Lois Lane

Lois Lane, mikor meghallják ezt a nevet, vagy utálni vagy szeretni tudnak. Kevés az olyan ember, aki semlegesen állna hozzám. Egy bizonyos: rövid időn belül érzelmeket tudok kicsikarni emberekből szerény személyemet illetően. Makacsságomhoz semmi, és senki nem fogható, ha valamit a fejembe veszek azt azonnal, és csinálni kell. Miért várni? Az élet rövid, és ehhez tartozik a végtelen türelmetlenségem. Nem szeretem ha valaki nagyon ráérős, lassan csinál valamit, és lacafacázik. A döntésképtelenségtől egyenesen a falnak megyek. Mindenről van véleményem, és szeretem azt hangoztatni is. Utálom a "nem"-et így igyekszem "igenné" változtatni. Sokszor mondják fejjel megyek a falnak, de ez erős túlzás. Igen van mikor teljesen nem gondolom át a dolgokat, és gyorsan döntök, de ez az adott szituációtól is függ. Kissé koffein függő vagyok, ami mostanság a magas vérnyomást eredményezett, így épp leszokóban vagyok, és a mostani divatot követve matcha teával próbálom a mindennapjaim felpörgetni, de ez a napi minimum egy kávé szükségletemben egyáltalán nem akadályozz meg! És a fánkba, kell annyi cukor, mozgok eleget, valaki szerint túl sokat is...
Azt is mondják szeretek parancsolgatni, bár ez... na jó tényleg szeretek, mert amúgy dühít a tétlenkedés. Szeretem így kézbe venni a dolgokat, és magam csinálni, az a biztos.
Eléggé kreatív vagyok, ez segít a munkában is, bárhova betudok szivárogni... azt nem mondom, hogy nem bukok le, de többnyire sikerrel szoktam járni. Utálom a hazugságot, de munkám miatt meg kell néha játszanom magam, és füllentenem kell.
Nagy szám ellenére tudok titkot tartani, nagyon megbízható személyiségnek tartom magam, aki rám bíz egy titkot, addig nálam marad, amíg a tulajdonosa engedélyt nem ad a kibocsájtására.
Nem szeretem, egyenes dühít az igazságtalanság.
Utálom a helyesírást, de bizonyára attól függetlenül megy... na jó, de a szerkesztő erre van, nem?

Pár infó róla, amit csak akkor tudsz meg, ha megismered:
- Imádja mind a két szülőt, de  mindig is anyja szeretetére vágyott a legjobban.
- Lucy a húga, Ő a mindene.
- Gyűlöli a cigarettát, egyszer próbálta ki, majdnem megfulladt, inkább csokoládéba, és italba folytja bánatát.
- Imádja a  Rock zenét, mindig üvölteti otthon kedvenc bandáit, szomszédai legnagyobb örömére.
- Érdekli az asztrológia, és annyira nem hisz a horoszkópokban, pedig tipikus Bika mintapéldány.
- Szeret segíteni másokon, és látni a hálát mások arcán.
- Utálja a szoknyát, ha a munkája megköveteli felveszi, de alig várja, hogy nadrágra cserélje.
- Járatos közelharcokban, nem profi szinten, viszont letud verni egy átlagos súlycsoportú férfiakat. Seregben tanult: karatét, kickbox-ot.
- Egész életében eddig két kapcsolat félesége volt, amik soha nem fordultak komolyra. De legbelül romantikus, és vágyik a kapcsolatra.
- Magányosságát a munkába vezeti le, vagy a playstation-ön.
- Allergiás.
- Elismerést akar a munkahelyén.
- Inkább kutya, mint macska...
- Szeret regényeket olvasni, arról ábrándozik hogy egyszer valaki az Ő könyvét fogja esténként olvasni.
- Nem volt jó tanuló, mindig is közepes volt az átlaga, és csapnivaló helyesíró.
- Minden az arcára van írva, így eléggé kiismerhető tud lenni, ha az ember oda figyel:
> ha valamiből elege van: forgatja a szemét.
> ha zavarban van az ajkába harap.
> ha támadni akar mély levegőt szív fel.
> ha csípős megjegyzésre készül, megemeli a szemöldökét.
> allergia esetén megvakarja az orrát.
> a nézésével láthatatlan lézert lő ki, akár Superman.
Amilyen erősnek, és törhetetlennek, jégkirálynőnek látszik, annyira érzékeny, és sebezhető legbelül.

