiatakarékosabb és alternatív gazdálkodási gépezeteim kapcsán.
-Azt hiszi bárki engedi egy Luthornak, hogy átformálja a gazdaság alapjait?! Monopóliumot akar, teljes teljhatalmat, mert maguk Luthorok mindent felvásárolnak és kisemmizve köpik vissza a közösségbe! - Kezd el közelebb sétálni, míg mindenki utat nyit és sutyorogni kezd az intermezzo miatt. Én magam türelmesen kivárom hova akart kilyukadni, de igen, apám hírneve ide is bekúszott.
-Nos, Mr... úgy gondolom nem bölcs egyik embertársunk tetteit kivetíteni egy másikra, de azt nem tagadom, ha többen átállnak erre a fajta gazdálkodási struktúrára, akkor amíg nem jelenik meg konkurencia a piacon, valóban élvezhet a cég monopóliumot, ám ez inkább ösztönzőleg hat a vetélytársakra, fejlődjenek és környezettudatosabb megoldásokra törekedjenek. - Magyarázom legalább annyira természetesen, mintha ez egy vita fórum lenne és nem egy zárt, frontális előadás. A férfi persze ideges, izzad, hevesen ver a szíve, mert amit valahogy az embereim nem vettek észre, vagy épp segített neki az egyikük, hogy bomba van a férfinál és fel is emeli a kezét a kioldó kapcsolóval.
-Maguk Luthorok és a hazugságaik! Győzzön meg hogy ne robbantsak fel mindent itt és most! Elvettek tőlem mindent, semmibe nem tart nekem is megtenni ugyan ezt! - Kiabálja, mire az emberek pánikszerűen rohangálni kezdenek a kijáratot keresve, mint holmi fékevesztett gazellacsorda. Én nem mozdulok, nem szeretnék meghalni valami életunt férfi miatt akit apám szokás szerint tönkretett, tehát lesem az embereim, hogy mit lépnek, most taktikusabb kivárnom.
-Hölgyeim és uraim, kedves vendégek! Nagy megtiszteltetés Önöket itt köszönteni a LexCorp rendezvényén, ahol személy szerint remélem hasonló megelégedéssel követik nyomon a cég fejlődését és elért eredményeit, ahogy magam is. - Vezetem fel a beszédem, majd egy kivetítő segítségével bele is kezdek a prezentációba. Igyekeztem minimalizálni a számszerű eredményeket és valós képekkel, videókkal megtölteni a beszédek közti szüneteket. Valamint túl hosszúra se kívántam nyújtani az előadást, lévén az emberek könnyen elunják magukat, holott szórakozni tértek be ide, senkit se tévesszen meg az est témája. Egészen gördülékenyen folyik le a dolog, míg az egyik vendég, egy öltönyös férfi fel nem csattan az új energiatakarékosabb és alternatív gazdálkodási gépezeteim kapcsán.
-Azt hiszi bárki engedi egy Luthornak, hogy átformálja a gazdaság alapjait?! Monopóliumot akar, teljes teljhatalmat, mert maguk Luthorok mindent felvásárolnak és kisemmizve köpik vissza a közösségbe! - Kezd el közelebb sétálni, míg mindenki utat nyit és sutyorogni kezd az intermezzo miatt. Én magam türelmesen kivárom hova akart kilyukadni, de igen, apám hírneve ide is bekúszott.
-Nos, Mr... úgy gondolom nem bölcs egyik embertársunk tetteit kivetíteni egy másikra, de azt nem tagadom, ha többen átállnak erre a fajta gazdálkodási struktúrára, akkor amíg nem jelenik meg konkurencia a piacon, valóban élvezhet a cég monopóliumot, ám ez inkább ösztönzőleg hat a vetélytársakra, fejlődjenek és környezettudatosabb megoldásokra törekedjenek. - Magyarázom legalább annyira természetesen, mintha ez egy vita fórum lenne és nem egy zárt, frontális előadás. A férfi persze ideges, izzad, hevesen ver a szíve, mert amit valahogy az embereim nem vettek észre, vagy épp segített neki az egyikük, hogy bomba van a férfinál és fel is emeli a kezét a kioldó kapcsolóval.
