Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
Kezdtek kétségeim támadni, hogy Ms. Lane valóban egy mindenre elhivatott riporter, nem pedig egy félős középszerű firkász, aki megretten némi személyes közegtől. Az iroda ridegsége és merev szigorú hangulata belőlem is túl hideg és tartózkodó attitűdöt hoz ki, amit szeretnék elkerülni. Legalább is akkor, ha egy csinos nő faggat és olyan szenvedéllyel teszi, mint az említett. Így tehát mikor végre elfogadta a vacsorameghívásom ténylegesen és nem csak mondvacsináltan, akkor kibérlek egy elkülönített részt az estére a város egy nívósabb éttermében. Lesznek tehát mások is az étteremben, épp csak jó pár asztalnyival arrébb, hogy mi zavartalan ejthessük meg az interjút. Észrevettem egyes hölgyeket feszélyez, ha teljes mértékben kettesben kell lenniük velem, amit nem teljesen értek, de pont emiatt idővel hajlandó voltam bizonyos kompromisszumokat kötni a fesztelenebb társalgás jegyében. Hamarabb érkezem egy negyed órával, de nem fogyasztok némi vízen kívül semmit, hanem telefonomon a híreket olvasva ütöm el az időt, köztük az említett hölgy irományait olvasva. A velem való előző interjú stílusa lecsupaszított tényközlés, kerülte a személyeskedést, ami jó pont, de nem tudott kellemes, észrevehetetlen módon elhatárolódni, ami rossz pont. Kritikus vagyok mindenkivel, Ő sem kivétel, hiszen attól hogy csinos valaki még nem biztos szórakoztatónak is fogom találni. Persze próbálkozni néha szoktam, ez is egy ilyen alkalom. Mikor bekísérik az asztalpartnerem felállok, amennyiben elfogadja kezet csókolok bőre érintése nélkül ajkaimmal és magam húzom ki neki a széket.
-Ms. Lane, szép estét, kezdtem aggódni kegyed tart tőlem, emiatt halogatta az interjút. Bár ha talált egy érdekesebb témát szívesen veszem, ha megismerteti velem a vetélytársam. - Aki az Ő figyelméért küzd jelenleg, a Daily Planet nem egy szennylap, ha nem is értek egyet mindig a lehozott tartalommal és nem is egy tudományos magazin, amiket jómagam jobban kedvelek és többre is tartok. Ha engedi lesegítem a kabátját és alátolom a széket, el tudjon kényelmesedni, majd magam is helyet foglalok vele szemben, ujjaim lazán összekulcsolva pihentetve a tányérom előtt az asztal bársonyos terítőjén. Ismerem a menüt és a borlapot is, szükségtelen nézegetnem, de Ő természetesen megteheti. A magam részéről egy elegáns mélykék öltönyt vettem fel erre az alkalomra, fekete mandzsettákkal és nyakkendővel, passzoló kék inggel. Egyesek szerint megy a szememhez is, de valószínű csak hízelegni próbáltak, lévén a szemem világos, nem sötét árnyalatú. Vagy csak mint a legtöbb férfi, nem értek az ilyen allűrökhöz, mint a színek.
-Kérem, válasszon kedvére, a vendégem. - Ez csak természetes, ám sosem hátrány előre közölni minden bizonytalanságot eloszlatva. Megnézem a ruháját is, ha kedvemre van, megeshet bókolni is fogok, végtére is... szeretem a csinos nőket magam is.
-Ms. Lane, szép estét, kezdtem aggódni kegyed tart tőlem, emiatt halogatta az interjút. Bár ha talált egy érdekesebb témát szívesen veszem, ha megismerteti velem a vetélytársam. - Aki az Ő figyelméért küzd jelenleg, a Daily Planet nem egy szennylap, ha nem is értek egyet mindig a lehozott tartalommal és nem is egy tudományos magazin, amiket jómagam jobban kedvelek és többre is tartok. Ha engedi lesegítem a kabátját és alátolom a széket, el tudjon kényelmesedni, majd magam is helyet foglalok vele szemben, ujjaim lazán összekulcsolva pihentetve a tányérom előtt az asztal bársonyos terítőjén. Ismerem a menüt és a borlapot is, szükségtelen nézegetnem, de Ő természetesen megteheti. A magam részéről egy elegáns mélykék öltönyt vettem fel erre az alkalomra, fekete mandzsettákkal és nyakkendővel, passzoló kék inggel. Egyesek szerint megy a szememhez is, de valószínű csak hízelegni próbáltak, lévén a szemem világos, nem sötét árnyalatú. Vagy csak mint a legtöbb férfi, nem értek az ilyen allűrökhöz, mint a színek.
-Kérem, válasszon kedvére, a vendégem. - Ez csak természetes, ám sosem hátrány előre közölni minden bizonytalanságot eloszlatva. Megnézem a ruháját is, ha kedvemre van, megeshet bókolni is fogok, végtére is... szeretem a csinos nőket magam is.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
Hála avagy nem hála Clarknak, végül belementem Lex Luthor vacsora meghívásába, ami voltaképp részemről egy személyesebb interjú reményében. Mr. Luthor ragaszkodott a kellemesebb, vagyis meghittebb környezethez, hogy ne legyen annyira hivatalos. Már adott interjút szerény személyemnek, melyben az immár saját cége volt terítéken, mivel is fog a Lexcorp foglalkozni. Az interjú nyers és tömör lett, mintha mértük volna fel egymást. Nehéz megmagyaráznom, de nem volt könnyű. Minden olyan kérdésemet, amiben szkepticizmus vegyült, illetve megcáfolandó dolog, okosan kivédte. Nem mondhatnám, hogy buta emberrel van dolgom, sőt ami azt illeti pont ezért ijesztő számomra az újabb vele való találkozás. A harciasságom ugyan legyőzte minden félelmem, és az hogy szükségem van erre az interjúra. Mégis életembe először valamiért rá kellett magam vennem, hogy életem egy lehetőségével éljek.
Egy puccos étterembe foglalt, és mikor belépek a pincér, egy külön részhez kísér, ahol Lex-en kívül senki nem ül. Remek, tehát teljesen pirvátban leszünk együtt, és képes volt egy egész részt kibérelni ebbe a drágá étterembe. Megvallom őszintén, én nem szeretema puccos éttermeket, veszélyezve érzem magam, és nem tudok jóízűen enni, az adagok pedig nevetségesek. Én jobban elvagyok egy streetfood-al vagy egy remek házias pizzázóval, vagy egy sushizóval. Így elég mereven lépek az asztal felé. Természetesen mint mindig most is, megadja a módját, és elegánsan van felöltözve. Sejtettem ilyesfajta helyre jövünk, így én is igyekeztem elegánsabb Loist mutatnom. Egy fekete pántos ruhában jöttem, ami izlésesen van kivágva, és kicsit lengőbb, hosszabb szoknyával.
- Mr. Luthor. - köszöntöm. - Elnézést kérek, hogy megvárattam sok dolgom volt mostanába. - ami valóban igaz, másik cikket is dolgoztam, és jött Kentünk is, akit pesztrálgatnom kell egyenlőre. Kicsit szégyellem is, hogy mögé kell bújnom, de úgy érzem nem venné magára. - Másik cikken dolgoztam, illetve jött egy új ember is az újsághoz, akinek még segíteni kell. - mondom egyszerűen, bár azt sem értem miért tartozom bármilyen magyarázattal. Mondjuk egyszerúen csak jó színben szeretnék feltűnni előtte, mégis egy személyesebb interjúra készülünk.
Hogy válasszak bármit, hát őszinte legyek soha nem voltam anyagias, de szeretném némiképp kihasználni a helyzetet.
- Egy jó fajta Whisky-t kérnék. - igen az apám hibája, pontosan nem is az övé, csak elcsórtam tőle egy vacak fogadást elvesztettem. Viszont a fiúkkal jót mulattunk, első lerészegedésem volt - semmi, nem történt - , és azóta valamiért nyugtató hatással van rám ezaz ital. Apámtól örököltem azt hiszem.
- Nos Mr. Luthor. - előveszem a telefonomat, majd a hangrögzítőre állítom, de még nem kapcsoltam be. - Ha készen áll kérem szóljon. Nem szeretném rabolni a drága idejét. - szép mentés Miss Lane. Közbe meg is kapjuk az italunkat, a drága Whisky látványára legszívesebben füttyentenék,de ma teljesen, száz százalékos úrinő vagyok. - Remélem nem felejtettel el, hogy legútóbb kivesésztük a cégét, most Önre lennék kíváncsi.
Egy puccos étterembe foglalt, és mikor belépek a pincér, egy külön részhez kísér, ahol Lex-en kívül senki nem ül. Remek, tehát teljesen pirvátban leszünk együtt, és képes volt egy egész részt kibérelni ebbe a drágá étterembe. Megvallom őszintén, én nem szeretema puccos éttermeket, veszélyezve érzem magam, és nem tudok jóízűen enni, az adagok pedig nevetségesek. Én jobban elvagyok egy streetfood-al vagy egy remek házias pizzázóval, vagy egy sushizóval. Így elég mereven lépek az asztal felé. Természetesen mint mindig most is, megadja a módját, és elegánsan van felöltözve. Sejtettem ilyesfajta helyre jövünk, így én is igyekeztem elegánsabb Loist mutatnom. Egy fekete pántos ruhában jöttem, ami izlésesen van kivágva, és kicsit lengőbb, hosszabb szoknyával.
- Mr. Luthor. - köszöntöm. - Elnézést kérek, hogy megvárattam sok dolgom volt mostanába. - ami valóban igaz, másik cikket is dolgoztam, és jött Kentünk is, akit pesztrálgatnom kell egyenlőre. Kicsit szégyellem is, hogy mögé kell bújnom, de úgy érzem nem venné magára. - Másik cikken dolgoztam, illetve jött egy új ember is az újsághoz, akinek még segíteni kell. - mondom egyszerűen, bár azt sem értem miért tartozom bármilyen magyarázattal. Mondjuk egyszerúen csak jó színben szeretnék feltűnni előtte, mégis egy személyesebb interjúra készülünk.
Hogy válasszak bármit, hát őszinte legyek soha nem voltam anyagias, de szeretném némiképp kihasználni a helyzetet.
- Egy jó fajta Whisky-t kérnék. - igen az apám hibája, pontosan nem is az övé, csak elcsórtam tőle egy vacak fogadást elvesztettem. Viszont a fiúkkal jót mulattunk, első lerészegedésem volt - semmi, nem történt - , és azóta valamiért nyugtató hatással van rám ezaz ital. Apámtól örököltem azt hiszem.
