Oliver Queen

Egy gazdag családba születtem, Starling Cityben. A fiatal éveimben kivételesen elszabadult és felelőtlen voltam, meglehetősen távol álltam az igazi sorsomtól. Az életet csak élveztem, miközben félreértelmeztem a felelősséget és a kötelességet. Egy nap azonban minden megváltozott, amikor egy lakatlan szigeten ébredtem.

Az elszigeteltség és a túlélési harc közepette a szigeten meg kellett küzdenem a saját démonjaimmal is. A fájdalom, a veszteség és az éhség megtanítottak rá, hogy semmi sem értékesebb, mint az emberi élet. Egy ideig szinte elveszítettem minden reményem, de végül találtam egy új célt. Meg kellett tanulnom újra bízni önmamban és meg kellett erősíteni a jellemem.

Ezután következett a nagy visszatérés Starl Citybe, ahol szembeszálltam a városban gyökeret vert bűnszervezetekkel és a korrupt hatalommal. A Zöld Íjászként elhivatottan küzdök az igazságért és az ártatlanokért, akiket a rendszer nem védi meg. Az íjam, a nyílvesszőim és az edzettségem kivételes eszközök a harcban, de igazi erőm a kitartásban és a lelkierőmben rejlik.

Külső megjelenésemben a zöld ruha és a maszk nemcsak a titokzatosságot jelképezik, hanem a remény jelképei is lettek. Ahogy haladok előre a küldetéseimen, az íjam nemcsak egy fegyverként, hanem egy szimbólumként is funkcionál. A Zöld Íjász emblémája a városban és a bűnözők között rettegést kelt, és reményt ad azoknak, akiknek nincs más.

Belül hatalmas átváltozáson mentem keresztül. A szigeten szerzett tapasztalatok megtanították nekem az empátiát és a megbocsátást. Belső küzdelmeim a múltammal és a hibáimmal még mindig jelen vannak, de mindig igyekszem tanulni és fejlődni belőlük. Az önfegyelem, a kitartás és a hűség alapvető értékek számomra, és mindig igyekszem példát mutatni másoknak.

Noha küldetésem sötét és veszélyes, mindig megpróbálom megtartani az emberi oldalam is. Az emberek, akikkel találkozom és akiket megvédtem, azok, akik közelebb hozzák a saját sebezhetőségemet. A családom, a barátaim és a szeretteim mindig a legfontosabbak maradnak számomra, és mindent megteszek azért, hogy megvédjem őket és biztonságban tudjam őket.

Minden nap új kihívásokkal és veszélyekkel találom magam szemben, de sosem adom fel. Továbbra is hű maradok az elveimhez és a küldetésemhez, hogy segítsek abban, hogy Star City és a világ egy kicsit jobb hellyé váljon.

Nagyrészt nem érzek semmi csak lebegek. Néha valami hideg és nedves dolog fut át a testemen, de a sötétségen kívül más nem vesz körül. Egyre nagyobb felületen fut végig rajtam, amíg el nem éri az arcom.

---

Lassan nyitom ki a szemeimet, és a valóság apró sugarai szűrődnek be a lassan alkonyodó parton.  Az első pillantásomra egy gyönyörű szigetet látok, amely a szívembe hasít. A tengervíz sója a levegőben lebeg, és a fák zöldjének frissessége áthatja az egész helyet. Amikor felülök, érzem, hogy a testem fájdalmaktól és kimerültségtől szenved. Nem engedem, hogy az elgyengülés eluralkodjon rajtam. Felállok és óvatosan körbenézek, hogy megismerjem ezt az ismeretlen szigetet. De hogy kerültem ide? Mi történhetett?

---

- Nem gondoltam, hogy az apád is tud ilyen laza lenni - próbálja túlkiabálni a zenét a legjobb barátom, Tommy. Apám luxus jachtján vagyunk. Fürdőgatyában ülünk a fedélzeten kihelyezett kanapékon és figyeljük a táncoló lányokat, miközben whiskyt szürcsölgetünk. Ezt nevezem én életnek. Sok dolgot nem kellett tennem érte, már az őseim megtették helyettem. Nekem csak az a feladatom, hogy beletanuljak a családi bizniszbe és idővel átvegyem apámtól a céget.
- Mondtam neked, hogy élvezni fogod - emelem felé a poharam, miközben az egyik lány az ölébe ül, hogy ott folytassa a táncát.
- Ugye nem irigykedsz rá? - suttogja egy kellemes hang a fülembe, miközben végigsimít a meztelen mellkasomon.
- Nyugi, tudod hogy már csak téged akarlak - felnézek rá és egy apró csókot lehelek az ajkaira. - Gyere! - megragadom a kezét, majd elindulok vele a kabin felé. Ott szinte rögtön egymásnak esünk, de valami megzavar. Egy ismeretlen zajt hallunk, majd a hajó elkezd rázkódni. A bútorok rögzítve vannak, hogy ne csúszkáljanak, de a polcokra helyezett dolgok nem. Az egyik polcról egy hógömb esik Sara fejére, aki ennek hatására össze esik.
- Sara!  - próbálom elkapni, de a hajó a másik irányba kezd el dőlni és emiatt elveszítem az egyensúlyom. A padlón kezdek el csúszni, egészen ki az ajtón és neki a folyosó falának.