-Maguk Luthorok és a hazugságaik! Győzzön meg hogy ne robbantsak fel mindent itt és most! Elvettek tőlem mindent, semmibe nem tart nekem is megtenni ugyan ezt! - Kiabálja, mire az emberek pánikszerűen rohangálni kezdenek a kijáratot keresve, mint holmi fékevesztett gazellacsorda. Én nem mozdulok, nem szeretnék meghalni valami életunt férfi miatt akit apám szokás szerint tönkretett, tehát lesem az embereim, hogy mit lépnek, most taktikusabb kivárnom.
Clark Kent
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
nemesis
when the sun sets we're both the same, half in the shadows, half burned in flames
Man of Steel ϟ Man of Tomorrow
Baljóslatú jelekként gyűlnek az öböl felett a fellegek, hogy egyre közelebb merészkedő égi veszedelem felől regéljenek. Suttogásuk hírnökévé válik a légnyomásban beálló változás, majd az éteri szavakat a kikötő irányából érkező hűvös fuvallat karolja át, hogy gyengéd kísérőként vezesse végig épületeknek szövevényes hálóján. A metropolisi lakók személyében a hír zömmel süket fülekre talál, a legtöbbjük nem emeli az égre a tekintetét, míg néhányuk fásult közönnyel, vállrándítással, s minimálisan megszaporodó léptekkel veszi tudomásul a városra szárnyait széttáró éji madárként rátelepedő óment. Az idebent tartózkodók tekintete legfeljebb futó simítással érinti az est árnyait végzet által elrendelt társként fogadó ablakokat, helyettük figyelmüket a karcsú körvonalakkal büszkélkedő pezsgőspoharak, az impozáns módon tálalt, s kétségkívül ínycsiklandó ételkülönlegességek, továbbá a múlt eredményeit büszke mosollyal, itt-ott jóíziű kacajjal firtató beszélgetőpartnerek foglalják le.
Kilógok innen, ehhez semmi kétség sem fér. Kényelmetlenül fészkelődök a kölcsönzött, méretében tökéletesnek nem mondható zakóban, hol annak ujjait húzgálva lejjebb, hol pedig gombjainál húzva összébb az anyagot. S miközben egy barátságos mosollyal rázom meg fejemet a felszolgáló hölgy kedve felajánlására, mellyel felém nyújtja a minden bizonnyal borsos árat érő italt, teszek magamnak egy mentális feljegyzést arról, hogy legközelebb bármi történjék, ne engedjem meg a főnökömnek Jimmyt megbízni az alkalmi öltözékről való gondoskodással. Az egyetlen enyhítő körülmény az, hogy szokásos társam most nincs mellettem, mert Lois sosem hagyná, hogy egy ilyen hiba a feledés homályába merüljön. Miként azt sem, hogy nem sokkal ezelőtt még udvarias bólogatásokkal hallgattam egy számomra teljesen ismeretlen férfi hosszas eszmefuttatását arról, milyen pozitív reményeket fűz a LexCorp jövőbeli, potenciális terjeszkedéséhez, most, hogy a tőzsdén leelőzte a Queen Industriest, s az egyetlen említésre méltó versenytársa a WayneTech maradt. Mindezen lelkes beszámolóját egy "Bob" nére hallgató illetőnek szánhatta, abból kiindulva, hogy következetesen így címezte nekem a megerősítésre váró kérdéseit, minden szelíd tiltakozásom, s korrekcióm ellenére.