- Nos Mr. Luthor. - előveszem a telefonomat, majd a hangrögzítőre állítom, de még nem kapcsoltam be. - Ha készen áll kérem szóljon. Nem szeretném rabolni a drága idejét. - szép mentés Miss Lane. Közbe meg is kapjuk az italunkat, a drága Whisky látványára legszívesebben füttyentenék,de ma teljesen, száz százalékos úrinő vagyok. - Remélem nem felejtettel el, hogy legútóbb kivesésztük a cégét, most Önre lennék kíváncsi.
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
_________________
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
-Ahogy nekem is. - Csupán egy megjegyzés, hogy hallja ki: nem vártam volna már sokat, ha nem jelentkezik, hanem kerestem volna mást a feladatra. Ellenben mivel végül mégis vette a bátorságot vagy a fáradtságot, hogy eljöjjön, érdekelne mi köti le ennyire.
-Egy új kollégában mindig ott a potenciális lehetőség, reméljük bírni fogja a tempót Mr. White alatt. Vagy... Ön mellett. - Ha nem, akkor engem ugyebár nem érint, bár sajnálattal hallottam Ms. Grant elment, kedvemre volt a stílusa. Talán mert neki van stílusa, nem minden riporterről mondható ez el. A szemben ülő kapcsán sem jutottam még dűlőre, ám talán ma megtörténik ez is. Ajánlom is magam mellett az ital- és étlapot szintén, majd mikor hallom mit kér a hölgy épp csak felszalad a szemöldököm, azt hiszem sikerült meglepnie.
-Némi folyékony bátorságra szorul, Ms. Lane? - Kérdezem somolyogva, majd biccentek és intem is a pincért, aki ma csak a miénk. Nem szeretek várni, ugyebár, időpazarlás és az idő megfizethetetlen.
-Két pohár Ardbeg whiskyt legyen szíves. Remélem kedveli a malátawhiskyt. - A végét már nem a pincérnek, hanem a hölgynek szánom, lévén én nagy whisky kedvelő férfi vagyok és előszeretettel gyűjtöm is őket, bár ezt kevesen tudják. Nem feltétlen vetítene rám jó fényt, ha híre menne, az emberek hajlamosak rögtön holmi alkoholizmushoz kapcsolni az ember egyszerű hobbiját. Kortyolok még egyet a vizespohárból és türelmesen várom a kérdéseit, míg előkészíti a telefont. Egek, régimódi vagyok, hogy diktafont vártam, azoknak még volt valami hangulata.
-Igazán figyelmes Öntől, de nincs szükségem felkészülési időre. Nem vizsgán vagyok. - Mosolygok rá, hogy nincsenek titkaim, nem kell átgondolnom a válaszaim, legalább is nem úgy, ahogy Ő gondolja. Koccintásra is emelem poharam miután megkaptuk a kérteket, majd míg végig a szemébe nézek az italból is elfogyasztok egy öblösebb kortyot. Igen, kedvelem ezt az ízvilágot, tizenkét éves legalább. Kellemes.
-Pontosan mire kíváncsi Ms. Lane? Az életrajzomra, a motivációimra, a szabadidős tevékenységeimre? Segítsen ki, ritkán beszélek magamról. Gondolom megérti, mivel ez nem egy randevú vélhetően célzott kérdései vannak, nem általánosan kíván megismerni. - Somolygok tovább poharam mögül és finoman tolom elé épp csak az étlapot. Nem szeretném ha éhesen menne haza vagy hogy a fejébe szálljon az alkohol, bár kétségtelen akkor nagyon vidám interjú lenne. Mielőtt azonban kérdezne még hozzáteszem pár gondolatom.
-Mindenek előtt kérem had mondjam el, igazán csinos ma este, szinte bűntudatom van megakadályoztam a többi férfivendéget, hogy lopva gyönyörködhessenek. Bár az interjút az általános éttermi hangzavar nem segítette volna elő, tehát talán megbocsátják. - Visszafogott mosollyal figyelem, várva mire kíváncsi. Mert valami érdekli, ebben teljesen bizonyos vagyok.
-Egy új kollégában mindig ott a potenciális lehetőség, reméljük bírni fogja a tempót Mr. White alatt. Vagy... Ön mellett. - Ha nem, akkor engem ugyebár nem érint, bár sajnálattal hallottam Ms. Grant elment, kedvemre volt a stílusa. Talán mert neki van stílusa, nem minden riporterről mondható ez el. A szemben ülő kapcsán sem jutottam még dűlőre, ám talán ma megtörténik ez is. Ajánlom is magam mellett az ital- és étlapot szintén, majd mikor hallom mit kér a hölgy épp csak felszalad a szemöldököm, azt hiszem sikerült meglepnie.
-Némi folyékony bátorságra szorul, Ms. Lane? - Kérdezem somolyogva, majd biccentek és intem is a pincért, aki ma csak a miénk. Nem szeretek várni, ugyebár, időpazarlás és az idő megfizethetetlen.
-Két pohár Ardbeg whiskyt legyen szíves. Remélem kedveli a malátawhiskyt. - A végét már nem a pincérnek, hanem a hölgynek szánom, lévén én nagy whisky kedvelő férfi vagyok és előszeretettel gyűjtöm is őket, bár ezt kevesen tudják. Nem feltétlen vetítene rám jó fényt, ha híre menne, az emberek hajlamosak rögtön holmi alkoholizmushoz kapcsolni az ember egyszerű hobbiját. Kortyolok még egyet a vizespohárból és türelmesen várom a kérdéseit, míg előkészíti a telefont. Egek, régimódi vagyok, hogy diktafont vártam, azoknak még volt valami hangulata.
-Igazán figyelmes Öntől, de nincs szükségem felkészülési időre. Nem vizsgán vagyok. - Mosolygok rá, hogy nincsenek titkaim, nem kell átgondolnom a válaszaim, legalább is nem úgy, ahogy Ő gondolja. Koccintásra is emelem poharam miután megkaptuk a kérteket, majd míg végig a szemébe nézek az italból is elfogyasztok egy öblösebb kortyot. Igen, kedvelem ezt az ízvilágot, tizenkét éves legalább. Kellemes.
-Pontosan mire kíváncsi Ms. Lane? Az életrajzomra, a motivációimra, a szabadidős tevékenységeimre? Segítsen ki, ritkán beszélek magamról. Gondolom megérti, mivel ez nem egy randevú vélhetően célzott kérdései vannak, nem általánosan kíván megismerni. - Somolygok tovább poharam mögül és finoman tolom elé épp csak az étlapot. Nem szeretném ha éhesen menne haza vagy hogy a fejébe szálljon az alkohol, bár kétségtelen akkor nagyon vidám interjú lenne. Mielőtt azonban kérdezne még hozzáteszem pár gondolatom.
-Mindenek előtt kérem had mondjam el, igazán csinos ma este, szinte bűntudatom van megakadályoztam a többi férfivendéget, hogy lopva gyönyörködhessenek. Bár az interjút az általános éttermi hangzavar nem segítette volna elő, tehát talán megbocsátják. - Visszafogott mosollyal figyelem, várva mire kíváncsi. Mert valami érdekli, ebben teljesen bizonyos vagyok.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
Csupán szórakozottan bólintok.
- Igen, de úgy tűnik eléggé strapabíró újonc, véleményem szerint nem lesz problémája, már most jól alkalmazkodik, és tehetségesnek bizonyul. - de ezeket persze nem kötöm az orra alá, nem szeretném ha elbízná magát, még a végén a fejemre nő. Nem mulasztom el a dicséreteket, illetve ha elismerem a munkáját, mert fontos a pozitív megerősítés. Viszont csak adagokban, és nem szabad túlzásba esni vele.
- Tudom nem valami nőies ital, az apám hibája. - mosolyodom el sejtelmesen, természetesen ezt nem úgy értem, hogy ő szoktatott volna rá. Csak mikor tini lány ezt az egyet tudja ellopni... valószínűleg genetika. - Semmi rossz nincs abban, ha kicsit ellazul az ember, szabadabban tud beszélgetni. - billentem oldalra a fejem, kiss célozgatásomra. Soha senki nem tudott személyes dolgokat megtudni Lex Luthor-ról, nekem pedig itt az esélyem rá, amit jó ha nem baltázok el.
Elismerően biccentek a választására, nem hiszem hogy azt a márkát kóstoltam volna, viszont hallottam róla. Fiókban tartva Jack Daniels volt, akkor ittam skót whiskyt valami nemesebbet, aminek esküszöm a nevét se tudom felidézni, mikor leérettségiztem.
- Leginkább lelkileg gondoltam a felkészülést. Nem igazán szokott magáról beszélni, nem engedi túl közel magához az embereket, hogy megismerhessék. Viszont csak úgy nyerheti el a bizalmukat.
Kicsit előre dőlök, és az asztalra támaszkodom. Megnyomom a felvételt.
- Magára. Igen, ha a hobbik is beleszámítanak. Nem akarom megsérteni Mr. Luthor, de az édesapjának és a Luthorcorpnak nincs valami jó híre. Ön mivel új céget alapított, a saját nevén, feltételezem kiakar lépni az apja árnyékából. Miért? Ön jobb nevet szeretne szerezni a cégének? Milyen ember maga, mi a célja a céggel, miért bízzanak meg az emberek abban, amit őn adni akar nekik? - a dicséretre csupán jól begyakorolt pokerface-el nézek rá. Ritkán találkozik az ember ilyen úriemberrel, és nem igazán szoktam hozzá. Nem vagyok a nőiesség mintapéldánya, csak ha a munka megkívánja húzok egyáltalán szoknyát. Így dicséret se sokat ér, a férfi kollégák meg mintha félnének tőlem, Jimmy pedig aranyos, mindenkit dicsér, így nem emelem ki magam túlságosan.
- Köszönöm a bókot, igazán kedves. Ön is eléggé fess. - mosolyodom el, de ez inkább harcias mosoly, nem tereli el a figyelmem. Ma addig nem megyek haza, amíg minden kérdésemre nem kapok egyenes választ. Alig várom, hogy megizzasszam, de az is lehet ő is megfog engem, nagyon diplomatikus, és mindeddig féltve őrzött minden információt magáról.
- Igen, de úgy tűnik eléggé strapabíró újonc, véleményem szerint nem lesz problémája, már most jól alkalmazkodik, és tehetségesnek bizonyul. - de ezeket persze nem kötöm az orra alá, nem szeretném ha elbízná magát, még a végén a fejemre nő. Nem mulasztom el a dicséreteket, illetve ha elismerem a munkáját, mert fontos a pozitív megerősítés. Viszont csak adagokban, és nem szabad túlzásba esni vele.