---

Elindulok az erdő felé. Minden lépéssel egyre mélyebbre hatolok, és minden zöld falevél, minden dallamos madárcsicsergés megérinti a lelkemet. Az erdő varázslatos csendje körülvesz, miközben a nap sugarai lassan a lombozatra szűrődnek.
Éhséggel küzdök. Megtapasztalom a vadonban való túlélés kemény valóságát. Gyümölcsöket és vadon termő növényeket keresek, amelyekkel táplálhatom magam. Bár fáradtságos és néha kilátástalan, a természet adta ajándékok segítenek megtalálni az erőt és a kitartást a mindennapokban.
Az idő múlásával megfigyelem az állatokat, ahogy az életüket rendezik az erdő mélyén. Azok a madarak, amelyek hajnalban énekelnek és a vad nyulak, akik a bokrok között kergetőznek, mindannyian tanítanak nekem az alkalmazkodásra és a rugalmasságra. Elkezdem figyelni őket és tanulni tőlük, hogy jobban megértsem ezt az új világot, amelyben találtam magam.
A magány néha elkapja a lelkemet, de soha nem hagyom, hogy a kétség és a szomorúság átvegye az irányítást. Helyette megfogadom, hogy a magányból erőt merítek és újra felépítem magam. Fejlesztem a testemet, az elmémet és a lelkemet, miközben a sziget kihívásaival küzdök. Minden egyes nappal közelebb kerülök önmagamhoz, és megtanulom, hogy a belső erő mindig is ott volt bennem, csak elő kellett hoznom.

---

Minden egyes alkalommal, amikor felveszem a zöld csuklyát, ezek a jelenetek futnák át újra az agyamon. A szigeten töltött idő alatt megtanultam, hogy a lehetetlen csak egy illúzió, mindig van remény, még a legsötétebb pillanatokban is. Zöld íjászként én akarok lenni az emberek reménye, ebben a sötét világban.

Nincsen szuperképességem. Nem borult rám vegyszer, nem harapott meg egy radioaktív állat sem, nem tudok mágiát használni és még űrlény sem vagyok, de nem mondanám magam átlagosnak.

Amiben talán a legkiemelkedőbb vagyok másokhoz képest, az az íjászat. Az évek alatt megtanultam, hogyan kell bánni az íjjal és a nyílvesszőkkel. A pontosság és a sebesség hatékony kombinációjával képes vagyok elérni a célpontokat, mielőtt még észrevennék. Célzásomnak nincsen párja, de nem csak níllal, hanem más dolgokkal is könnyedén célba találok. A sok éves hősködés során különböző nyílfejeket fejlesztettem ki a csapatommal, amik megkönnyítik a harcot.

De nem csak az íjász tudásom fejlesztettem tökéletesre, hanem a fizikai erőm is az emberként elérhető erő felső határához közelít. Ezen felül rendkívül gyors és ügyes mozgásom van. Az edzések és az állandó gyakorlás eredményeként fejlett reflexekkel és akrobatikus képességekkel rendelkezem. Ez lehetővé teszi számomra, hogy kivételesen hatékonyan mozogjak a harcmezőn és elkerüljem az ellenfelek támadásait.

De nem csak ezek számítanak képességnek, hanem azelszántság és a kitartás is. Soha nem adom fel, mindig találok erőt a nehézségek leküzdéséhez. Az elkötelezettségem a küldetésem iránt és az igazságérzetem, ami motivál, hogy a legesélytelenebb helyzetben is tovább harcoljak.

A stratégiai gondolkodásom és az intelligenciám további előnyt jelent a harcmezőn. Hamar feltérképezem az ellenfeleim viselkedését és gondolkodásmódját, emiatt hamar megtalálom a leggyengébb pontjaikat.

Mindezek a képességek kombinációja és a hosszú éveken át tartó edzések és tapasztalatszerzés eredményeként lettem a Zöld Íjász. Azonban sosem felejtem el, hogy ezek a képességek csak eszközök az igazság szolgáltatásához és a védelemhez. A valódi hős mindig az emberi értékekben és az emberi cselekedetekben rejlik.