Érthető lehet tehát, hogy miért fogadtam egy visszafogott, ám tagadhatatlan módon megkönnyebbült sóhajjal Mr. Luthor prezentációjának kezdetét, a magabiztos kiállásával tökéletes harmóniában álló, nyugodt szívverését, mely, a pódiummal egybekötve, karmesterként hat mindenki másra a díszteremben. Éppen ennek köszönhető, hogy az est házigazdája után felszólaló férfi olyannak hat ebben a közegben, mint világos, makulátlan kanvaszon éktelenkedő ében folt, karmazsin izzású csillag egy messzi-messzi galaxisban. Szerencsémre, az erődtűzként terjedő pánikhangulat elkendőzi a tényt, hogy néhány nanoszekundummal mindenki más előtt emelkedek fel ülő helyzetemből, és veszem az irányt a kijárat felé. Perry bizonyosan le fogja vonni a fizetésemből, de ez nem állít meg abban, hogy a menekülőktől elszakadva egy néptelen folyosón kíméletlen mozdulattal húzzam szét a jobb sorsra érdemes öltözéket mellkasomnál, a beltéri világítás meleg, narancsszínű fényének téve ki az alatta húzódó kryptoni szimbólumot.
- Ha megengedi, uram, én tudnék egy nyomós indokot felhozni! - nem telik bele többe hozzávetőleg három másodpercnél, hogy a feldühödött férfi kérdésére reagáljak, miután érkezésemet egy, a jelenlévők számára megmagyarázhatatlan forrásból származó széllökés fémjelezte. A gyors átöltözésem után már nem akartam azzal húzni az időt, hogy a lehető legkevesebb feltűnést keltsem, míg visszaérek az est színhelyére, így a visszafelé vezető utat már repülve tettem meg.
- Nem szeretne Ön bántani senkit, hiszen ha valóban erre vágyna, nem tudnánk megakadályozni benne. - nem kívánom elvenni tőle a hatalmi helyzetet. Az a fontos, hogy megnyugodjon, nem pedig az, hogy fenyegetve érezze magát.
- Maga szerintem inkább azt szeretné, ha valaki végre meghallgatná és ezt teljesen jogosan várja el. Én itt vagyok. Figyelek Önre. Ahogy Mr. Luthor is! Jól mondom? - pillantok a vezérigazgatóra, ki mellé leérkezek levitálásomból a pódiumra. Reménykedek abban, hogy jelentőségteljes pillantásom elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy megértse, a biztonsági szakértői most csak rontanának a helyzeten azzal, ha közbeavatkoznának.
A távolban közben már hallom a baljóslatú jelekként gyűlő fellegek erőszakos morgását, de egyelőre kizárom őket az érzékeimből.
Kilógok innen, ehhez semmi kétség sem fér. Kényelmetlenül fészkelődök a kölcsönzött, méretében tökéletesnek nem mondható zakóban, hol annak ujjait húzgálva lejjebb, hol pedig gombjainál húzva összébb az anyagot. S miközben egy barátságos mosollyal rázom meg fejemet a felszolgáló hölgy kedve felajánlására, mellyel felém nyújtja a minden bizonnyal borsos árat érő italt, teszek magamnak egy mentális feljegyzést arról, hogy legközelebb bármi történjék, ne engedjem meg a főnökömnek Jimmyt megbízni az alkalmi öltözékről való gondoskodással. Az egyetlen enyhítő körülmény az, hogy szokásos társam most nincs mellettem, mert Lois sosem hagyná, hogy egy ilyen hiba a feledés homályába merüljön. Miként azt sem, hogy nem sokkal ezelőtt még udvarias bólogatásokkal hallgattam egy számomra teljesen ismeretlen férfi hosszas eszmefuttatását arról, milyen pozitív reményeket fűz a LexCorp jövőbeli, potenciális terjeszkedéséhez, most, hogy a tőzsdén leelőzte a Queen Industriest, s az egyetlen említésre méltó versenytársa a WayneTech maradt. Mindezen lelkes beszámolóját egy "Bob" nére hallgató illetőnek szánhatta, abból kiindulva, hogy következetesen így címezte nekem a megerősítésre váró kérdéseit, minden szelíd tiltakozásom, s korrekcióm ellenére.