- Tudom nem valami nőies ital, az apám hibája. - mosolyodom el sejtelmesen, természetesen ezt nem úgy értem, hogy ő szoktatott volna rá. Csak mikor tini lány ezt az egyet tudja ellopni... valószínűleg genetika. - Semmi rossz nincs abban, ha kicsit ellazul az ember, szabadabban tud beszélgetni. - billentem oldalra a fejem, kiss célozgatásomra. Soha senki nem tudott személyes dolgokat megtudni Lex Luthor-ról, nekem pedig itt az esélyem rá, amit jó ha nem baltázok el.
Elismerően biccentek a választására, nem hiszem hogy azt a márkát kóstoltam volna, viszont hallottam róla. Fiókban tartva Jack Daniels volt, akkor ittam skót whiskyt valami nemesebbet, aminek esküszöm a nevét se tudom felidézni, mikor leérettségiztem.
- Leginkább lelkileg gondoltam a felkészülést. Nem igazán szokott magáról beszélni, nem engedi túl közel magához az embereket, hogy megismerhessék. Viszont csak úgy nyerheti el a bizalmukat.
Kicsit előre dőlök, és az asztalra támaszkodom. Megnyomom a felvételt.
- Magára. Igen, ha a hobbik is beleszámítanak. Nem akarom megsérteni Mr. Luthor, de az édesapjának és a Luthorcorpnak nincs valami jó híre. Ön mivel új céget alapított, a saját nevén, feltételezem kiakar lépni az apja árnyékából. Miért? Ön jobb nevet szeretne szerezni a cégének? Milyen ember maga, mi a célja a céggel, miért bízzanak meg az emberek abban, amit őn adni akar nekik? - a dicséretre csupán jól begyakorolt pokerface-el nézek rá. Ritkán találkozik az ember ilyen úriemberrel, és nem igazán szoktam hozzá. Nem vagyok a nőiesség mintapéldánya, csak ha a munka megkívánja húzok egyáltalán szoknyát. Így dicséret se sokat ér, a férfi kollégák meg mintha félnének tőlem, Jimmy pedig aranyos, mindenkit dicsér, így nem emelem ki magam túlságosan.
- Köszönöm a bókot, igazán kedves. Ön is eléggé fess. - mosolyodom el, de ez inkább harcias mosoly, nem tereli el a figyelmem. Ma addig nem megyek haza, amíg minden kérdésemre nem kapok egyenes választ. Alig várom, hogy megizzasszam, de az is lehet ő is megfog engem, nagyon diplomatikus, és mindeddig féltve őrzött minden információt magáról.
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
_________________
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
Bólintok magam is az új riporterről hallottakra.
-Nos, ha így van, akkor minden bizonnyal hamarosan tőle is tudunk vezető cikkeket olvasni. - Akkor vélhetően érdekelni fog a neve és a többi, jelenleg azonban a szemben ülőn kívül aligha köt le más.
-A jó ízlést nem nevezném éppenséggel hibának. - Legalább is az én szememben a kifinomultság és a minőségre való igény semmiképpen sem negatív töltettel bíró dolgok.
-Örülök, ha szabadabban kíván beszélgetni velem. - Somolygok még kicsit az ital miatt, mert noha kedvemre lenne valami kellemes éjszakai, kétszemélyes, ágyat általában igénylő dologba keveredni, mégsem gondolnám ez lenne a célja a nőnek. Ő egy riporter s mint olyan, fenttartásokkal szükséges kezelni. Emiatt is van az, hogy nem megyek elébe a válaszoknak, megvárom előbb a kérdéseket.
-A bizalom nagyon érdekes dolog, tudja? Van hogy éppoly' egyszerű megszerezni, mint elveszteni. Nem gondolnám az univerzum tartós dolgai közé sorolni. Tapasztalataim szerint pedig az emberek java nem a személyes vonatkozásom miatt fog jobban vagy kevésbé kedvelni, maximum érteni érthetnének jobban, de az üzletben ez marginális elv. - Mert lehet csinálok száz jó dolgot és még egy tucat kellemeset, de egyetlen hihető mocskolódás irányomba rögtön szertefoszlat mindent. No meg... megtanultam a feladataimra koncentráljak, ne ácsingózzam holmi elismerésre, főleg ne idegenekére, amik semmit sem jelentettek soha nekem. Nos tehát kérdezzen, mi érdekli, meglátom mennyit osztok meg vele és a világgal.
-Jó sok kérdés egyszerre, ha elfogad egy tanácsot, egyszerre egy célravezetőbb. - Mosolygok, mert nem esik nehezemre értelmezni mire is kíváncsi, épp csak átgondolom a választ. Addig bókolok neki, mert valóban csinos, ezt pedig illik elismerni a hölgytársaságnak. Egy apró biccentéssel fogadom a viszonzást, majd belül jót szórakozom azt hiszi ostromlom. Meglehet valóban így van, de az feltűnik nehezen boldogul az ilyen szócsokrok között lavírozva.
-Ami a kérdéseit illeti... komplex. Szerintem semmi újat nem mondok azzal, ha saját erőből és saját tudásból kívánok elérni valamit, nem pedig készen kapva. Apám tőlem független személy, így tetteit és döntéseit is önállóan hozza meg, nincs okom vagy jogom bíráskodni felette, jelenleg versenytársam a cége és Ő maga a piacon, emiatt is tartózkodnék a véleményformálástól. - Előbb tisztázzuk ezt, etikátlan és amatőr dolog lenne tőlem bármilyen véleményt is formálni apámról vagy a cégéről. Amúgy se beszélnék róluk, de ez más lapra tartozik.
-Valamint... nem gondolnám ne tudná mik a céljaim a cégemmel, elvégre legutóbb másról se beszéltünk mi is a LexCorp létrejöttének oka. Alternatív megoldások, fejlődés, mindezt a tudomány által. A tudomány attól gyönyörű, Ms. Lane, hogy pártatlan, független és tényeken, bizonyításokon alapszik. Ha egy eredmény jó, önmagát dicséri, nem szükséges hozzá más. Én a tudást és a pénzt adom ahhoz, hogy valami új és korszakalkotó létrejöhessen. Nem bennem kell bízniuk az embereknek, hanem abban, hogy az emberiség képes haladni, tanulni a hibáiból és önállóan jobbá tenni a világot. - Az apám miatt kétlem jó érzéssel mondaná ki bárki azt a nevet, hogy Luthor, de ha már emlékezni fognak erre a névre azt akarom miattam legyen, én töltsek bele tartalmat, hatalmat, maradandót és nem az apám. Erre igazából jó esélyeim vannak, ambiciózus is vagyok, több se kell.
-A hobbim amúgy például a komolyzene, a sportok... nem igen különbözöm egy átlagos férfitól, attól tartok. - Nézek rá, majd kortyolok még az italból, hagyva számat elöntse az erős íz.
-Érdekelne mit gondolt, milyen válasz fog érkezni tőlem... megeshet akad közös szenvedély is. - Ez egy beszélgetés, nem kell egyirányúnak lennie az információmegosztásnak. Persze minden a hölgytől függ, elvileg.
-Nos, ha így van, akkor minden bizonnyal hamarosan tőle is tudunk vezető cikkeket olvasni. - Akkor vélhetően érdekelni fog a neve és a többi, jelenleg azonban a szemben ülőn kívül aligha köt le más.
-A jó ízlést nem nevezném éppenséggel hibának. - Legalább is az én szememben a kifinomultság és a minőségre való igény semmiképpen sem negatív töltettel bíró dolgok.
-Örülök, ha szabadabban kíván beszélgetni velem. - Somolygok még kicsit az ital miatt, mert noha kedvemre lenne valami kellemes éjszakai, kétszemélyes, ágyat általában igénylő dologba keveredni, mégsem gondolnám ez lenne a célja a nőnek. Ő egy riporter s mint olyan, fenttartásokkal szükséges kezelni. Emiatt is van az, hogy nem megyek elébe a válaszoknak, megvárom előbb a kérdéseket.
-A bizalom nagyon érdekes dolog, tudja? Van hogy éppoly' egyszerű megszerezni, mint elveszteni. Nem gondolnám az univerzum tartós dolgai közé sorolni. Tapasztalataim szerint pedig az emberek java nem a személyes vonatkozásom miatt fog jobban vagy kevésbé kedvelni, maximum érteni érthetnének jobban, de az üzletben ez marginális elv. - Mert lehet csinálok száz jó dolgot és még egy tucat kellemeset, de egyetlen hihető mocskolódás irányomba rögtön szertefoszlat mindent. No meg... megtanultam a feladataimra koncentráljak, ne ácsingózzam holmi elismerésre, főleg ne idegenekére, amik semmit sem jelentettek soha nekem. Nos tehát kérdezzen, mi érdekli, meglátom mennyit osztok meg vele és a világgal.
-Jó sok kérdés egyszerre, ha elfogad egy tanácsot, egyszerre egy célravezetőbb. - Mosolygok, mert nem esik nehezemre értelmezni mire is kíváncsi, épp csak átgondolom a választ. Addig bókolok neki, mert valóban csinos, ezt pedig illik elismerni a hölgytársaságnak. Egy apró biccentéssel fogadom a viszonzást, majd belül jót szórakozom azt hiszi ostromlom. Meglehet valóban így van, de az feltűnik nehezen boldogul az ilyen szócsokrok között lavírozva.
-Ami a kérdéseit illeti... komplex. Szerintem semmi újat nem mondok azzal, ha saját erőből és saját tudásból kívánok elérni valamit, nem pedig készen kapva. Apám tőlem független személy, így tetteit és döntéseit is önállóan hozza meg, nincs okom vagy jogom bíráskodni felette, jelenleg versenytársam a cége és Ő maga a piacon, emiatt is tartózkodnék a véleményformálástól. - Előbb tisztázzuk ezt, etikátlan és amatőr dolog lenne tőlem bármilyen véleményt is formálni apámról vagy a cégéről. Amúgy se beszélnék róluk, de ez más lapra tartozik.
-Valamint... nem gondolnám ne tudná mik a céljaim a cégemmel, elvégre legutóbb másról se beszéltünk mi is a LexCorp létrejöttének oka. Alternatív megoldások, fejlődés, mindezt a tudomány által. A tudomány attól gyönyörű, Ms. Lane, hogy pártatlan, független és tényeken, bizonyításokon alapszik. Ha egy eredmény jó, önmagát dicséri, nem szükséges hozzá más. Én a tudást és a pénzt adom ahhoz, hogy valami új és korszakalkotó létrejöhessen. Nem bennem kell bízniuk az embereknek, hanem abban, hogy az emberiség képes haladni, tanulni a hibáiból és önállóan jobbá tenni a világot. - Az apám miatt kétlem jó érzéssel mondaná ki bárki azt a nevet, hogy Luthor, de ha már emlékezni fognak erre a névre azt akarom miattam legyen, én töltsek bele tartalmat, hatalmat, maradandót és nem az apám. Erre igazából jó esélyeim vannak, ambiciózus is vagyok, több se kell.
