Koriand'r

Nem is tudom, hogy hol kezdjem, bizonytalan talán az voltam, amikor az emlékezetem kiesett és azt sem tudtam ki vagyok. Volt egy név, ahogy hívtam magam, ahogyan mások hívtak egy becenév, ami hozzám köthető, de mégis olyan idegen. Senki nem tudta ki vagyok és esküszöm, hogy féltem egy napig talán kettő, majd rátalátni véltem magamra és innen már pontosan tudtam ki vagyok.
Azt hamar megtudtam magamról,hogy egy elég tökös csaj vagyok, nem szeretem ha ellenkeznek,elég könnyen dühbe gurulok és egy kicsit sem rebben a szemem, ha látok valakit meghalni, vagy ha nekem kell valakit megölni. Termeszetes reakciómnak vélem, hogyha valaki segítségre szorul, akkor megyek és segítek. Erre lettem teremtve? Erre születtem? Mindig vannak kérdések a fejemben, talán mindig is lesznek,de mindezek ellenére, egyre jobban érzem magamban, hogy a kezdeti bizonytalanságom az önbizalmam növekedésével egyre jobban csökken.
Jobb ha tudod, hogy ha velem találkozol,hogy nem nagyon ismerek félelmet, csak a saját magam bizonytalanságát, amivel jobb ha lassan szembenézek.

Tudod milyen az, amikor felkelsz egy ismeretlen pasas mellett és fogalmad sincs, hogyan kerültél oda? Gondolom ez elég sok ember életében megesik, vagyis azokéban, akik egy kicsit kicsapongó életet élnek. Én nem ilyen vagyok, mégcsak nem is a Földről származom, mégis az első emlékeim innen valósiak, az új életem emlékei. Egy zavaros élet, aminek a kezdete sokkal nehezebb és fejfájást okozó volt, mint bármi más ezidáig.
A szituáció hasonló, mint az elöbb leírtak, de a felkelés nem egy kényelmes ágyban történt, hanem fejfájással, összezavart elmével egy teljesen idegen férfival a kocsiban. Amikor felkelsz általában kell pár perc, hogy magadhoz térj, de én nem értettem semmit. A félelem kerített először hatalomában, a félelem, hogy nem tudom ki vagyok, mit keresek itt és, hogy mi történt velünk. Az autó amiben voltam fának csapódott a mellettem ülő férfi feltehetőleg halott volt, rémült tekintettel másztam ki a kocsiból, amin lövésnyomok látszottak. Egy autó közeledett, segítségért akartam kiabálni, hogy valaki vigyen innen el, mentsen meg, mondja el ki vagyok, de ellenséges területre merészkedhettem, mert a segítség elmaradt, helyette lövések sorozata indult el felém és futásnak eredtem. Valaki vadászott rám, vagy a férfira, aki már meghalt, nem tudtam ki vagyok,de ellenségeim voltak, barátok, szövetségesek nélkül, vagy ha voltak is nem tudtam kik azok.
Futottam, ameddig csak tudtam, innentől következett életem egy másik szakasza, amikor meg kellett tudnom ki vagyok. Ki kellett derítenem, honnan jöttem, miért nem emlékszem semmire és mi az oka annak, hogy az emberek akikkel az élet ezután összehozott összerándulva néztek rám és rémülten. Hívtak árulónak, voltam hazug, de a miértjét egyik sem magyarázta meg.
Üldöztem valakit, egy lányt, akit valamiért el akartam kapni, még mindig összezavarodottan de már határozott gondolatokkal kutattam utána, talán meg sem találtam volna, de nem jövök rá egy kis fűszerre a bennem lakozó fényből. A képességem mint villámcsapás ért, amit elég könnyen uraltam, így sejteni kezdtem, hogy miért vagyok egy két ember számára félelmetes. A kezemből sugarak löveltek ki, ami örömmel és elégedettséggel töltött el.
Kevés információval rendelkezve de a lány után eredtem, bíztam benne, hogy ő tudni fogja, hogy ki vagyok. Nyilván minden üldözött mögött kell lennie egy védelmező csapatnak, személynek, vagy bárkinek, aki egy kicsit is akadályozza a munkámat. Nem volt egyszerű rábukkani, és védték is, de a sors mégiscsak kecsegtetett valami jóval.
Az emlékeim kitisztulása még nagyobb zavart okozott a fejemben, már tudtam honnan jöttem, ki vagyok és miért jöttem ide, de még mindig volt valami furcsa fejemben, képek, amiket nem értettem. Volt egy életem ezelőtt és egy életem elkezdődött nemrégiben egy csapattal, akiket szerettem de az egyik tagjukat üldözte a másik énem.
Ki mondta, hogy az élet könnyű? Főleg ha a nap sugaraiból nyert energiát átalakítva olyan erőt birtokolok, ami félelmet keltő és elrettentő. Ijesztő élet,még nekem is, de azt hiszem a megfelelő emberekkel képes leszek uralni és rátalálni magamra.

A testem folyamatosan elnyeli az ultraibolya sugárzást, és ezt alakítja energiává. Ezeket képes vagyok különböző formákban használni, nem szeretnél az ellenfelem lenni, vagy az elenségem hidd el.
A látásom egy kicsit talán kifinomultabb, mint a sima emberi lényeknek. Ha ez nem lenne elég képes vagyok repülni, gyorsan vagy lassan, végtérre is ez a Földön annyira nem is fontos számomra.
Gyorsan gyógyulok, nagyon gyorsan, ezt sajnos egy tudós banda elég részletesen kísérletezte rajtam,ami a mai napig az elmémbe fúródott érzés maradt.
Sokan éveket foglalkoznak azzal, hogy egy másik nyelvet elsajátítsanak, nekem ez adottság, képes vagyok nyelvet asszimilálni egy másik személlyel való érintkezés során.