Érthető lehet tehát, hogy miért fogadtam egy visszafogott, ám tagadhatatlan módon megkönnyebbült sóhajjal Mr. Luthor prezentációjának kezdetét, a magabiztos kiállásával tökéletes harmóniában álló, nyugodt szívverését, mely, a pódiummal egybekötve, karmesterként hat mindenki másra a díszteremben. Éppen ennek köszönhető, hogy az est házigazdája után felszólaló férfi olyannak hat ebben a közegben, mint világos, makulátlan kanvaszon éktelenkedő ében folt, karmazsin izzású csillag egy messzi-messzi galaxisban. Szerencsémre, az erődtűzként terjedő pánikhangulat elkendőzi a tényt, hogy néhány nanoszekundummal mindenki más előtt emelkedek fel ülő helyzetemből, és veszem az irányt a kijárat felé. Perry bizonyosan le fogja vonni a fizetésemből, de ez nem állít meg abban, hogy a menekülőktől elszakadva egy néptelen folyosón kíméletlen mozdulattal húzzam szét a jobb sorsra érdemes öltözéket mellkasomnál, a beltéri világítás meleg, narancsszínű fényének téve ki az alatta húzódó kryptoni szimbólumot.
- Ha megengedi, uram, én tudnék egy nyomós indokot felhozni! - nem telik bele többe hozzávetőleg három másodpercnél, hogy a feldühödött férfi kérdésére reagáljak, miután érkezésemet egy, a jelenlévők számára megmagyarázhatatlan forrásból származó széllökés fémjelezte. A gyors átöltözésem után már nem akartam azzal húzni az időt, hogy a lehető legkevesebb feltűnést keltsem, míg visszaérek az est színhelyére, így a visszafelé vezető utat már repülve tettem meg.
- Nem szeretne Ön bántani senkit, hiszen ha valóban erre vágyna, nem tudnánk megakadályozni benne. - nem kívánom elvenni tőle a hatalmi helyzetet. Az a fontos, hogy megnyugodjon, nem pedig az, hogy fenyegetve érezze magát.
- Maga szerintem inkább azt szeretné, ha valaki végre meghallgatná és ezt teljesen jogosan várja el. Én itt vagyok. Figyelek Önre. Ahogy Mr. Luthor is! Jól mondom? - pillantok a vezérigazgatóra, ki mellé leérkezek levitálásomból a pódiumra. Reménykedek abban, hogy jelentőségteljes pillantásom elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy megértse, a biztonsági szakértői most csak rontanának a helyzeten azzal, ha közbeavatkoznának.
A távolban közben már hallom a baljóslatú jelekként gyűlő fellegek erőszakos morgását, de egyelőre kizárom őket az érzékeimből.
CRED WHERE IT'S DUE
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Superman vs. Luthor
Nem mondom azt, hogy meglepetéssel töltött el, valaki valamilyen úton-módon megpróbálja megszakítani a beszédem, tönkretéve folytatólagos ívének jól felépített hídját. Az emberek szeretnek rombolni és pusztítani, szóban és tettekben egyaránt, de csak mert gyengék és nem hajlandóak kiállni önön hasznosságuk, tetteik és gondolataik mellett. Ez a férfi is azt hiszi, hogy az a megoldás az őt ért sérelmekre, ha kiiktat egy Luthort és járulékos veszteségként még két tucat embert? Nem bírom elviselni az emberi gyengeséget, olyan luxus ez, amit nekem sosem engedett meg az apám. Az a férfi, akit a szemben álló olyan nagyon gyűlöl. Más kérdés, hogy az egészbe önként és majdhogynem dalolva keveri bele magát egy maskarás idegen. Nem a testvérváros lovagja, Ő ennél... sötétebb árnyalatokkal él küllemét tekintve, mint tudott, de nem is "pompázik" olyan zöld színekben, mint Star City szabadságharcos-gyilkosa. Az pedig puszta ráadás, hogy a sebesség, amivel érkezik több dolgot is felborogatott, mint ildomos lett volna, de mit vár az ember egy kezdőtől? Arcom nem árul el különösebb érzelmet, pedig belül forrongok az ilyen arcátlan kérkedő magatartás láttán, mégse szakítom félbe. Mondja amit óhajt, bár a szavak az én fegyverem, nem gondolnám egy piros-kék S betűs újonc igazságosztó fogja megmondani mi lenne az ésszerű.