-A hobbim amúgy például a komolyzene, a sportok... nem igen különbözöm egy átlagos férfitól, attól tartok. - Nézek rá, majd kortyolok még az italból, hagyva számat elöntse az erős íz.
-Érdekelne mit gondolt, milyen válasz fog érkezni tőlem... megeshet akad közös szenvedély is. - Ez egy beszélgetés, nem kell egyirányúnak lennie az információmegosztásnak. Persze minden a hölgytől függ, elvileg.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
- Még az is lehet. - mondom tőlem nem éppen megszokott bizalommal és kedvességgel, nem tudom Clark Kentnek van némi varázsereje, amivel az újai köré tudja csavarni az embereket. Még belőlem is kihozza, hogy dicsérjem, ehhez erős mágia szükséges.
Érdeklődve hallgatom, érdekesnek találom a bizalmat kifejtő monológját, ugyanis kevés annyira bizalmatlan ember van, mint én. A paranoia persze még nincs, olyan mélyre nem hiszem, hogy fogok süllyedni, ugyanis megbízom emberekbe, de azt kikel érdemelni. Nem hiába nincs sok barátom.
- Nem is mondtam, hogy az miatt fogja kedvelni az emberiség. Csupán arra akartam kilyukadni, hogy ha jobban ismernék nem lenne olyan, rémisztő. Már elnézést kérek a nyerségemért. Az átlag ember, a Luthort látja önben, és nem Lex-et. A bizalmatlansághoz már épp elég nekik, ha Luthornak nézik. Én ezzel csupán lehetőséget próbálok magának nyújtani, hogy megérthessük kicsoda, ha már forradalmian új technológiáját akarja az emberekkel megszerettetni/eladni.
Arra hogy jó sok kérdést teszek fel egyszerre, csak elmosolyodom. Sokan mondták már, hogy leteperem az embert, és rámenős vagyok. De többször el is érem azt, amit akarok. Miután az italt megkapjuk megpörgetem kicsit az üvegében.
- Csak felsoroltam, hogy mire lennék kíváncsi, mire lennének az emberek kíváncsiak, önnek csak mesélnie kelljen, ne kelljen pontokba szedve megállnunk. - mosolyodom el kedvesen, majd feltartom a poharat. - Egészségünkre. - arról nem is beszélve, azért is szeretem minden kérdésemet ami eszembe jut feltennem, hogy a válaszok közben ne felejtsem el a további kérdéseimet. Ahhoz képest pedig elég keveset kérdeztem.
- A cég céljait valóban megbeszéltük. Tudjuk már mit szeretne adni az emberiségnek. Azon belül is magára volnék kíváncsi mi vezérelte Önt, és miért nem apjával együtt valósította meg mindezt. Felül akar emelkedni rajta, vagy egyszerűen jobbá akarja tenni a világot, vagy csak a nyereség vezérli? - az emberiség képes fejlődni, de vajon merre? Ebben értek ebben Lex-el, de sajnos az embereket vezérelni kell, egy példakép kell nekik. Ha látják mondjuk, hogy Mr. Luthor a jó felé halad, hogy bizalmat akar a néptől, és engedni, hogy segítsen a fejlődésben, az az emberekből is talán, talán a pozitívat tudná kihozni. Ezért is szeretnék minél személyesebb választ Mr. Luthortól, de ha nem megy, sajnos nem tudok olyan cikket írni róla,ami újdonság legyen, és ami jó színben tüntetné fel őt, ugyanis a közvélemény szerint, nagyon ellenségesek vele az emberek. Viszont látom, hogy Lex ennél sokkal több. - Kérem segítsen. - mosolyodom el. Én nem csak egy holmi riporter vagyok, aki csak a sikert hajkurássza. Én az igazságot keresem, és akarom megmutatni a világnak.
- A komolyzene valósággal egyértelmű volt számomra, így erre számítottam. Ami azt illeti szöges ellentéte az én stílusom. - mosolyodom el, szerintem a én néha kemény rock stílusú zenéimmel megörjíteném. - Sport például? Egyedül én a taxi utáni futásban jeleskedem mostanában, de ha nagyon érdekli remekel küzdősportokban. - tapasztalataim alapján az ember jobban megnyílik ha ő is kap némi csontot, így nem érzi magát teljesen kifaggatva. Ha ennyin múlik, hiába nem én vagyok a riport alany, de szívesen válaszolok.
- Nyugodtan hasonló dolgokat meséljem magáról, a lényeg, hogy legyen bizonyíték rá, hogy Ön egy átlagos ember, mint bárki más.
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
Mivel nem ismerem a hölgyet, nem tudom megítélni különös vagy megszokott tőle mások dicsérete, nem is elmélkedem rajta. A bizalmon, mint fogalmon ellenben szokásom, ezért is mondom számára amit.
-Rémisztő? Nehéz eldöntenem ez bók vagy aggodalomra adjon okot. - Rémisztőnek sem szoktak hívni, mármint az alkalmazottjaim olykor, ha ideges vagyok egy rossz kalkuláció miatt vagy mert csúszik a határidő, akkor valóban sajnálom aki az utamba keveredik, de alapjáraton aligha gondolnám az volnék. Ki is fejti azon nyomban mire gondol én pedig türelmesen végighallgatom, saját érdekem is. Bármennyire el kívánom nyomni az érzést, érdekeljen mások véleménye, mindig is bennem volt holmi vágy a megértettségre, azt hiszem. -Nos... azt nem dönthetem el, kinek a génjeit örököltem, de azt igen, mihez kezdek vele. Ez mindenkire igaz a Földön és ha nevet is változtatnék nem másítana meg semmit. Vállalom aki vagyok és azt is honnan jöttem. Még ha egyeseknek ez rémisztőnek is hat, de csak attól félnek az emberek amit nem ismernek. A kutatásaim pedig ismertek. Nincs takargatnivalóm, még ha sokan úgy is gondolják, akad. - Nem vagyok naiv, mindenki azt hiszi ez valami csel vagy fedőtörténet valami borzalmas előszeleként, pedig nem én vagyok a veszély, hanem azok, akik önbíráskodva írják felül a világunk. Ha másban nem, legalább abban egyetértünk az ital finom, ez is valami. Főleg mert mint hallom sok minden érdekli, amivel nincs baj, természetesen. Egy riporter kevés kérdéssel legalább annyit ér mint egy szakács csupán sóval fűszer gyanánt. Nehéz kielégítőt alkotnia úgy.
-Nekem nincs kifogásom a rendszerezés ellen. Szeretem a struktúrát, attól tartok. - Nem én leszek az embere, ha arra vár, üljek finom szeszt kortyolgatva és nosztalgiázzak, anekdotázzak. A poharat minden esetre emelem vele, kortyolok is, ahogy illik, majd meglehet nem azt a választ válaszolom amit hallani szeretne, de ugyebár a válaszok nem is így működnek. A szavai mögül mondjuk kihallom a szkepticizmust, apró mosolyom jelzi csupán megtettem, nem kapkodom el a választ.
-Maga szerint mi hajt egy kutató elmét? Az apám üzletember elsősorban. Én a tudomány embere vagyok. Önt mi vezérelte, hogy ne az apja mellett dolgozzon a hadseregnél? Meg merem kockáztatni, az, hogy megvalósítsa önmagát. Hogy amikor kimondják Lane, Ön jusson eszükbe, az Ön cikkei és nem más. El kell keserítsem, de pont ugyan úgy működöm, mint a legtöbb elsőszülött a családban, akinek nagy emberek a szülei. - Ezzel nem mondtam semmi konkrétat magamról, mégis kihallhat belőle amit akar, okkal említve példának Őt. Bizonyára Ő sem gondolta úgy ülök le vele beszélgetni, hogy semmit se tudok róla. Ha nem is személyes dolgokat, de tényeket.
-Hogyne, parancsoljon. - Segítek, ha tudok, bár ígérni sosem ígérek semmit. Az a legkegyetlenebb illúzió, mert mindig ott az esély, belebukik az ember. Annyit viszont elárulhatok mivel töltöm a szabadidőm egy részét, aki nagyon meg akarja tudni úgy is kideríti.
-Oh, gondolja? A legtöbb kortárs dallam a nagyokon alapszik, a klasszikusokon. Minden csupa Dúr, moll, hármashangzat vagy azok fordítottjai. - A zene egy roppant összetett rendszer, kedvemre van, bár a letisztult szépséget valóban többre értékelem, mint a mai... túl buta vagy túl zajos dallamokat. Ezzel nem tudok mit kezdeni, zavaróak.
-Az önvédelem, kiváltképp egy riporternél nagyon is fontos. Bár jármű után sosem futnék, balesetveszélyes, ugye tudja? Mmm... nos, kedvelem a lovaglást, a harcművészetek bölcsességeit magam is, de például a biliárdot is. Lényegében sok fajta testmozgást preferálok, tartom, hogy szükséges az egyensúly az egyén életében, mind szellemileg mind fizikailag. - Gyerekkoromtól erre lettem nevelve, talán nem furcsa, az iskolai eredményeim is nyilvánosak, így az is mindenfélén részt vettem fiatalon is.
-Tudja, azért nem nevez soha senki átlagosnak, mert a közeg és a vagyon ami a Luthor névvel jár nem átlagos. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy attól, hogy anyagilag a leendő unokámnak sem kell majd aggódnia nem jelenti azt, ne lennének hasonló gondjaim mint mondjuk a nálam dolgozó takarítók egyikének. De az is tény, hogy átlag feletti intelligenciával rendelkezem, ami ugyan olyan átok mint áldás. Kétlem sokan elmélkednének magányos óráikban olyan problémákon, mint a Birch és Swinnerton-Dyer-sejtés vagy a Navier–Stokes-egyenletek vagy hogy egy jóval régebbi rejtélyt idézzek Eukleidésztől: Az ikerprímekből tényleg végtelen sok van? - Nevetem el halkan, hiába nevetek ritkán, de tisztában vagyok azzal, miért vagyok magányos. A tudós elmék átka ez. Nehéz olyan hozzánk hasonlót találni ekkora IQ-val, aki valóban inspirál és nem demoralizál. -És van egy olyan sejtésem, hogy most vesztettem el kegyed érdeklődését. Javaslom rendeljen valami ételt, az kárpótolni fogja, a szakács az egyik francia remekek közül való. - Iszom ki a poharam, hogy intsek a pincérnek, töltsön nekünk még, majd türelmes mosollyal nézek a riporter felé. Attól tartok, ha engem hagy beszélni nem fog tudni követni, kérdezzen a saját ritmusa szerint.