Unalom, semmi más nem jellemzi a mai napot. Semmi különös dolog nem történik a Daily Planet falai, pedig szomorúan néznek rám, és én is rájuk. Az idősem a legkedvezőbb, semmi kedvem kimenni, egyszerűen csak sajnálni magam, és nézni a kollégák fura szokásait, vagy a szakadó esőt odakint.
Felsóhajtok, majd az össze-vissza széken pörgés kezd átmenni szédülésbe így vissza pörgök az asztalom felé, ahol megpillantom a közös családi fotónkat. Oldalra billentett fejjel nézem, kíváncsian fürkészve. Mikor voltunk így utoljára együtt? A kép akkor készült, mikor Lucy ballagot, nem ma volt.
Sam Lane tábornok mindig is kötelességtudó volt, és eléggé konzervált személyiség, amivel vagy megbarátkozik az ember, vagy elszökik. Édesanyám mindent megpróbált, hogy az elsőbe sorolhassam, de egy olyan férjjel már felnőtt fejjel teljesen megértem, nem volt egyszerű dolga. Mikor elváltak két kislánynak kellett választania, hogy kivel szeretne maradni. Mégis hogy lehet ilyet kérni? Dühös voltam anyámra, képtelen voltam megérteni,mégis hogy szedhet szét minket. Már akkor is dacos voltam, így apámat választottam, Lucy pedig anyánkat akarta, de utolsó pillanatban velem maradt. Sosem felejtem el anyánk csalódott arcát, és az akkori dühömet.
Így két kislány a tábornokkal maradt, anyánk pedig lelépett, és évekig nem láttuk. Sokat utaztunk ugyan de szinte csak a táborokat láttuk, és én lettem Lucy anyja. Vigyáztam rá, segítettem neki tanulni, átvettem anyánk helyét, és ez még jobban megerősítettem bennem a csalódottságot, amit iránta éreztem. Így hamar felkellett nőnöm.  Lane tábornok jó apa volt, már amikor velünk volt, de mindent megtett amit tudott, de úgy tűnik a munkamániát tőle örököltem. Katonákkal nőttem fel, így kissé fiús lány lettem, de nem bánom. Küzdősportokat tanultam, fegyvert is fogtam, tanultam meg kezelni. Elnyertem pókerben, volt mikor szó szerint a gatyájukat is. Tiniként kissé lázadóvá válltam, megtanultam inni, és hogy mondjak ellen a Tábornok , amit soha, senki nem mert. Így nyertem is némi tisztelett. Lucy pont az ellentettem volt, igazi csajos, félénk. Sokszor botránkoztattam meg, és soha nem értett meg.
Ahogy nőttünk nőttek az ellentétek, a veszekedések. haragudtam rá, hisz úgy éreztem cseppet sem értékeli azt amit érte teszek, hogy feladtam a gyerekkort, azért hogy őt neveljem. Erre megkaptam a tipikus: " nem kértelek rá " választ, így eltűnt. Tábornok mindent felforgatott, de akkor ismét felbukkant az anyám: Elinore Lane. Mint kiderült Lucy már rég felkereste, és tartotta vele a kapcsolatot, így hozzá is költözött. Én apámmal maradtam, nem veszíthette el még egy lányát. De én elveszítettem anyám, és a húgomat. Ekkor kezdődött meg a züllés kora, ahogy a Tábornok nevezte. Bulikba jártam, rajta kapott az egyik katonájával, és a többi. Soroljam? Az egyetemi felvételimről ne is beszéljünk inkább. Másodszorra vettek fel, és kibuktam az első félévben. Chloe Sullivan az unokatesóm volt, aki segített nekem. Ő gyakornok volt a Daily Planetnél, sok protekciójába került, hogy én is bekerüljek. Csupán egy cikket kellett írnom.  Végül egy leleplező cikk lett belőle, ami első közös ügyünk volt Chloe-val. Soha nem érdekelt az írás, de ami vele járt, azt annál inkább izgalmasnak találtam. A nyomozás felpumpált adrenalinnal, nekem ez pedig teljesen bejött. Chloe időközben legjobb barátommá vállt, lehet betöltötte az űrt, amit Lucy hagyott bennem magam után, de a közös munka megengedte, hogy jobban megismerjem az unokatesómat. Próbáltam randizni is, de mindegyik borzasztó volt, így úgy döntöttem a karrieremre koncentrálok. Anyámmal már beszélek, Lucyval a kapcsolatunk éppen attól függ milyen hangulatban vagyunk, mikor találkozunk. Megmásztam a ranglétrát, már saját asztalom van a Planet-nél, de a nagy áttörést még nem értem el. Perry White nagyon nehéz eset, sokszor mondok ellent neki, de úgy tűnik, mintha ezeket élvezné... na mindegy. Várom, hogy eljöjjön az én időm, de ugyebár a türelem nem az én erősségem.  
Felsóhajtok, majd csak forgok még egyet a székemen. És azon gondolkodok, hogy további galacsinokat dobálja valaki asztalára, mikor bezengi Perry hangja az egész szerkesztőséget:
- Lane! Ide hozzám, azonnal! Valami köpenyes fazon repked az égen! Mit lazsál mindenki??? -  és én széles vigyorral az arcomon engedelmeskedem.