-Ó igazán? - Valahogy úgy sejtem, a férfi csak szereti a műsort, élvezi a hatalmat, lévén egy tehetetlen senki most, ahogy elnézem és így kompenzál jól érzi a másik. Arra próbálok szintén semmit se reagálni, hogy itt mellém landol a repülő ember... aki vélhetően a legkevésbé sem érdemli az ember megnevezést, bármily hízelgő is lenne a kijelentés a szemében. Vagy nem, végtére is lehet Istenkomplexusa. Semmi jót nem tudok feltételezni jelenleg róla, ha "nemes" szándékok is vezérlik.
-Lehet, hogy a vezetéknevem Luthor, de a keresztnevem nem Lionel. Más ember vagyok, mint Ő, de ezt csupán akkor tudom Önnek bizonyítani, ha kölcsönösen meghallgatjuk egymást. - Tehát nem csak én kívánok figyelni a szavaira meg ez a maskarás, hanem eredményes lenne, ha Ő is így tenne velem. Velünk...
-Mindegyikük egyforma! A fiú olyan mint az apja! Ki kéne gyomlálni őket a társadalomból, mert károsak! Olyanok mint a rák, ha pedig megölöm, akkor mással nem tehetik meg, amit velem. Lionel Luthor pedig elveszti ma az örökségét ahogy tőlem is elvették a Luthorok! - Erednek meg a könnyei, érezhetően küszködik azzal, egyben tartsa magát, a gondolait, érzelmeit, a gyász haragos köde kezd újra teret nyerni az elméjén. Az apró fájdalmas felhorkanásom meg aligha hallhatná meg bárki ember fia, olyan rövid és halk, de belesűrűsödik minden érzelmem, miszerint ha ez a férfi azt hiszi, érdeklem az apám, akkor ostobább mint hittem. Pedig az már tényleg egy szint.
-Kérem mondja el, én személy szerint mit tettem. Mindig vállalom a felelősséget a tetteimért, de sajnos ember vagyok... sok alkalmazottal és közvetett döntéssel, így ha legalább a nevét elmondaná... nekem és Mr... - Nézek a mellettem állóra hogy Te ki a fene is vagy? Megoldom, nem az első halálos fenyegetésem ez és ami azt illeti több gyógyszer és kórházi műszer és fejlesztés vagy szabadalom résztulajdonosa vagyok, a nevem rengeteg vonatkozásban ott virít, de nyomon követni ennyi embert... nem fogom azt mondani mindenkit számon tartok, nem vagyok gép! A mellettem álló vajon az? Egy robot? Vagy mitől volt képes repülni? Multifunkciós milliárdos tudós vagyok, tudok több fele is figyelni és gondolkodni. -Kérem, az itt lévő emberek semmit sem ártottak magának, csupán illemből jelentek meg egy meghívásra. Engedje őket elhagyni biztonságban az épületet. -Az embereim már terelik is őket kifele de pár mesterlövész már elfoglalta az új helyét, hogyha kell, akkor lelőjék a terroristát.
-Ó igazán? - Valahogy úgy sejtem, a férfi csak szereti a műsort, élvezi a hatalmat, lévén egy tehetetlen senki most, ahogy elnézem és így kompenzál jól érzi a másik. Arra próbálok szintén semmit se reagálni, hogy itt mellém landol a repülő ember... aki vélhetően a legkevésbé sem érdemli az ember megnevezést, bármily hízelgő is lenne a kijelentés a szemében. Vagy nem, végtére is lehet Istenkomplexusa. Semmi jót nem tudok feltételezni jelenleg róla, ha "nemes" szándékok is vezérlik.