-Rémisztő? Nehéz eldöntenem ez bók vagy aggodalomra adjon okot. - Rémisztőnek sem szoktak hívni, mármint az alkalmazottjaim olykor, ha ideges vagyok egy rossz kalkuláció miatt vagy mert csúszik a határidő, akkor valóban sajnálom aki az utamba keveredik, de alapjáraton aligha gondolnám az volnék. Ki is fejti azon nyomban mire gondol én pedig türelmesen végighallgatom, saját érdekem is. Bármennyire el kívánom nyomni az érzést, érdekeljen mások véleménye, mindig is bennem volt holmi vágy a megértettségre, azt hiszem. -Nos... azt nem dönthetem el, kinek a génjeit örököltem, de azt igen, mihez kezdek vele. Ez mindenkire igaz a Földön és ha nevet is változtatnék nem másítana meg semmit. Vállalom aki vagyok és azt is honnan jöttem. Még ha egyeseknek ez rémisztőnek is hat, de csak attól félnek az emberek amit nem ismernek. A kutatásaim pedig ismertek. Nincs takargatnivalóm, még ha sokan úgy is gondolják, akad. - Nem vagyok naiv, mindenki azt hiszi ez valami csel vagy fedőtörténet valami borzalmas előszeleként, pedig nem én vagyok a veszély, hanem azok, akik önbíráskodva írják felül a világunk. Ha másban nem, legalább abban egyetértünk az ital finom, ez is valami. Főleg mert mint hallom sok minden érdekli, amivel nincs baj, természetesen. Egy riporter kevés kérdéssel legalább annyit ér mint egy szakács csupán sóval fűszer gyanánt. Nehéz kielégítőt alkotnia úgy.
-Nekem nincs kifogásom a rendszerezés ellen. Szeretem a struktúrát, attól tartok. - Nem én leszek az embere, ha arra vár, üljek finom szeszt kortyolgatva és nosztalgiázzak, anekdotázzak. A poharat minden esetre emelem vele, kortyolok is, ahogy illik, majd meglehet nem azt a választ válaszolom amit hallani szeretne, de ugyebár a válaszok nem is így működnek. A szavai mögül mondjuk kihallom a szkepticizmust, apró mosolyom jelzi csupán megtettem, nem kapkodom el a választ.
-Maga szerint mi hajt egy kutató elmét? Az apám üzletember elsősorban. Én a tudomány embere vagyok. Önt mi vezérelte, hogy ne az apja mellett dolgozzon a hadseregnél? Meg merem kockáztatni, az, hogy megvalósítsa önmagát. Hogy amikor kimondják Lane, Ön jusson eszükbe, az Ön cikkei és nem más. El kell keserítsem, de pont ugyan úgy működöm, mint a legtöbb elsőszülött a családban, akinek nagy emberek a szülei. - Ezzel nem mondtam semmi konkrétat magamról, mégis kihallhat belőle amit akar, okkal említve példának Őt. Bizonyára Ő sem gondolta úgy ülök le vele beszélgetni, hogy semmit se tudok róla. Ha nem is személyes dolgokat, de tényeket.
-Hogyne, parancsoljon. - Segítek, ha tudok, bár ígérni sosem ígérek semmit. Az a legkegyetlenebb illúzió, mert mindig ott az esély, belebukik az ember. Annyit viszont elárulhatok mivel töltöm a szabadidőm egy részét, aki nagyon meg akarja tudni úgy is kideríti.
-Oh, gondolja? A legtöbb kortárs dallam a nagyokon alapszik, a klasszikusokon. Minden csupa Dúr, moll, hármashangzat vagy azok fordítottjai. - A zene egy roppant összetett rendszer, kedvemre van, bár a letisztult szépséget valóban többre értékelem, mint a mai... túl buta vagy túl zajos dallamokat. Ezzel nem tudok mit kezdeni, zavaróak.
-Az önvédelem, kiváltképp egy riporternél nagyon is fontos. Bár jármű után sosem futnék, balesetveszélyes, ugye tudja? Mmm... nos, kedvelem a lovaglást, a harcművészetek bölcsességeit magam is, de például a biliárdot is. Lényegében sok fajta testmozgást preferálok, tartom, hogy szükséges az egyensúly az egyén életében, mind szellemileg mind fizikailag. - Gyerekkoromtól erre lettem nevelve, talán nem furcsa, az iskolai eredményeim is nyilvánosak, így az is mindenfélén részt vettem fiatalon is.
-Tudja, azért nem nevez soha senki átlagosnak, mert a közeg és a vagyon ami a Luthor névvel jár nem átlagos. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy attól, hogy anyagilag a leendő unokámnak sem kell majd aggódnia nem jelenti azt, ne lennének hasonló gondjaim mint mondjuk a nálam dolgozó takarítók egyikének. De az is tény, hogy átlag feletti intelligenciával rendelkezem, ami ugyan olyan átok mint áldás. Kétlem sokan elmélkednének magányos óráikban olyan problémákon, mint a Birch és Swinnerton-Dyer-sejtés vagy a Navier–Stokes-egyenletek vagy hogy egy jóval régebbi rejtélyt idézzek Eukleidésztől: Az ikerprímekből tényleg végtelen sok van? - Nevetem el halkan, hiába nevetek ritkán, de tisztában vagyok azzal, miért vagyok magányos. A tudós elmék átka ez. Nehéz olyan hozzánk hasonlót találni ekkora IQ-val, aki valóban inspirál és nem demoralizál. -És van egy olyan sejtésem, hogy most vesztettem el kegyed érdeklődését. Javaslom rendeljen valami ételt, az kárpótolni fogja, a szakács az egyik francia remekek közül való. - Iszom ki a poharam, hogy intsek a pincérnek, töltsön nekünk még, majd türelmes mosollyal nézek a riporter felé. Attól tartok, ha engem hagy beszélni nem fog tudni követni, kérdezzen a saját ritmusa szerint.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
Feltettem a kérdéseimet, így a továbbiakban nekem csak hallgatnom kell a válaszait, és fejben feldolgozni őket, hogy még mire is tudnék rákérdezni. Tényleg a múltkori interjú inkább szakmai volt, most róla szeretnék írni, ha már ilyen fajta lehetőségem van. Hiszen soha senkinek nem adott személyes interjút. Ha ezért cserébe át kell adnom magam az ártatlan flörtnek hát legyen. Néha be kell valljam magamnak is fel kell használnom női bájaimat - természetesen keretek között.
A válaszai épp olyan homályosak, mint ahogy kielégítőek. Személyesek de épp úgy nem add kerek válaszokat. Erre számítottam. Túlontúl erőszakos se szeretnék lenni vele, nem akarok elrémiszteni, meg már megtanultam a hatalmas embereknek nagy... hatalmuk van, a karrieremet se szeretném némi türelmetlenség miatt kockára tenni.
- Köszönöm Mr. Luthor az őszinte válaszokat. - mosolyodom el. Kérdésem lett volna, hogy nem gondolkodott e el más vonalon mint a tudomány, de nyilván nem egy ostoba emberről beszélünk, ami azt illet szinte már rémisztő az intelligenciája.
- Természetesen jómagam is úgy gondolom, hogy nem szabad, hogy a család meghatározzon minket. Ez mi sem természetesebb. - válaszolom, ezeket sajnos az emberek szájába kell rágni. Egy átlag ember már mesterien űzi azt, hogy elítéljen másokat, álszentség az egész.
- Igen hasznos az önvédelem a szakmámban. - legalábbis, ahogy én űzöm a szakmát, kell a biztosítás az biztos. Csak bólintok a többi válaszára, ezeket majd szépen felsorolom a cikkemben.
- Ugyan nem vesztette el az érdeklődésem, ezzel is csak minél többet tudok meg magáról, és erről szól az interjú. - mosolyodom el, már lassan összegyűlik egy anyagnyi információ.
- És Mr. Luthor, ha nem vagyok túl tolakodó. - dehogynem vagyok. - Az édesapjával milyen a viszonya? Most hogy külön váltak? Jót tett maguknak vagy már inkább versenytársnak számítanak?
Közben felajánlja, hogy ételt is rendeljek, de nem igazán van étvágyam. Visszatért a bátorságom ugyan, de nincs étvágyam. Viszont kíváncsi lennék milyen ételt rendelne számomra, így belemegyek.
- Köszönöm, magára bízom, lepjen meg. - mosolyodom el kedvesen. Csak ne tengeri herkentyű legyen, vagy csiga, és akkor nyert ügye van nálam.,
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
-Ezért kért interjút, nem? - Nem a két szép kék szememért, bár nem mondom ne lenne hízelgő, ám azt hiszem kinőttem a playboy szerepemből pár éve. Ami meg a felmenőim, azon belül is az apám illeti... mások vagyunk. Bólintok is mikor egyetértését fejezi ki, elvégre ha az apám érdekelné vele beszélgetne. Állítólag Ő sokkal készségesebb riportalany, kedvelik a nők is, bár nem tudom valaha félrelépett-e. Nem is akarom megtudni. Ami pedig a kikapcsolódás más aspektusait illeti... nem gondolnám speciális igényeim lennének. Mégis hajlamos vagyok olyan összetett és eleddig megoldatlan kérdéseken és matematikai tételeken agyalni, ami hogy is fogalmazzak... üres zagyvaság a hozzá nem értő elmének, nem csoda hát, ha nehéz velem olykor kommunikálni. Nem fogom zokon venni, ha a riporterünk is elveszti a lelkesedését, az emberek általában haraggal reagálnak arra, hogy nem értenek valamit, kevésnek érzik magukat és tehetetlennek.
-Ha Ön mondja... - Akkor elhiszem, végső soron, ha olvassa egy másik tudós elme is a cikket - amire kevés esélyt látok, mi más jellegű olvasmányokat preferálunk - akkor talán vigaszra lel: nincs egyedül a gondolkodásmódjával. Arra épp csak elmosolyodom, hogy nem akar tolakodó lenni, melyik riporter nem az?