-Lehet, hogy a vezetéknevem Luthor, de a keresztnevem nem Lionel. Más ember vagyok, mint Ő, de ezt csupán akkor tudom Önnek bizonyítani, ha kölcsönösen meghallgatjuk egymást. - Tehát nem csak én kívánok figyelni a szavaira meg ez a maskarás, hanem eredményes lenne, ha Ő is így tenne velem. Velünk...
-Mindegyikük egyforma! A fiú olyan mint az apja! Ki kéne gyomlálni őket a társadalomból, mert károsak! Olyanok mint a rák, ha pedig megölöm, akkor mással nem tehetik meg, amit velem. Lionel Luthor pedig elveszti ma az örökségét ahogy tőlem is elvették a Luthorok! - Erednek meg a könnyei, érezhetően küszködik azzal, egyben tartsa magát, a gondolait, érzelmeit, a gyász haragos köde kezd újra teret nyerni az elméjén. Az apró fájdalmas felhorkanásom meg aligha hallhatná meg bárki ember fia, olyan rövid és halk, de belesűrűsödik minden érzelmem, miszerint ha ez a férfi azt hiszi, érdeklem az apám, akkor ostobább mint hittem. Pedig az már tényleg egy szint.
-Kérem mondja el, én személy szerint mit tettem. Mindig vállalom a felelősséget a tetteimért, de sajnos ember vagyok... sok alkalmazottal és közvetett döntéssel, így ha legalább a nevét elmondaná... nekem és Mr... - Nézek a mellettem állóra hogy Te ki a fene is vagy? Megoldom, nem az első halálos fenyegetésem ez és ami azt illeti több gyógyszer és kórházi műszer és fejlesztés vagy szabadalom résztulajdonosa vagyok, a nevem rengeteg vonatkozásban ott virít, de nyomon követni ennyi embert... nem fogom azt mondani mindenkit számon tartok, nem vagyok gép! A mellettem álló vajon az? Egy robot? Vagy mitől volt képes repülni? Multifunkciós milliárdos tudós vagyok, tudok több fele is figyelni és gondolkodni. -Kérem, az itt lévő emberek semmit sem ártottak magának, csupán illemből jelentek meg egy meghívásra. Engedje őket elhagyni biztonságban az épületet. -Az embereim már terelik is őket kifele de pár mesterlövész már elfoglalta az új helyét, hogyha kell, akkor lelőjék a terroristát.
Clark Kent
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
nemesis
when the sun sets we're both the same, half in the shadows, half burned in flames
Man of Steel ϟ Man of Tomorrow
Amíg az est házigazdája szóval tartja a rendezvény visszafogott, negédes hangulatát feldúló vendéget, én azzal vagyok elfoglalva, hogy röntgenlátásommal megbizonyosodjak arról, nincs semmi egyéb a férfi birtokában, ami a későbbiek során még kellemetlen meglepetésnek bizonyulhat... mint például egy rejtett kioldó valahol a testére rögzített robbanószer környékén vagy egy másodlagos fegyver, mellyel kárt tehetne a mellettem állóban. Az átfésülés során arra jutok, hogy a szerkezetnek nincsenek rejtett tulajdonságai, épp olyan "egyszerűnek" bizonyul, mint amilyennek tűnik. Egy sebtében a testhez mellényként rögzített, s a karakterisztikáit tekintve minden kétséget kizáróan házilag tákolt pokolgép, melyre a férfi egy detonátort kötött. Nevezetesen azt, mely ezekben a pillanatokban is idegességében izzadó tenyerének görcsösen szorító vendégszeretetét élvezi. Bár hagyom, hogy hallójárataimat megtöltsék szívének erőteljes, szapora lüktetései, nem szükségeltetik kimondottan a biológiai motor pulzálására figyelnem ahhoz, hogy tudjam, legalább annyira ideges, mint a díszteremben tartózkodó többi ember. Számomra váratlan módon, éppen Mr. Luthor testbeszéde, annak látható, s láthatatlan jegyeivel egyaránt, fegyelmezett marad.
"A fiú olyan, mint az apja!" A kijelentés egy hajókürt erejével visszhangzik füleimben, épp csupán egy oldalpillantást engedve meg magamnak a szavak címzettjére, mielőtt figyelmem újfent teljes mértékben a haragos felszólalóra irányulna. A helyzet iróniája abban lelhető, hogy a férfi még csak nem is sejti, mennyire ismerősen cseng ez a gondolat. A megnyugtatása érdekében pedig nem restellek ezt felfedni előtte... előttük:
- Uram! Volt idő, amikor jómagam is így gondoltam. Igaz, nem Mr. Luthor kapcsán, az én vonatkozásom ennél sokkal testközelibb, és sokkal személyesebb volt. - gyengéd kézmozdulattal bökök a mellkasom felé, hogy egyértelmű lehessen számára, magamról beszélek. Lehet, hogy most úgy érzi, világok választanak el bennünket, de ha hajlandó a vélt távolság mögé tekinteni, észreveheti, hogy nem különbözök tőle annyira. Ahogy még a mellettem álló iparmágnástól sem, igaz, nehéz megítélni egy ilyen azonnali találkozás alapján, ő egyetértene-e egy ilyen kijelentéssel. Csupán reménykedni tudok abban, hogy igen.
- Nem is olyan sok évvel ezelőtt még tehernek éltem meg a családfám bizonyos ágait. Attól tartottam, hogy elveszítem a saját döntésemhez való jogot azzal, ha elfogadom, hogy olyanná válok majd, amit mások szerint előírtak nekem. - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy évekig menekültem. Jor-El elől. Az elképzelései elől.
- Idővel azonban rá kellett jönnöm, hogy a sorsunkról magunk döntünk. Így a börtönt, a beskatulyázás celláját én magam teremtettem azzal, hogy teret engedtem neki. - ahogy a szavaim fogadója is éppen ezt teszi. Hagyja, hogy a haragja uralkodjon el rajta és egy olyan képet alkosson, mely végső soron téves.
- Noha Mr. Luthort nem ismerem, meg merem kockáztatni, hogy ezt a hibát ő is elkövette a múltban. Viszont akárhonnan jöjjünk, mind érdemlünk egy esélyt rácáfolni arra, amit kijelölt útnak vagy végzetnek gondolunk.
Egyikünket sem kell, hogy az apáink határozzanak meg. Ahogy a bűneikért sem vagyunk kötelesek fizetni. Ahogy Lex is tökéletesen rávilágított, ő nem Lionel.
- Az én nevem nem fontos. - rázom meg fejmet egy lágy mosoly kíséretében. Noha értékelem a kérdés mögött megbújó gesztust, ez nem rólam vagy rólunk szól. Arról a férfiról szól, aki előttünk áll. Aki kész véget vetni a saját életének, mert nem lát más módot arra, hogy az üzenete eljusson a címzetthez. Most is figyelme abszolút módon irányul a cégvezetőre, így hát nem tűnhet fel neki, hogy fejemet enyhén elfordítom tőlük... hallgatózok. Léptek. Hallom, ahogy a mesterlövészek elfoglalják pozícióikat.
- Ahogy Mr. Luthor is mondta, nem kell senkinek sem megsérülnie! - ez viszont inkább Lexnek szól, mint az előttem állónak. Azonban nem akarok túlzottan ráijeszteni sem, így éppen annyival levitálok közelebb a bombával rendelkezőhöz, hogy így leérkezzek a pódiumról. Abban bízok, hogy ez a parányi távolságcsökkentés elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy a férfi a tartózkodása, szkepticizmusa miatt hátráljon. Néhány lépés, s elkerül az ablak közeléből, így nem lesz már többé tiszta célpont.