-Ahogy említettem, nem lenne bölcs bármit is mondanom egy olyan emberről, akinek a konkurenciája vagyok, se jót, se rosszat. - Ezen nem fog másítani hogy rám villantja magabiztos mosolyát, több kell ahhoz, hogy az apámról bármit is mondjak. Jóval több. Egyen inkább, a gondolkodáshoz szükséges az energia.
-Ahogy parancsolja. - Intem magunkhoz a pincért rövid gondolkodást követve, majd kérek egy-egy tál Soupe à l’oignon-t francia fülnek sem sértő kiejtéssel.
-Nem ismerek olyat, aki ne kedvelné a hagyományos francia konyhát. - Ez pedig egy elég népszerű hagymaleves marhahúslevesből, olvasztott sajttal. A hiedelemmel ellentétben a hagyományos francia konyha inkább parasztinak mondható receptekből áll, nincs benne sok puhatestű fogás, de még hal se. Igaz én ettem már kiváló kaviárt, de külföldön, nem itthon, így általában mellőzöm ezen fogásokat idehaza, megnyugodhat, ha nem is tudok róla volt benne ilyen aggodalom.
-És mondja, hogy jött rá, riporter akar lenni? Egyáltalán miért élvezi, hogy embereket kell faggatnia? - Számomra kényelmetlen hivatásnak hangzik, emiatt is kérdezek rá ilyen nyíltan, Ő mit talál benne szépnek? Mi hajtja előre?
-Ha Ön mondja... - Akkor elhiszem, végső soron, ha olvassa egy másik tudós elme is a cikket - amire kevés esélyt látok, mi más jellegű olvasmányokat preferálunk - akkor talán vigaszra lel: nincs egyedül a gondolkodásmódjával. Arra épp csak elmosolyodom, hogy nem akar tolakodó lenni, melyik riporter nem az?
-Ahogy említettem, nem lenne bölcs bármit is mondanom egy olyan emberről, akinek a konkurenciája vagyok, se jót, se rosszat. - Ezen nem fog másítani hogy rám villantja magabiztos mosolyát, több kell ahhoz, hogy az apámról bármit is mondjak. Jóval több. Egyen inkább, a gondolkodáshoz szükséges az energia.
-Ahogy parancsolja. - Intem magunkhoz a pincért rövid gondolkodást követve, majd kérek egy-egy tál Soupe à l’oignon-t francia fülnek sem sértő kiejtéssel.
-Nem ismerek olyat, aki ne kedvelné a hagyományos francia konyhát. - Ez pedig egy elég népszerű hagymaleves marhahúslevesből, olvasztott sajttal. A hiedelemmel ellentétben a hagyományos francia konyha inkább parasztinak mondható receptekből áll, nincs benne sok puhatestű fogás, de még hal se. Igaz én ettem már kiváló kaviárt, de külföldön, nem itthon, így általában mellőzöm ezen fogásokat idehaza, megnyugodhat, ha nem is tudok róla volt benne ilyen aggodalom.
-És mondja, hogy jött rá, riporter akar lenni? Egyáltalán miért élvezi, hogy embereket kell faggatnia? - Számomra kényelmetlen hivatásnak hangzik, emiatt is kérdezek rá ilyen nyíltan, Ő mit talál benne szépnek? Mi hajtja előre?
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
A válaszán csak elmosolyodom. Teljesen jogos, és teljesen ezt vártam, mint a többinél.
- Ennél diplomatikusabban nem is válaszolhatott volna, az apjával való kapcsolatáról. Azért köszönöm, hogy megpróbálta. - a mosoly végig az arcomon marad, az őszinte válaszom mellé. Én már annak is örülök, ha ennyit sikerült kisajtolnom belőle. Szóval én ezt mindenáron győzelemnek titulálom. Mikor az ételrendeléshez érünk, kikapcsolom a felvételt, még sem a csámcsogást szeretném hallani, ha további fontos információt fogok hallani, feljegyzetelem magamnak a telefonba.
Kíváncsi vagyok, hogy Mr. Luthor milyen ételt fog választani, csak reménykedni merem, hogy nem leszek rosszul tőle, és nem kell megsértenem azzal, hogy nem eszem meg.
- Őszinte leszek, eddig kimaradt az életemből a Francia étel. Szeretem az olasz tésztákat, amerikai hamburgert, japán sushi. De valahogy a francia sose vonzott. Kíváncsian várom.
A kérdése meglep, őszintén nem igazán tudom miként reagáljak. Interjúztatni jöttem ide, most ez a vacsora, és hogy ő kérdezz tőlem személyeset inkább tűnik ez az egész randevúnak. Mély levegőt veszek, és igyekszem össze szedni magam. Gyerünk Lois, kedvesnek kell lenned. Nem szabad elrontanom az estét.
- Amikor riporterből így válik riportalany? - alapból védekezek, támadok, lecsapok. - Nem igazán volt soha tervbe, egyszerűen jött ... így alakult az életem. Unokahúgom volt riporter, ő mutatta meg nekem ezt a világot, és egyszer csak azt vettem észre, hogy itt ragadtam. - vonom meg egyszerűen a vállamat. - Kicsit élvezem, szeretem megfogni az embereket. Természetesen jobb lenne ha az emberek lennének olyan őszintén, hogy ne kelljen percekig faggatni őket. De mondjuk abban semmi izgalom nem lehet. Én csak szeretem az igazságot. Nem szeretem ha hazudnak, és ha ártatlan emberek kerülnek ez miatt kereszttűzbe. - vallom be őszintén, semmi takargatni valóm nincs ezt illetően.
- És maga ? Sosem gondolta, hogy inkább normális életet élni? Annyi vagyona van szinte bármit megtehetne. - Annyira élvezem már az újságírást, lehet akkor is dolgoznék még ha vagyonos lennék... de az tény néha jól esne elmenekülni a világelől is, vagy egyáltalán utazgatni, világot látni.
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
Csak egy ahogy gondolja nézést kap, ismernek annyira a velem beszélgető emberek, ha valamire nem akarok válaszolni, nem is fogok, ezt pedig úgy adom a tudtukra, hogy abban ne lehessen belekötni. A retorika művészetébe ez is beletartozik. Inkább rendelek számára is valami kellemesnek ígérkezőt, lévén étkezni is jöttünk, nem csupán kellemes italt fogyasztani, ahhoz elég lett volna egy bár is.
-Pedig az európai konyhából én a franciát emelném ki, ha választanom kellene, örvendetes ki tud most próbálni valami újat. - Én kísérletező szellem lévén szeretem az újdonságokat, általában. Kivételek természetesen mindig akadnak olykor. De ha már itt vagyunk és némiképp megakasztottam az apám miatt talán nem veszi sértésnek ha magam is érdeklődöm a motivációiról, arról miért is lett az, aki. Apró futó mosolyom jelzi csak én magam nem faggatom, nem kötelező válaszolnia, ahogy nekem se, épp csak én nem írok a megtudott dolgokról cikket, de még napló bejegyzést is. Tőlem ez szimpla kíváncsiság. A választ hallva nem is tudom csalódott legyek vagy nyűgözzön le az alakulások véletlenszerűsége. Ami pedig az igazságot illeti...
-Az emberek szeretik a könnyebb utat választani, az igazság pedig sosem könnyű. Másokra támaszkodni és nem kiállni valamiért... lényegesen kevesebb erőbefektetéssel jár. - Én inspirálni szeretem az embereket, nem tanítani. Rémes tanár vagyok, azt hiszem nincs meg bennem ehhez a kellő türelem.
-Pont emiatt nem lehet soha normális életem, Ms. Lane. Ha megtartom, azért, ha elvesztem, azért. De az én szemszögemből teljesen normális életem van, azt teszem, ami a szenvedélyem, akárcsak Ön. Lehet kegyed sosem fog feltalálni semmit, de az is biztos hogy ha nekem kellene ezt a cikket megírni akkor túl száraz és unalmas lenne, mint egy orvosi recept. A normális mindenki számára eltérő megfogalmazást takar. - Minden normális de egyben semmi sem az, szeretem az effajta axiómákat. A levest is kihozzák, érdeklődve várom megkóstolja és véleményt formáljon, megvárom, csak azután kóstolom meg magam is, bár én pontosan tudom milyen íz önti el majd az érzékeimet.
-Nos? - Ne kíméljen, bár meglepődnék, ha nem találná ízletesnek, mert ez amilyen egyszerű étel, olyannyira nagyszerű véleményem alapján.
-Pedig az európai konyhából én a franciát emelném ki, ha választanom kellene, örvendetes ki tud most próbálni valami újat. - Én kísérletező szellem lévén szeretem az újdonságokat, általában. Kivételek természetesen mindig akadnak olykor. De ha már itt vagyunk és némiképp megakasztottam az apám miatt talán nem veszi sértésnek ha magam is érdeklődöm a motivációiról, arról miért is lett az, aki. Apró futó mosolyom jelzi csak én magam nem faggatom, nem kötelező válaszolnia, ahogy nekem se, épp csak én nem írok a megtudott dolgokról cikket, de még napló bejegyzést is. Tőlem ez szimpla kíváncsiság. A választ hallva nem is tudom csalódott legyek vagy nyűgözzön le az alakulások véletlenszerűsége. Ami pedig az igazságot illeti...
-Az emberek szeretik a könnyebb utat választani, az igazság pedig sosem könnyű. Másokra támaszkodni és nem kiállni valamiért... lényegesen kevesebb erőbefektetéssel jár. - Én inspirálni szeretem az embereket, nem tanítani. Rémes tanár vagyok, azt hiszem nincs meg bennem ehhez a kellő türelem.
-Pont emiatt nem lehet soha normális életem, Ms. Lane. Ha megtartom, azért, ha elvesztem, azért. De az én szemszögemből teljesen normális életem van, azt teszem, ami a szenvedélyem, akárcsak Ön. Lehet kegyed sosem fog feltalálni semmit, de az is biztos hogy ha nekem kellene ezt a cikket megírni akkor túl száraz és unalmas lenne, mint egy orvosi recept. A normális mindenki számára eltérő megfogalmazást takar. - Minden normális de egyben semmi sem az, szeretem az effajta axiómákat. A levest is kihozzák, érdeklődve várom megkóstolja és véleményt formáljon, megvárom, csak azután kóstolom meg magam is, bár én pontosan tudom milyen íz önti el majd az érzékeimet.