Senkinek sem kell meghalnia.
"A fiú olyan, mint az apja!" A kijelentés egy hajókürt erejével visszhangzik füleimben, épp csupán egy oldalpillantást engedve meg magamnak a szavak címzettjére, mielőtt figyelmem újfent teljes mértékben a haragos felszólalóra irányulna. A helyzet iróniája abban lelhető, hogy a férfi még csak nem is sejti, mennyire ismerősen cseng ez a gondolat. A megnyugtatása érdekében pedig nem restellek ezt felfedni előtte... előttük:
- Uram! Volt idő, amikor jómagam is így gondoltam. Igaz, nem Mr. Luthor kapcsán, az én vonatkozásom ennél sokkal testközelibb, és sokkal személyesebb volt. - gyengéd kézmozdulattal bökök a mellkasom felé, hogy egyértelmű lehessen számára, magamról beszélek. Lehet, hogy most úgy érzi, világok választanak el bennünket, de ha hajlandó a vélt távolság mögé tekinteni, észreveheti, hogy nem különbözök tőle annyira. Ahogy még a mellettem álló iparmágnástól sem, igaz, nehéz megítélni egy ilyen azonnali találkozás alapján, ő egyetértene-e egy ilyen kijelentéssel. Csupán reménykedni tudok abban, hogy igen.
- Nem is olyan sok évvel ezelőtt még tehernek éltem meg a családfám bizonyos ágait. Attól tartottam, hogy elveszítem a saját döntésemhez való jogot azzal, ha elfogadom, hogy olyanná válok majd, amit mások szerint előírtak nekem. - mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy évekig menekültem. Jor-El elől. Az elképzelései elől.
- Idővel azonban rá kellett jönnöm, hogy a sorsunkról magunk döntünk. Így a börtönt, a beskatulyázás celláját én magam teremtettem azzal, hogy teret engedtem neki. - ahogy a szavaim fogadója is éppen ezt teszi. Hagyja, hogy a haragja uralkodjon el rajta és egy olyan képet alkosson, mely végső soron téves.
- Noha Mr. Luthort nem ismerem, meg merem kockáztatni, hogy ezt a hibát ő is elkövette a múltban. Viszont akárhonnan jöjjünk, mind érdemlünk egy esélyt rácáfolni arra, amit kijelölt útnak vagy végzetnek gondolunk.
Egyikünket sem kell, hogy az apáink határozzanak meg. Ahogy a bűneikért sem vagyunk kötelesek fizetni. Ahogy Lex is tökéletesen rávilágított, ő nem Lionel.
- Az én nevem nem fontos. - rázom meg fejmet egy lágy mosoly kíséretében. Noha értékelem a kérdés mögött megbújó gesztust, ez nem rólam vagy rólunk szól. Arról a férfiról szól, aki előttünk áll. Aki kész véget vetni a saját életének, mert nem lát más módot arra, hogy az üzenete eljusson a címzetthez. Most is figyelme abszolút módon irányul a cégvezetőre, így hát nem tűnhet fel neki, hogy fejemet enyhén elfordítom tőlük... hallgatózok. Léptek. Hallom, ahogy a mesterlövészek elfoglalják pozícióikat.
- Ahogy Mr. Luthor is mondta, nem kell senkinek sem megsérülnie! - ez viszont inkább Lexnek szól, mint az előttem állónak. Azonban nem akarok túlzottan ráijeszteni sem, így éppen annyival levitálok közelebb a bombával rendelkezőhöz, hogy így leérkezzek a pódiumról. Abban bízok, hogy ez a parányi távolságcsökkentés elegendőnek bizonyul majd ahhoz, hogy a férfi a tartózkodása, szkepticizmusa miatt hátráljon. Néhány lépés, s elkerül az ablak közeléből, így nem lesz már többé tiszta célpont.
Senkinek sem kell meghalnia.
CRED WHERE IT'S DUE
Ajánlott tartalom
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.