-Nos? - Ne kíméljen, bár meglepődnék, ha nem találná ízletesnek, mert ez amilyen egyszerű étel, olyannyira nagyszerű véleményem alapján.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
Őszintén szólva, én nem vagyok valami ínyenc, és nem szeretek a szokásaimtól elválni, és próbálkozni. Szeretem a jó üreg dolgaimat, és étellel is így vagyok. Persze ha úgy hozza a szükség, mint jelenleg is, így kipróbálok újat, de félelemmel tölt el, mert ha nem a jó megszokott ízeket érzem hajlamos vagyok nem jó étvággyal enni. Így ha már ilyen vakmerő voltam, hogy hagytam Mr. Luthort választani, hogy imponálhassak neki, nagyon remélem legalább annyira fog az étel ízleni, hogy megegyem.
- Meglátjuk, Mr Luthor. Bízom benne, hogy nem akarja megmérgezni az ízlelőbimbóimat. - válaszolok kissé kacéran. Nem tudok flörtölni, főleg, ha tényleg nem magától jön, csak ráerőltetem magam, így remélem nem is látszódik kívülről milyen rosszul csinálom. A célom csupán annyi, hogy jó benyomást tegyek rá, hogy jobban megnyíljon nekem, ezt mind a cikk érdekében teszem. Amúgy se érzem azt, hogy nem érdemel meg egy kis flörtön. Mr. Luthor intelligens, és jóképű, szóval nem érzem azt hogy túlontúl megjátszott lenne a viselkedésem. Viszont vigyázok vele. Nem szeretnék komolytalannak tűnni.
- Igen vannak olyan emberek, akik "egyszerűek", viszont ezeknek az embereknek, érdemes útmutatást adni. Egy lökést. Eléggé bizalmatlan világban élünk, és jó ha vannak emberek akikben megbízhatunk, főleg ha az életünkben óhajtanak bármiféle képen beleavatkozni. Tudósok, Orvosok, Politikusok, mind benne vannak.
Csak elmosolyodom az álláspontján, teljesen egyetértek vele. Nos ezért szerettem volna Lex-et megismerni. Teljesen más valakivel így beszélgetni, mint a profitról, az üzletről, egy cégről. Akkor az emberi harcias, és csak azzal van elfoglalva, hogy a termékét eladja, amit kínál az embereknek. Elég üzletemberrel beszéltem már, hogy tudjam, hogy ilyenkor maszkot húznak magukra.
- Igen ezzel tisztában vagyok. Én sem azt várom el, hogy tárulkozzon ki rendesen, mondjon el mindent magáról. Csupán ezért érdekelt némi felszínes információ, hogy tudják maga is egy közülük. Igen mindenkinek megvan a maga szakmája, mihez ért. Így kerek a társadalmunk. - itt is feljegyzem a fontosabb információkat. Úgy érzem tudok ebből egy teljes, és szimpatikus cikket írni Mr. Luthorról.
Majd megérkezik a leves, én pedig kíváncsian fürkészem. Az illata alapján jónak tűnik, semmi csiga vagy ilyesmi. Az tény, kissé sztereotip módon állok néha a dolgokhoz. Belemélyesztem a kanalam, megszagolom, persze úrinő módon, majd megkóstolom. Hála az égnek: isteni.
- Valóban ízletes. Kicsit féltem, hogy klasszikus francia konyha. Csigákkal, és egyéb vízi jószágokkal. - kissé elvesztem a fegyelmem, és kicsúszik egy poén, amit nem is bánok, legalább letesztelem a humorérzékét is.
- A Francia konyha a kedvence? Azért választotta ezt a helyet? - próbálom finoman megtudakolni a kedvenc ételét is, az ilyen információkat imádják az emberek, és teszi őt is emberré.
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
-A méreg a gyengék fegyvere Ms. Lane és noha elég kegyetlen tett lenne elvenni az ízlelését, kétlem okot adott volna egy ilyen gaztettre. Vagy valamiről tudnom kéne? - Bár így belegondolva ez egy olyan apró, bárkin alkalmazható mérhetetlen bosszúságot okozó bosszú, hogy azért elraktározom az elmémben. Visszatérve, apró zavart mosollyal figyelem most mi is történik, mert ahogy Ő nincs hozzászokva flörtöljön én ahhoz, hogy egy nő nem tudja hogyan tegye. Valahol még szórakoztató is, igazán.
-Ebben egyetértünk, bár én csupán a tudomány embereinek szavára adnék, mert ők pártatlanok, tudós lévén nem részrehajlóak. A politikus és a hozzájuk hasonló megmondó emberek, akik elvárják mindent rájuk hagyjunk, nos... Ők nem csupán lökést adnak, hanem korlátok közé szorítanak, függőséget keltenek. Az emberek ki kéne álljanak a saját elveik mellett. - Nem vitatkozom vele, hanem megosztom aggodalmaim. Számomra mindig is idegesítő lesz, hogy bizonyos emberek meg akarják mondani mi helyes és mi nem, okkal vagyok szuperhős ellenes is. Már a megnevezés maga is nevetséges.
-Vélhetően furcsa is lenne, bár akkor inkább önéletrajzi könyvet adnék ki, manapság úgy is olyan divatos. - Mosolyodom el kissé, "Egy Luthor élete" vagy hasonló bagatell cím és az illúzió minden benne is van. Vagy a legrosszabb: tényleg benne is van minden. -Pontosan. Ettől színes és változatos. Én szeretem, hogy minden szakmának megvan a maga szerepe és szépsége. - Mert egy rendszert alkot, kerek egészet, egy folyamatosan irizáló, váltakozó és megújuló gépezetet. De hagyjuk is ezeket, inkább véleményezze a levest, egészen érdekel mennyire marad udvarias, ha esetleg nem ízlik neki. Velem kevesen őszinték, maradjunk annyiban.
-Ms. Lane EZ a klasszikus francia konyha! - Nevetem el magam röviden. -A puhatestűek, mint a híres töltött csiga is Cuisine régionale, azaz a tájkonyha, Provence vidékéről. Az általános francia konyha jobban preferálja a húst, a zöldségeket, elő vagy utóélnek a sajtokat és gyümölcsöket. Nem is értem egy ennyire törtető és kíváncsi riporter hogy hogy nem utazgat, nyit a világra és kísérletezget. - Nekem valahogy összefügg a kettő, a kíváncsiság mindenre kiterjed, nem csak a "jó sztorikra" vagy ahogy Ő mondta "az igazságra".
-Nem nevezném a kedvencemnek, de gondoltam valahol elvárás felém valami különlegesebb helyre hívjam, a hölgyek általában csalódottak szoktak lenni, ha nem így teszek. Ha a kedvencem érdekli az a steak... angolosan. - Vallom meg ezt az apróságot, mert egyáltalán nincs különleges hír értéke, mégis egy szelet belőlem. -Magam is próbáltam elkészíteni párszor, de tudja a szakácsművészet nem olyan, mint egy műszaki tervrajz, amit ha a recept szerint elkészít akkor megkapja a gépet... sosem jöttem rá miért maradt rágós vagy nyers. Egyszer oda is égettem, a takarítóm életében először csúnyán nézett rám... kínos volt. - Sütöm le a szemem, eszem inkább, ha valami nem megy azt nem erőltetem, tudok főzni és sütni, csak nem steaket. Nem mondom nem bosszant a tény, egyszer úgy is kitaníttatom magam egy séffel, csak túl elfoglalt vagyok mostanság. Mert az én életemben nem maradhatnak kudarcok és elvarratlan szálak, csak ezt már nem hangsúlyozom.
-Magának van valami kínos sztorija? Ne hagyjon magamra ebben a csónakban, ha már beleültettem magam... - Kérem fel egy apró vallomásra, végtére is már csak beszélgetünk, kötetlenül, abba belefér némi könnyedség.
-Ebben egyetértünk, bár én csupán a tudomány embereinek szavára adnék, mert ők pártatlanok, tudós lévén nem részrehajlóak. A politikus és a hozzájuk hasonló megmondó emberek, akik elvárják mindent rájuk hagyjunk, nos... Ők nem csupán lökést adnak, hanem korlátok közé szorítanak, függőséget keltenek. Az emberek ki kéne álljanak a saját elveik mellett. - Nem vitatkozom vele, hanem megosztom aggodalmaim. Számomra mindig is idegesítő lesz, hogy bizonyos emberek meg akarják mondani mi helyes és mi nem, okkal vagyok szuperhős ellenes is. Már a megnevezés maga is nevetséges.
-Vélhetően furcsa is lenne, bár akkor inkább önéletrajzi könyvet adnék ki, manapság úgy is olyan divatos. - Mosolyodom el kissé, "Egy Luthor élete" vagy hasonló bagatell cím és az illúzió minden benne is van. Vagy a legrosszabb: tényleg benne is van minden. -Pontosan. Ettől színes és változatos. Én szeretem, hogy minden szakmának megvan a maga szerepe és szépsége. - Mert egy rendszert alkot, kerek egészet, egy folyamatosan irizáló, váltakozó és megújuló gépezetet. De hagyjuk is ezeket, inkább véleményezze a levest, egészen érdekel mennyire marad udvarias, ha esetleg nem ízlik neki. Velem kevesen őszinték, maradjunk annyiban.
-Ms. Lane EZ a klasszikus francia konyha! - Nevetem el magam röviden. -A puhatestűek, mint a híres töltött csiga is Cuisine régionale, azaz a tájkonyha, Provence vidékéről. Az általános francia konyha jobban preferálja a húst, a zöldségeket, elő vagy utóélnek a sajtokat és gyümölcsöket. Nem is értem egy ennyire törtető és kíváncsi riporter hogy hogy nem utazgat, nyit a világra és kísérletezget. - Nekem valahogy összefügg a kettő, a kíváncsiság mindenre kiterjed, nem csak a "jó sztorikra" vagy ahogy Ő mondta "az igazságra".
-Nem nevezném a kedvencemnek, de gondoltam valahol elvárás felém valami különlegesebb helyre hívjam, a hölgyek általában csalódottak szoktak lenni, ha nem így teszek. Ha a kedvencem érdekli az a steak... angolosan. - Vallom meg ezt az apróságot, mert egyáltalán nincs különleges hír értéke, mégis egy szelet belőlem. -Magam is próbáltam elkészíteni párszor, de tudja a szakácsművészet nem olyan, mint egy műszaki tervrajz, amit ha a recept szerint elkészít akkor megkapja a gépet... sosem jöttem rá miért maradt rágós vagy nyers. Egyszer oda is égettem, a takarítóm életében először csúnyán nézett rám... kínos volt. - Sütöm le a szemem, eszem inkább, ha valami nem megy azt nem erőltetem, tudok főzni és sütni, csak nem steaket. Nem mondom nem bosszant a tény, egyszer úgy is kitaníttatom magam egy séffel, csak túl elfoglalt vagyok mostanság. Mert az én életemben nem maradhatnak kudarcok és elvarratlan szálak, csak ezt már nem hangsúlyozom.
-Magának van valami kínos sztorija? Ne hagyjon magamra ebben a csónakban, ha már beleültettem magam... - Kérem fel egy apró vallomásra, végtére is már csak beszélgetünk, kötetlenül, abba belefér némi könnyedség.
Lois Lane
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
just a dinner
Feel it fall down
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
We are entering sacred ground. Can’t go, back now. We are entering sacred ground.
Lois Lane ϟ Lex Luthor
- Én azt mondanám inkább, hogy a méreg az intelligensek fegyvere. És aki jól kigondolja magát a gyilkosságot. Egy jól kikevert méreg visszanyomozhatatlan, kimutathatatlan, egy tökéletes gyilkosság tárgya tud lenni. - nos remélem nem épp ötletet adok neki. Sok krimit nézek, és dokumentum filmet. De természetesen ez az én véleményem. De abban is igaza van Luthornak, hogy valamilyen szempont alapján valóban a gyávák használják, de én úgy vélem azok akik nem akarnak lebukni, és okosan használják.
- Természetesen egyetértek, de itt ne felejtsük megemlíteni, hogy attól mert tudós valaki ugyan úgy használhatja a tudását, és a találmányát rosszra, cselszövésre, illetve hazudhat. Ha engem kérdez, mint bizalmatlan embert, egyikükben sem bíznék. Mindegyik szakmabeli tud - tisztelet a kivételnek - sunyi, és gonosz lenni, ha meg jó, akkor jót tenni az emberekkel. - nem vitatkozom, csupán a meglátásomat osztom meg én is vele.
- Oh kérem, okvetlenül keressen meg ha önéletrajz írásra keres valakit. - mosolyodom el, egy pillanat alatt felvillanyozz az ötlet. Nem kis hírnevet szerezhetnék magamnak, nevet, és rangot a szakmában.
Az étel valóban iszonyat jó, ahogy megkóstoltam több másik követte, de időben leállítom magam, hogy ne tűnjek túl mohónak és igyekezzek úrinőképpen enni. Ami egy városi hamburgeres, gyros-os lánynak nem egyszerű.
- Hát akkor jól félrevezetik a népet. - jegyzem meg, miközben megtörlöm a számat. Megjegyzésére iszom egy pohár vizet, majd igyekszem összeszedni magam. - Tudja, egy riporter sem azt csinálja amit akar. Vannak kategóriák. Akik utaznak azoknak előtte bizonyítani kell, és abban a kategóriában elhelyezkedni. És hogy nyaralhatnék ha ekkora a korrupció itt és a szomszédokban? A bűnözésről nem is beszélve. Valakinek mind ezt meg kell írnia. - ugyanis minden vágyam utazgatni, de én nem igazán tehetem meg. Szomszédos városokba sokszor járok de világ körüli túra nem igazán fér bele a munkakörömbe. Egyenlőre.
Igazából nem hittem volna,hogy ennyit fogunk cseverészni, mármint részemről. Már-már úgy érzem nyitott könyv vagyok, pedig nem szabadna. Igyekszem vissza csukni, legalább a felére. Nem szeretnék semmi olyat a kezébe adni, amit később felhasználhat. - Hát igen, az a hölgytől függ milyen elvárásai vannak. - pl nálam egy jó derbi a tökéletes első randi. - De végülis jó, hogy ide hozott, így megtudtam mi a valódi klasszikus francia konyha. - mert, hogy valóban így van, ez az étel isteni, mondtam már ? Csak kedvesen elnevetem magam, visszafogottan a steak-es incidensen. Valahogy nagyon is nehéz elképzelnem ilyen helyzetben.
- Oh én egyáltalán nem tudok főzni, csak zacskós ételt, meg a legegyszerűbbeket. - nem igazán volt olyan, aki megtanított volna főzni, a sereg konyháját utáltam, mindig büdös olajszag volt, és feltartották a katonák büntetésére a krumpli pucolást és a többit. Így maradtam a rendelésnél és az egyszerű ételeknél amit lelestem a netről. - Eléggé kiábrándító vagyok a konyhában. - vonom meg a vállam. Tudom ez megint egy személyesebb infó rólam, de ő is megosztott valamit magáról, és kötve hiszem, hogy ezt ellenem tudná használni. Közben minden fontos infót bepötyögök a telefonba.
- Gondolom amúgy se szorul rá, hogy maga készítse el az ételét, szóval nem igazán nagy probléma. - csipkelődök kicsit, hátha még több dolgot megtudhatok róla. Azért túl messzire sem akarok menni. Gyorsan közben rámegyek a jegyzeteimre, mit akartam még kérdezni tőle...
- És mondja, hogy áll a szerelmi élete? Erre is valószínűleg sokan kíváncsiak.
DESIGN ϟ VOCIVUS // IMAGE BY VOCIVUS
Lex Luthor
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Ms. Lane & Mr. Luthor
-Látok logikát abban amit mond. De mégis gyanúsabb egy ok nélküli halál, mint valaki mással elvégeztetni valamit, ami kapcsán szeretnénk, ha nem merülne fel a nevünk. Mert nincs olyan hogy tökéletes bűntett. Tökéletes gyilkosság még annyira sem. - Én a magam részéről nem vagyok egy mérgező típus, ha így lenne apám lehet már beleharapott volna abba a bizonyos szép küllemű almába. Nem, én bosszúálló típus vagyok, kivárok. Ahogy most is azt teszem, mifelé kívánja beszélgetőpartnerem terelni a témát, mert megérzésem szerint nem a gyilkosságoknál dobná le a vasmacskát lehorgonyzásképpen.
-Az emberi természet már csak ilyen Ms. Lane, magában foglalja a tényt, hogy a jó és rossz cél relatív. Az atombomba is kétélű fegyver volt, de hogy egy ártatlan találmányt mondjak, az áram. Mindennel lehet pusztítani és ölni, de a tudóst nem az hajtja mikor kísérletez, hanem a felfedezés. A kutatás. Akik felhasználják nem túl nemes dolgokra a kapott eredményeket, azok nem a tudósok. - Döntöm némileg félre a fejem, már csak azért is, mert magam is odasorolom szerénytelen személyem, ilyetén módon pedig védem az álláspontom, bár ezzel nem támadom az övét, elvégre belátom az emberi tényező kiiktathatatlan. Épp csak elmosolyodom ezután, némi halk, akár nevetős szusszanásnak is betehető hangprodukálással karöltve, hogy szóljak, ha papírra kívánom vetni az életem. Nem kívánom lelombozni, hogy egyrészt unalmas könyv lenne, másrészt nincsenek ilyen terveim. Ehelyett az ételre és annak eredetére, minőségére terelem a témát, mivel úgy tapasztalom kedvére való a leves. Olyannyira, hogy eléggé hamarinak mondható az új falatok magához vétele, szalvettával ajkaim hanyag törlése az álca, takarja a mosolyom.
-Az emberek hajlamosak elhinni a messziről jöttek szavait... - Utalok arra, nem kérdeznek utána semminek, csak konstatálják tényként amit hallanak és ennyi. Felületes magaviselet, nem pártolom, sőt, taszít. Mégis jobban foglalkoztat egy riporter miért nem világlátott?
-Nem épp nyaralásnak hívnék egy tanulmányi utat. A tapasztalatszerzés és a látókör bővítésének elengedhetetlen alapfeltétele, ha kiszakadunk a megszokottból és teljesen más kultúrában igyekszünk boldogulni és más gondolkodásmódokat magunkévá tenni. Ezt a fajta tapasztalatot nem lehet könyvekből elsajátítani, tehát a kategorizálása nekem némiképp hibásnak látszik. - Mert mi bizonyítaná jobban a rátermettségét, ha nem az, ismeri a világot és annak indítékait, gondolkodásmódját. De ezt lehet csak én gondolom így, nem vagyok riporter. Ahogy az is kissé elvárás általában felém, hogy ne "hamburgerezni" vigyem a hölgy partnereim.
-Reméltem erre a következtetésre jut. - Enyhe főhajtás a konklúzió előtt, merni kell kipróbálni dolgokat, velem legalább megtette. A magam részéről persze a steak a kedvenc, amit mint apránként megvallok, nem tudok elkészíteni. Bosszantó hiányosság.
-Áh, nem tudom ez a különös vagy az, hogy nekem nem megy a steak. - Mert tőlem elvárt minden menjen, ahogy általában egy nőtől tudjon főzni. Pedig egyik feltételezésnek sincs értelmes alapja. Magam nem is kommentálom, nem teszem hozzá, minden gyakorlás kérdése, mert ezt a szemben ülő is pontosan tudja. Ha nem tud főzni, annak sok oka lehet és nem feltétlenül a lustaság.
-Nem, természetesen azt is ki tudnám fizetni hogy valaki helyettem mossa a fogamat, de minden egyszerű dolognak megvan a maga szépsége, ha saját kézzel cselekszi meg az ember. A saját elgondolása szerint. - Nem az az ember vagyok, aki ne akarná magának megcsinálni amit meg akar, ez a főzésre is kiterjed. Persze sokszor időhiány miatt kényelmesebb egy szakács, nem tagadom van. Vagy azt hogy több is, tekintve sok étterem van a birtokomban és logikusan ingyen étkezem bennük, ha olyan kedvem van. Veszek is még egy falatot magamhoz, majd átható kék szemekkel fürkészem a szembenülőt, gondosan forgatva az ételt a számban, hogy kiélvezzem az ízét, majd lenyeljem. Apró időhúzás, tőlem semmi szokatlan.
-Úgy vélem, a kérdésben benne foglaltatik a válasz... - Eleinte csupán ennyit gondolnék mondani, de meglehet ez kellemetlen felhangot szülne, csak emiatt folytatom. -Jelenleg nincs partnerem. Leköt a vállalat irányítása. Minőségi idő híján nem rabolnám senki idejét. Még azt a keveset se. - Igazából csak finnyás vagyok, de ezt így nem kívánom kimondani. Hovatovább, valóban nem hazugság ez, kevés a szabadidőm és a nők sok figyelmet akarnak maguknak.
-Na és Ön hogyan áll a kérdéshez? A karrierista nők ritkán bonyolódnak kapcsolatba, kevesen találják meg az egyensúlyt magánélet és munka között, ha a munka ambiciózust igényel. - Nem vagyok rest visszadobni a labdát érdeklődéssel emelve rá a tekintetem. Hazudhat is ha akar, ezt nyilván nem tudom megítélni ennyi beszélgetésből.
Ajánlott tartalom
alias
Hozzászólások
Pontok
Kor
Foglalkozás
Lakhely
PB
user
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.